A Fővárosi Törvényszék K.703409/2021/22. számú határozata mfb-55-28/2018. számú köztestületi közigazgatási tárgyában. [2017. évi I. törvény (Kp.) 97. § (4) bek.] Bírók: Hajdú Ágnes, Havasi Tímea, Őri Aliz Ildikó

Fővárosi Törvényszék

Az ügy száma: 102.K.703.409/2021/22.

A felperes: felperes

(cím2)

A felperes képviselője: dr. Biczó László ügyvéd

(cím6)

Az alperes: Magyar Igazságügyi Szakértői Kamara

(cím7)

Az alperes képviselője: dr. Aszalós Dániel ügyvéd

(cím5)

A per tárgya: MFB-55-28/2018. számú köztestületi közigazgatási

jogvita elbírálása

ÍTÉLET

A bíróság a keresetet elutasítja.

Kötelezi a bíróság a felperest, hogy külön felhívásra fizessen meg a magyar államnak 30.000 (harmincezer) forint kereseti illetéket.

Kötelezi a bíróság a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 155.000 (egyszázötvenötezer) forint perköltséget.

Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.

I n d o k o l á s

A per alapjául szolgáló tényállás

[1] A Pesti Központi Kerületi Bíróság a felperes és házastársa között 3.P.104.568/2013. számon folyamatban lévő házasság felbontása és járulékai iránt indult perében a intézetét rendelte ki a felek és a házasságukból született kiskorú gyermek pszichológus szakértői vizsgálatára, mely szerv eljáró szakértőként szakértő1 igazságügyi szakértőt jelölte ki, aki klinikai mentálhigiéniai felnőtt szakpszichológia, valamint neurológiapszichológia szakképesítéssel rendelkezik. A szakértő a vizsgálatokat elvégezte és a perben több szakértői véleményt készített, továbbá a per tárgyalásán sor került a személyes meghallgatására is.

[2] A bíróság 2019. november 28. napján hozott 22.P.104.568/2013/335. számú ítéletében a felek házasságát felbontotta és a gyermeket az anya nevelésébe, gondozásába helyezte. A bíróság döntése alapjaként bizonyítékként hivatkozott a szakértő megállapításaira is, továbbá a per alperese (jelen per felperese) észrevételei nyomán vizsgálta a szakértő kompetenciáját, melynek eredményeként megállapította, hogy a perben eljárt szakértő az igazságügyi szakértői szakterületekről, valamint az azokhoz kapcsolódó képesítési és egyéb szakmai feltételekről szóló 9/2006. (II. 27.) IM rendelet (a továbbiakban: IM rendelet) 2. sz. melléklete alapján rendelkezik olyan szakképzettséggel (okleveles klinikai és mentálhigiéniai felnőtt szakpszichológus), amely a gyermek vizsgálatára is feljogosítja, ezért a bíróság által feltett kérdésekben kompetenciája van.

[3] A másodfokú bíróságként eljárt Fővárosi Törvényszék a 2020. június 22-én hozott 54.Pf.630.334/2020/15. számú ítéletével az elsőfokú ítéletet részben megváltoztatta (gyermektartásdíj, kapcsolattartás, perköltségviselés), azt meghaladóan az ítélet fellebbezett rendelkezéseit helybenhagyta, vagyis a gyermek felperesnél történő elhelyezésére irányuló fellebbezési kérelmének nem adott helyt. A másodfokú bíróság a felperes szakértői kompetencia hiányára alapozott érvelését alaptalannak értékelte, tekintettel arra, hogy a kirendelt szakértő az adott szakterületre be van jegyezve a szakértői névjegyzékbe, mely a bejegyzett szakterület és a bejegyzés időpontja tekintetében közhiteles hatósági nyilvántartásnak minősül. Az elsőfokú bíróság arra való utalását is helytállónak találta, hogy a szakértői névjegyzékben nem válik el a felnőtt és a gyermek klinikai- és mentálhigiéniai szakpszichológia, mint szakterület, ezért a bíróságnak nem feladata a végzettség további vizsgálata, ekként a szakvélemény megfelelt az igazságügyi szakértőkről szóló 2016. évi XXIX. törvény (a továbbiakban: Szaktv.) 47. §-ában foglaltaknak is.

