31986L0653[1]

A Tanács irányelve (1986. december 18.) a tagállamok önálló vállalkozóként működő kereskedelmi ügynökökre vonatkozó jogszabályainak összehangolásáról

A Tanács irányelve

(1986. december 18.)

a tagállamok önálló vállalkozóként működő kereskedelmi ügynökökre vonatkozó jogszabályainak összehangolásáról

(86/653/EGK)

AZ EURÓPAI KÖZÖSSÉGEK TANÁCSA,

tekintettel az Európai Gazdasági Közösséget létrehozó szerződésre és különösen annak 57. cikke (2) bekezdésére és 100. cikkére,

tekintettel a Bizottság javaslatára [1],

tekintettel az Európai Parlament véleményére [2],

tekintettel a Gazdasági és Szociális Bizottság véleményére [3],

mivel a letelepedés szabadságára és a szolgáltatásnyújtás szabadságára vonatkozó korlátozásokat a kereskedelmi, ipari és kisipari közvetítői tevékenység tekintetében a 64/224/EGK irányelv eltörölte [4];

mivel a kereskedelmi képviseletre vonatkozó nemzeti jogszabályok eltérései alapvetően befolyásolják a versenyfeltételeket, és e tevékenység folytatását a Közösségen belül, valamint mind a kereskedelmi ügynököket a megbízóikkal szemben megillető védelemre, mind a kereskedelmi ügyletek biztonságára nézve hátrányosak; továbbá mivel ezen eltérések alapvetően gátolják a kereskedelmi képviseleti szerződések létrejöttét és működését, amennyiben az ügynök és a megbízó különböző tagállamokban telepedett le;

mivel a tagállamok közötti áruforgalmat az egységes piaci feltételekhez hasonló feltételek mellett célszerű folytatni és ez szükségessé teszi a tagállamok jogrendszereinek közelítését a közös piac megfelelő működéséhez szükséges mértékig; mivel ebben a megközelítésben a nemzetközi magánjogi szabályok - a kereskedelmi képviseletre vonatkozóan - nem oldják fel a fent említett ellentmondásokat, még egységes szabályok megalkotása esetén sem, éppen ezért szükséges a javasolt harmonizáció, ezen szabályok létezése ellenére;

mivel ebben a tekintetben az ügynök és a megbízója közötti jogviszonynak kell elsőbbséget biztosítani;

mivel a tagállamoknak a kereskedelmi ügynökökre vonatkozó szabályainak harmonizációja során helyénvaló a Szerződés 117. cikkének alapelveit követni és a már elért eredményeket fenntartani;

mivel célszerű további átmeneti időszakokat biztosítani azon tagállamok részére, amelyeknek jelentős erőfeszítéseket kell tenniük szabályozásuk átalakítása terén, - különös tekintettel a megbízó és a kereskedelmi ügynök közötti szerződések megszűnése esetén járó kártalanításra vonatkozó szabályokra -, ezen irányelv követelményeinek megfelelően,

ELFOGADTA EZT AZ IRÁNYELVET:

I. FEJEZET

Hatály

1. cikk

(1) Ezen irányelv által előírt harmonizációs intézkedéseket a tagállamoknak a kereskedelmi ügynökök és megbízóik közötti viszonyokat szabályozó törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseire kell alkalmazni.

(2) Ezen irányelv alkalmazásában "kereskedelmi ügynök" az önálló vállalkozóként működő közvetítő, aki folyamatos felhatalmazással rendelkezik arra, hogy más javára (a továbbiakban: "megbízó") áruk eladására vagy vételére tárgyalásokat folytasson, vagy arra, hogy a megbízó javára és annak nevében ilyen ügyletekre tárgyalásokat folytasson és azokat megkösse.

(3) Ezen irányelv alkalmazásában nem minősülnek kereskedelmi ügynöknek különösen az alábbi személyek:

- aki hivatalos minőségében eljárva jogosult valamely társaságot vagy szervezetet terhelő kötelezettség vállalására,

- az a tag, aki jogszerűen felhatalmazott a többi tagot is terhelő kötelezettség vállalására,

- csődeljárásban a zárgondnok, a zárgondnok és igazgató, a felszámoló vagy a csődgondnok.

