62004TJ0368[1]

Az Elsőfokú Bíróság (első tanács) 2007. március 29-i ítélete. Luc Verheyden kontra az Európai Közösségek Bizottsága. Közszolgálat. T-368/04. sz. ügy

AZ ELSŐFOKÚ BÍRÓSÁG ÍTÉLETE

(első tanács)

2007. március 29.

T-368/04. sz. ügy

Luc Verheyden

kontra

az Európai Közösségek Bizottsága

"Közszolgálat - Az éves szabadság átvitele iránti kérelem - Szolgálati ok - Betegszabadság - Bizalomvédelem"

Tárgy: Egyrészt a felperes egységvezetője által hozott, a felperes 12 napos határértéket meghaladó számú ki nem vett szabadságának 2003-ról 2004-re történő átvitelét megtagadó 2004. február 4-i, 24-i és 27-i határozat, valamint a felperes panaszát elutasító, az adminisztráció által 2004. június 1-jén hozott és 2004. június 14-én kézhez vett határozat megsemmisítése iránti kereset, másrészt a Bizottságnak - a jelen kereset benyújtásától számítva 5,25%-os kamattal növelt összegű - ellentételezés megfizetésére való kötelezése az éves szabadságból ki nem vett és ki nem fizetett 32 szabadnap után, illetve kártérítés megfizetése iránti kereset a felperes szakmai előmenetelében és jó hírnevében okozott nem vagyoni kárért.

Határozat: A felperes felettese által hozott, a felperes szabadságának 2003-ról 2004-re történő átvitelét megtagadó 2004. február 24-i határozatot az Elsőfokú Bíróság megsemmisíti abban a részében, amelyben a jogszabály szerinti 12 napon felül megtagadja további 8 nap átvitelét, amely napokra az intézményközi kutatóközpont erőforrás-igazgatója 2003. február 11-i elektronikus levelében hivatkozott. Az Elsőfokú Bíróság kötelezi a Bizottságot, hogy fizesse meg a felperest a szolgálati jogviszonya megszűnésekor megillető havi díjazás nyolc harmincad részét és ezen összeg 2004. szeptember 13-tól számított késedelmi kamatait. Az alkalmazandó késedelmi kamat mértéke az Európai Központi Bank által az említett időszakban a főbb refinanszírozási műveletekre alkalmazott kamat két százalékponttal növelt értéke. Az Elsőfokú Bíróság a keresetet ezt meghaladóan elutasítja. A Bizottság maga viseli saját költségeit, és köteles viselni a felperes költségeit.

Összefoglaló

1. Tisztviselők - Szabadság - Éves szabadság - Átvitel

(Személyzeti szabályzat, 57. cikk; V. melléklet, 4. cikk)

2. Tisztviselők - Szabadság - Éves szabadság - A szolgálati jogviszony megszűnése - A fel nem használt szabadságért járó ellentételezés

(Személyzeti szabályzat, 59. cikk, (1) bekezdés, első albekezdés; V. melléklet, 4. cikk)

3. Tisztviselők - Szabadság - Éves szabadság - A szolgálati jogviszony megszűnése - A fel nem használt szabadságért járó ellentételezés

(Személyzeti szabályzat, V. melléklet, 4. cikk)

1. Ha az adminisztráció megvizsgálta az éves szabadság napjainak az egyik naptári évről a következő naptári évre való átvitelére vonatkozó kérelmet, amelyet az adminisztráció belső szabályozásában előírt határidőn túl terjesztettek elő, és elfogadja, hogy ezt az eljárási hibát a közigazgatási eljárás során nem veszi figyelembe, és semmilyen adat alapján nem feltételezhető, hogy az e szabályozásban előírt határidőtől semmilyen körülmények között nem lehet eltérni, ez a magatartás megfelel a gondoskodás és gondos ügyintézés elvének, amelyeknek a személyi állománnyal fennálló kapcsolatokban az adminisztrációt vezérelniük kell. Az ilyen kérelem elutasítása elleni kereset keretében az adminisztráció nem vonhatja vissza az általa a közigazgatási eljárás szakaszában hozott határozatokat oly módon, hogy a bíróság előtt hivatkozik először arra, hogy a tisztviselő a kérelmét határidőn túl nyújtotta be. Ezáltal az adminisztráció olyan körülmény jogszerűségének vizsgálatát kérné a közösségi bíróságtól, amelyről a megtámadott határozatban nem döntött, és újból megkérdőjelez egy olyan körülményt, amelyet ő maga is elfogadott.