A megelőző kamarai eljárás

[4] A felperes az elsőfokú polgári per folyamatban léte alatt, 2018. szeptember 10-én fegyelmi eljárás elrendelését kérte az alperestől a szakértővel szemben kompetenciavétség, továbbá más szabályok megsértésével és késedelemmel megvalósult fegyelmi vétség elkövetése miatt. Álláspontja szerint a szakértő a szakvélemény elkészítése során a szakterületén túlterjeszkedett, mert hivatalos és érvényes adatlapja alapján nem rendelkezik klinikai és mentálhigiénés gyermek szakpszichológiai képesítéssel, a vizsgálatba más szakértőt nem vont be, a kompetenciájába nem tartozó kérdéseket nem hárította el.

[5] Mivel az alperes fegyelmi tanácsa sem az eljárás megindításáról, sem annak megtagadásáról nem rendelkezett, ezért a felperes 2019. február 14-én panasszal élt, egyúttal eredeti beadványát kiegészítette azzal, hogy álláspontja szerint a szakértő megsértette a Szaktv. 47. § (4) bekezdésének f) pontját, mivel a szakvélemény nem tartalmazza a módszertani levélre történő utalást, illetve az abban foglaltaktól történő eltérés esetén annak indokait, továbbá az igazságügyi szakértői működésről szóló 31/2008. (XII. 31.) IRM rendelet (a továbbiakban: Rendelet) 8. § (1)-(3) bekezdéseit is, mivel nem kérte szülői hozzájárulását a vizsgálathoz.

[6] Az alperes fegyelmi bizottságának eljárt fegyelmi tanácsa a 2019. július 18-án kelt MFB-55-28/2018. számú határozatával a fegyelmi eljárás megindítását indokoltnak tartotta a szakértői késedelem, valamint a Rendelet 20/B. § (4) bekezdése első fordulatának megsértése tárgyában, mely szerint a szakértő a szülői elidegenítési szindrómát (PAS-szindrómát) nem vizsgálja, ugyanakkor a szakterületre vonatkozó kompetenciavétség miatti panasz kapcsán megtagadta a fegyelmi eljárás megindítását az IM rendelet 2. melléklet 21. pontjára és a Szaktv. 110. § (2) bekezdés c) pontjára hivatkozással, egyben a megindított fegyelmi eljárást a folyamatban lévő polgári perre hivatkozással felfüggesztette.

[7] A határozat indokolásában a fegyelmi vétségekkel kapcsolatos megállapítások mellett rögzítésre került, hogy a szakterületre vonatkozó kompetenciavétség miatt benyújtott panasz tekintetében a fegyelmi eljárás megindítását az IM rendelet 2. melléklet 21. pontja és a Szaktv. 110. § (2) bekezdés c) pontja alapján tagadta meg.

A megelőző bírósági eljárás

[8] A felperes az alperesi határozattal szemben keresetet terjesztett elő, melyben az ügyintézési határidő alperes általi túllépésén, a fegyelmi vétség megállapítását kizáró Szaktv. 157. § (4) bekezdésének értelmezésén és alkalmazhatóságán, valamint a kompetenciavétség hiányát rögzítő megállapítás megalapozottságának a vitatásán túl kifogásolta az alperesi határozatnak a fegyelmi eljárás felfüggesztésére vonatkozó rendelkezését is.

[9] A kereset folytán elsőfokú bíróságként eljárt Fővárosi Törvényszék a 2020. január 7-én jogerőre emelkedett 102.K.700.440/2019/10-I. számú végzésével az eljárást a határozat eljárást felfüggesztő rendelkezése elleni kereseti kérelem tekintetében megszüntette arra hivatkozással, hogy a felperes a felfüggesztő végzést önállóan nem, csupán az érdemi határozat elleni jogorvoslati kérelemben kifogásolhatja.