2. cikk

(1) Ezen irányelv rendelkezései nem alkalmazhatóak:

- tevékenységüket ellenszolgáltatás nélkül végző kereskedelmi ügynökökre,

- tevékenységüket árutőzsdén vagy árupiacon végző kereskedelmi ügynökökre, vagy

- az Egyesült Királyságban az 1979. évi "Crown Agents" törvénnyel felállított "Crown Agents for Overseas Governments and Administrations" néven ismert testületre, vagy annak leányvállalataira.

(2) Minden tagállam jogosult arra, hogy ezen irányelv alkalmazását kizárja olyan személyek vonatkozásában, akiknek kereskedelmi ügynöki tevékenységét az adott tagállam jogalkotása másodlagosnak tekint.

II. FEJEZET

Jogok és kötelezettségek

3. cikk

(1) Tevékenységének kifejtése során a kereskedelmi ügynök köteles gondoskodni a megbízó érdekeinek érvényesítéséről, valamint megfelelő gondossággal és jóhiszeműen eljárni.

(2) A kereskedelmi ügynök köteles különösen:

a) megfelelő erőfeszítéseket tenni a tárgyalások folytatására, - és adott esetben - megkötni az ügyletet, amellyel megbízták;

b) a rendelkezésére álló valamennyi szükséges információról a megbízót tájékoztatni;

c) a megbízó ésszerű utasításainak eleget tenni.

4. cikk

(1) A kereskedelmi ügynökével kapcsolatban a megbízó megfelelő gondossággal és jóhiszeműen köteles eljárni.

(2) A megbízó köteles különösen:

a) kereskedelmi ügynökét az érintett árura vonatkozó szükséges dokumentációval ellátni;

b) a kereskedelmi ügynök számára az ügynöki szerződés teljesítéséhez szükséges tájékoztatást megadni és különösen megfelelő időn belül értesíteni a kereskedelmi ügynököt, ha előre látja, hogy a kereskedelmi ügyletek nagyságrendje jelentősen alacsonyabb lesz, mint amire a kereskedelmi ügynök általában számíthatott.

(3) A megbízó köteles továbbá a kereskedelmi ügynököt megfelelő időn belül tájékoztatni minden olyan kereskedelmi ügylet elfogadásáról, visszautasításáról vagy nem teljesítéséről, amelyet a kereskedelmi ügynök közvetített a megbízó számára.

5. cikk

A felek a 3. és 4. cikk rendelkezéseitől nem térhetnek el.

III. FEJEZET

Díjazás

6. cikk

(1) A felek közötti erre vonatkozó külön megegyezés hiányában - a tagállamoknak a díjazás mértékére vonatkozó kötelező rendelkezései alkalmazásának sérelme nélkül - a kereskedelmi ügynököt tevékenysége kifejtésének helyén az ügynöki szerződés tárgyát képező áruk forgalmazásával megbízott kereskedelmi ügynökökre vonatkozó szokásos mértékű díjazás illeti meg. Ha ilyen szokásjogi gyakorlat nincs, a kereskedelmi ügynököt az ügylet jellegének figyelembevételével megállapított méltányos díjazás illeti meg.

(2) A díjazás bármely olyan része, amely a kereskedelmi ügyletek számával, illetve értékével változik, jutaléknak tekintendő ezen irányelv alkalmazásában.

(3) A 7-12. cikkek nem alkalmazhatók, ha a kereskedelmi ügynök díjazása teljesen vagy részben nem minősül jutaléknak.

7. cikk

(1) A kereskedelmi ügynököt jutalék illeti meg az ügynöki szerződésben meghatározott időszakban megkötött kereskedelmi ügyletek után:

a) ha az ügyletet az ő tevékenységének eredményeként kötötték meg; vagy

b) ha az ügyletet olyan harmadik személlyel kötötték meg, akit korábban ő ugyanolyan ügyletre mint vevőt szerzett meg.

(2) A kereskedelmi ügynököt szintén megilleti a jutalék az ügynöki szerződésben meghatározott időszakban megkötött kereskedelmi ügyletek után:

- ha akár egy meghatározott földrajzi területtel vagy vevőkörrel bízták meg,

- vagy akár egy meghatározott földrajzi terület vagy vevőkör vonatkozásában kizárólagos jogai vannak,

és ha az ügyletet az e területhez vagy csoporthoz tartozó vevővel kötötték meg.

A tagállamok a fent említett két francia bekezdésben említett lehetőség egyikét foglalják jogszabályba.