(lásd a 41. és 42. pontot)

2. A személyzeti szabályzat V. melléklete 4. cikkének első bekezdéséből kitűnik: a tisztviselő következő évre átvihető szabadsága csak akkor haladhatja meg a 12 napot, ha a folyó naptári év vége előtt szolgálati okkal összefüggő okok miatt nem használta fel összes éves szabadságát. Ugyanígy a megszűnő szolgálati viszonyú tisztviselőt is csak az éves szabadság szolgálati okból fel nem használt napjai tekintetében jogosítja a személyzeti szabályzat V. melléklete 4. cikkének második bekezdése az e rendelkezésben szereplő ellentételezésre. A "szolgálati ok" fogalma alatt olyan szakmai tevékenység értendő, amely a tisztviselőt feladatai miatt megakadályozza a számára járó éves szabadság felhasználásában.

Ez a fogalom nem értelmezhető úgy, mint amely arra az esetre is kiterjed, amelyben a tisztviselő betegszabadságon van, még az elhúzódó betegségek esetében sem. Ugyanis, ahogyan az a személyzeti szabályzat 59. cikke (1) bekezdése első albekezdésének rendelkezéseiből kitűnik - amely szerint csak az a tisztviselő részesülhet betegszabadságban, aki "bizonyítja, hogy [...] feladatait nem tudja ellátni" -, hogy a tisztviselő ilyen helyzetben definíció szerint fel van mentve feladatainak ellátása alól, így nincsen a személyzeti szabályzat V. melléklete 4. cikkének első bekezdése értelmében vett szolgálatban.

Másrészt, a szabadság átvitele iránti kérelem indokolásaként a tisztviselő a munkateherre sem hivatkozhat, ha az adminisztráció úgy vélte, hogy ez a munkateher a tisztviselőt nem akadályozza meg a szabadsága kivételében. Ugyanis nem a tisztviselő feladata annak értékelése, hogy a szolgálati érdek megköveteli-e, hogy bizonyos feladatok elvégzése miatt ne vegyen ki szabadságot, és a megfelelő napokat átvigye a következő évre, mivel ennek értékelése kizárólag a felettesei hatáskörébe tartozik. Az adminisztráció ebben a vonatkozásban széles mérlegelési jogkörrel rendelkezik, és a közösségi bíróság felülvizsgálata annak megállapítására korlátozódik, hogy az adminisztráció ésszerű határokon belül maradt-e, és nem használta-e az említett jogkört nyilvánvalóan tévesen, anélkül hogy a bíróság a saját értékelésével váltaná fel az adminisztráció értékelését.

(lásd a 56., 61., 63. és 70-72. pontot)

Hivatkozás: a Bíróság 233/85. sz., Bonino kontra Bizottság ügyben 1987. február 12-én hozott ítéletének (EBHT 1987., 739. o.) 5. pontja; az Elsőfokú Bíróság T-143/98. sz., Cendrowicz kontra Bizottság ügyben 1999. december 16-án hozott ítéletének (EBHT-KSZ 1999., I-A-273. o. és II-1341. o.) 61. pontja; T-80/04. sz., Castets kontra Bizottság ügyben 2005. június 9-én hozott ítéletének (EBHT-KSZ 2005., I-A-161. o. és II-729. o.) 28-30. és 33. pontja.

3. Az adminisztráció tökéletesen képes az év során előre eldönteni, hogy az év végén hogyan fog határozni a személyzeti szabályzat V. mellékletének 4. cikke értelmében vett "szolgálati okkal összefüggő okok" fennállásáról, amely okok indokolhatják az éves szabadság napjainak az egyik naptári évről a következő naptári évre való átvitelére vonatkozó kérelmeket. Ez a lehetőség a "szabadnap csökkentési terv" formájában az adminisztráció számára azzal a nyilvánvaló előnnyel jár, hogy a többletszabadsággal rendelkező tisztviselő számára jelzi, hogy az adminisztráció hogyan szándékozik elfogadni a következő szabadság átvitel iráni kérelmeit. A tisztviselő és az egységvezetője így előre és kiszámíthatóan tudják, hogy mit kell tenniük a szóban forgó év során. A tisztviselő ugyanis anélkül veheti ki a szabadságát, hogy tartania kellene attól, hogy a távollétével sérti a szolgálati érdeket, az egységvezető számára pedig jobban megelőzhetők az egyik beosztottjának távollétével kapcsolatos problémák.

Az ilyen szabadnap csökkentési terv sem a szolgálati érdekkel, sem a személyzeti szabályzat alkalmazandó rendelkezéseivel nem ellentétes. Azok a jelzések, amelyeket ez a terv az adminisztráció által elvégzendő "szolgálati okkal összefüggő okok" értékelését illetően tartalmaz a következő évre vonatkozóan és ebből következően azon szabadnapokra vonatkozóan, amelyeket az adminisztráció átvihetőnek tekint, olyan határozott garanciát jelentenek, amelyek jogos bizalmat kelthetnek annak címzettjében.

(lásd a 88-90. pontot)