8. cikk

A kereskedelmi ügynököt jutalék illeti meg az ügynöki szerződés megszűnése után megkötött kereskedelmi ügyletek után:

a) ha az ügylet jelentős részben a kereskedelmi ügynök által az ügynöki szerződésben meghatározott időszakban kifejtett erőfeszítéseknek tudható be, és az ügyletet az ügynöki szerződés megszűnése után egy ésszerű időszakon belül kötötték meg; vagy

b) ha a 7. cikkben említett feltételekkel összhangban a harmadik személy megrendelése a megbízóhoz vagy a kereskedelmi ügynökhöz az ügynöki szerződés megszűnését megelőzően érkezett meg.

9. cikk

A kereskedelmi ügynököt nem illeti meg a 7. cikkben említett jutalék, ha az - a 8. cikknek megfelelően - az előző kereskedelmi ügynököt illeti meg, kivéve, ha a körülményekből adódóan a jutaléknak a kereskedelmi ügynökök közötti megosztása méltányos.

10. cikk

(1) A jutalék a következő körülmények egyike által meghatározott időponttól és mértékig esedékes:

a) a megbízó az ügyletet teljesítette; vagy

b) a megbízónak a harmadik személlyel kötött megegyezése alapján az ügyletet teljesítenie kellett volna; vagy

c) a harmadik személy teljesítette az ügyletet.

(2) A jutalék legkésőbb akkor esedékes, amikor a harmadik személy az ügylet rá eső részét teljesítette, vagy azt teljesítenie kellett volna, ha a megbízó az ügylet rá eső részét kötelezettségének megfelelően teljesítette volna.

(3) A jutalékot legkésőbb azt a negyedévet követő hónap utolsó napján kell kifizetni, amelyben az esedékessé vált.

(4) A (2) és (3) bekezdés rendelkezéseitől eltérni a kereskedelmi ügynök hátrányára nem lehet.

11. cikk

(1) A jutalékhoz való jogot akkor és annyiban lehet megszüntetni:

- ha megállapítható, hogy a megbízó és a harmadik személy közötti szerződést nem fogják teljesíteni, és

- ez a megbízónak fel nem róható oknak tudható be.

(2) Bármely, a kereskedelmi ügynök által már megkapott jutalék visszatérítendő, ha az arra való joga megszűnt.

(3) Az (1) bekezdés rendelkezéseitől eltérni a kereskedelmi ügynök hátrányára nem lehet.

12. cikk

(1) A megbízó köteles az esedékes jutalékról a kereskedelmi ügynök részére kimutatást készíteni legkésőbb azt a negyedévet követő hónap utolsó napjáig, amelyben a jutalék esedékessé vált. A kimutatásnak tartalmaznia kell a jutalék összegének kiszámításánál alkalmazott főbb adatokat.

(2) A kereskedelmi ügynök jogosult követelni, hogy a megbízó lássa el őt mindazzal a rendelkezésére álló információval és különösen számlakönyvkivonattal, amelyekre a neki járó jutalék összegének ellenőrzéséhez szüksége van.

(3) A (1) és a (2) bekezdések rendelkezéseitől eltérni a kereskedelmi ügynök hátrányára nem lehet.

(4) Ezen irányelv nem lehet ellentétes azon tagállamok belső rendelkezéseivel, amelyek elismerik a kereskedelmi ügynök jogát a megbízó számlakönyvébe való betekintéshez.

IV. FEJEZET

Az ügynöki szerződés megkötése és megszűnése

13. cikk

(1) A felek mindegyike jogosult kérelem alapján megkapni a másik féltől az ügynöki szerződés feltételeit, beleértve az utólagos megállapodások bármely feltételét írásban tartalmazó aláírt dokumentumot. Ezen jogról való lemondás semmis.

(2) Az (1) bekezdés rendelkezéseitől függetlenül a tagállamok akként is rendelkezhetnek, hogy az ügynöki szerződés csak írásba foglalva érvényes.

14. cikk

Azon határozott időre szóló ügynöki szerződést, amelyet a szerződés lejárta után mindkét fél továbbra is teljesít, úgy kell tekinteni, mintha azt határozatlan időre szóló ügynöki szerződéssé alakították volna át.

15. cikk

(1) A határozatlan időre kötött ügynöki szerződést bármelyik fél felmondással megszüntetheti.

(2) A szerződés első évében a felmondási idő egy hónap, a második megkezdett évben két hónap és a harmadik megkezdett évben, valamint a további években három hónap. A felek rövidebb felmondási időben nem állapodhatnak meg.

(3) A tagállamok a felmondási időt a szerződés negyedik évében négy hónapban, ötödik évében öt hónapban, hatodik évében és a további években hat hónapban is megállapíthatják. Meghatározhatják, hogy a felek rövidebb felmondás időben nem állapodhatnak meg.

(4) Ha a felek a (2) és (3) bekezdésekben megállapított határidőknél hosszabb időben állapodnak meg, a megbízó által betartandó felmondási idő nem lehet rövidebb, mint a kereskedelmi ügynök által betartandó.

(5) A felek eltérő megegyezésének hiányában a felmondási idő végének a naptári hónap végére kell esnie.

(6) Jelen cikk rendelkezéseit a határozott időre szóló ügynöki szerződésből a 14. cikk rendelkezései szerint határozatlan időre átalakított ügynöki szerződésekre is alkalmazni kell, azzal a fenntartással, hogy a korábbi határozott időt a felmondási idő kiszámításánál figyelembe kell venni.

16. cikk

Ezen irányelv semmilyen részében nem befolyásolja a tagállamok jogának alkalmazását, ha a tagállamok akként rendelkeznek, hogy az ügynöki szerződés azonnali hatállyal megszűnik:

a) az egyik fél kötelezettségei teljesítésének teljes vagy részbeni elmulasztása miatt;

b) ha rendkívüli körülmények merülnek fel.

17. cikk

(1) A tagállamok kötelesek megtenni a szükséges intézkedéseket annak biztosítása érdekében, hogy a kereskedelmi ügynök az ügynöki szerződés megszűnése után a (2) bekezdés rendelkezéseivel összhangban kártalanítást kapjon, vagy a (3) bekezdés rendelkezéseivel összhangban kárát megtérítsék.

(2) a) A kereskedelmi ügynök akkor és olyan mértékben jogosult kártalanításra, ha:

- a megbízónak új vevőket szerzett, vagy a már meglévő vevőkkel az üzlet nagyságrendjét jelentős mértékben növelte és a megbízó az e vevőkkel folytatott üzletből továbbra is jelentős haszonra tesz szert, és

- ezen kártalanítás kifizetése, figyelembe véve az eset összes körülményeit, méltányos, különös tekintettel arra a jutalékra, amelytől a kereskedelmi ügynök az ilyen vevőkkel kötött üzletekkel kapcsolatban esett el. A tagállamok az ilyen körülményekre vonatkozóan úgy is rendelkezhetnek, hogy azok magukban foglalják a 20. cikk szerinti kereskedelmi korlátozó záradék alkalmazását.

b) A kártalanítás mértéke nem haladhatja meg a kereskedelmi ügynök által a megelőző öt évben elért átlagos évi díjazásának alapulvételével számított egyévi kártalanításnak megfelelő összeget, ha pedig a szerződés időtartama öt évnél rövidebb, a kártalanítás összegét ezen időszak átlaga alapján kell kiszámítani.

c) A kapott kártalanítás nem zárja ki azt, hogy a kereskedelmi ügynök kártérítést is követeljen.

(3) A kereskedelmi ügynöknek joga van azon kárának megtérítéséhez, amelyet a megbízóval való kapcsolatának megszűnése eredményeképpen szenvedett el.

Ilyen kárnak tekintendő különösen az, amikor a megszűnés olyan körülmények között történik:

- amelyek megfosztják a kereskedelmi ügynököt olyan jutaléktól, amely őt az ügynöki szerződés megfelelő teljesítése esetén megillette volna, miközben a kereskedelmi ügynök tevékenységével összefüggésben a megbízónak jelentős hasznot biztosít,

- és/vagy amelyek nem tették lehetővé a kereskedelmi ügynök számára, hogy elszámolja az olyan költségeit és kiadásait, amelyek a megbízó tanácsára, az ügynöki szerződés teljesítése érdekében merültek fel.

(4) A (2) bekezdésben meghatározott kártalanításhoz vagy a (3) bekezdésben meghatározott károk megtérítéséhez való jog akkor is fennáll, ha az ügynöki szerződés a kereskedelmi ügynök halála folytán szűnt meg.

(5) A kereskedelmi ügynök elveszíti a (2) bekezdésben meghatározott kártalanításhoz való jogát, vagy a (3) bekezdésben meghatározott károk megtérítéséhez való jogát, ha a szerződés megszűnését követő egy éven belül nem értesítette a megbízót, hogy e jogaival élni kíván.

(6) Ezen irányelv kihirdetésének napját követő nyolc éven belül a Bizottság a Tanács részére az ezen cikk végrehajtására vonatkozó jelentést, valamint - amennyiben szükséges - módosításokra vonatkozó javaslatokat terjeszt elő.

18. cikk

A 17. cikkben említett kártalanítás vagy kártérítés nem fizethető ki:

a) ha a megbízó a kereskedelmi ügynöknek felróható olyan magatartás miatt szüntette meg az ügynöki szerződést, amely az ügynöki szerződés azonnali megszüntetését alapozta volna meg a nemzeti jog szerint;

b) ha a kereskedelmi ügynök szüntette meg a szerződést, kivéve ha e megszüntetést a megbízónak felróható körülmények alapozták meg, vagy a kereskedelmi ügynöknek olyan életkora, fizikai állapota vagy betegsége, amelynek következtében tevékenységének folytatása ésszerűen nem várható el tőle;

c) ha a megbízóval kötött megegyezés alapján a kereskedelmi ügynök az ügynöki szerződésben meghatározott jogait és kötelezettségeit másra ruházza.

19. cikk

A felek a 17. és a 18. cikk rendelkezéseitől a kereskedelmi ügynök hátrányára az ügynöki szerződés lejárta előtt nem térhetnek el.

20. cikk

(1) Ezen irányelv alkalmazásában egy, a kereskedelmi ügynök üzleti tevékenységét az ügynöki szerződés megszűnését követően korlátozó megegyezés a továbbiakban: kereskedelmi korlátozó záradék.

(2) A kereskedelmi korlátozó záradék csak akkor és olyan mértékig érvényes, ha:

a) azt írásba foglalták; és

b) arra a földrajzi területre vagy vevőkörre és a kereskedelmi ügynökre bízott földrajzi területre és arra az árufajtára vonatkozik, amelyre a szerződés értelmében ügynöksége kiterjedt.

(3) A kereskedelmi korlátozó záradék legfeljebb az ügynöki szerződés megszűnése utáni két évig lehet érvényes.

(4) Ezen cikk nem érinti a nemzeti jogszabályok azon rendelkezéseit, amelyek a kereskedelmi korlátozó záradék érvényességére vagy kikényszeríthetőségére egyéb korlátozásokat állapítanak meg, vagy amelyek felhatalmazzák a bíróságokat, hogy a feleknek az ilyen megegyezésből származó kötelezettségeit mérsékeljék.

V. FEJEZET

Általános és záró rendelkezések

21. cikk

Ezen irányelv semmilyen részében nem kötelezi a tagállamokat arra, hogy rendelkezzenek az információk nyilvánosságra hozataláról, amennyiben az ilyen nyilvánosságra hozatal a közrendbe ütköznék.

22. cikk

(1) A tagállamok 1990. január 1-jéig hatályba léptetik az ezen irányelv teljesítéséhez szükséges rendelkezéseket. Erről haladéktalanul tájékoztatják a Bizottságot. Az ilyen rendelkezéseket legalább a hatálybalépésük után létrejött szerződésekre alkalmazni kell. A már megkötött szerződésekre legkésőbb 1994. január 1-jéig kell azokat alkalmazni.

(2) Ezen irányelv kihirdetésétől kezdve a tagállamok ismertetik a Bizottsággal mindazon főbb törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseket, amelyeket ezen irányelv által szabályozott területre vonatkozóan elfogadnak.

(3) Írország és az Egyesült Királyság tekintetében azonban az (1) bekezdésben szereplő 1990. január 1-je helyébe 1994. január 1-je lép.

Olaszország tekintetében 1990. január 1-je helyébe 1993. január 1-je lép a 17. cikk rendelkezéseiből eredő kötelezettségek esetében.

23. cikk

Ennek az irányelvnek a tagállamok a címzettjei.

Kelt Brüsszelben, 1986. december 18-án.

a Tanács részéről

az elnök

M. Jopling

[1] HL C 13., 1977.1.18., 2. o.; HL C 56., 1979.3.2., 5. o.

[2] HL C 239., 1978.10.9., 17. o.

[3] HL C 59., 1978.3.8., 31. o.

[4] HL 56., 1964.4.4., 869/64. o.

--------------------------------------------------