BH 1977.1.17 Sporttevékenység során elszenvedett sérülésből eredő kárért általában nem jár kártérítés. Ha azonban a károsodás más személy vagy szervezet magatartásával áll okozati összefüggésben, a felelősség kérdésében az erre vonatkozó kártérítési szabályok [Ptk. 339., 340., 345., 346. §] alkalmazásával kell dönteni [Ptk. 345. § (1) bek.].

A felperes mint az I. r. alperes versenyzője vitorlázó repülőgéppel versenyrepülés közben terepleszállást hajtott végre, majd a repülőtérre történő visszavontatás céljából távbeszélőn vontatógépet kért.

E feladat végrehajtására a II. r. alperes által üzemben tartott repülőgéppel Z. Z. repülőgépvezetőt küldték ki. A nevezett a felperest a vitorlázó repülőgéppel a terepről elvontatta, majd a felszállás közben kb. 20 méter magasságban motoros vontatógépével jobb irányú fordulóba kezdett. Közben a vitorlázógép vontató kötele ismeretlen okból eloldódott és a vitorlázógép lecsúszásszerűen a földnek ütközött. A baleset alkalmával a felperes súlyosan megsérült, agysérülést is szenvedett, keresőképtelen, jelenleg 75%-os rokkant.

A baleset miatt Z. Z. ellen a légiközlekedés biztonsága elleni, súlyos testi sértést okozó, gondatlanul elkövetett bűntett miatt indult nyomozást a nyomozó hatóság megszüntette. E határozatát azzal indokolta, hogy a nyomozás adatai szerint Z. Z. az előírásokat ugyan több vonatkozásban megszegte (az előírt felszállási sáv nem megfelelő volta miatt meg kellett volna tagadnia a visszavontatást, a földközelben indokolatlan fordulót hajtott végre és a repülőgép sebességét csökkentette), de e szabályszegései és a baleset közötti okozati összefüggést nem találta bizonyítottnak. A légirendészet határozatát Cs. F. szakértő véleményére alapította.

A felperes keresetlevelében 2320 Ft kórházi látogatási költség, 1971. július 25-től egy évre táppénzes keresetveszteség címén 13 547 Ft, 1972. július 26-tól pedig a baleset előtti átlagkeresete és a rokkantsági nyugdíja közötti különbözet fejében havi 1502 Ft járadék fizetésére kérte kötelezni az alpereseket. Igényét a Ptk. 345. §-ának (1) bekezdésében foglaltakra alapította.

Az első fokú bíróság a keresetet elutasította. Tényként állapította meg, hogy a felperes a vitorlázó gép vontatókötelét eloldotta. Ennek okát a felperes nem tudta megjelölni. Bár mindkét alperes a vitorlázó és a motoros repülőgép üzemben tartásával fokozott veszéllyel járó tevékenységet folytat, s így a Ptk. 345. §-ában írt rendelkezések alkalmazhatók lennének, az adott esetben a nevezettek mentesülnek a felelősség alól, mert a kényszerkioldás bizonyítottan csak a felperesnek róható fel, így voltaképpen maga okozta a kárát.

Az ítélet indokolása szerint "a sporteszközt rendelkezésre bocsátó szervezet a sporteszközt igénybevevő szakemberrel szemben nem tartozik tárgyi felelősséggel mint a fokozott veszéllyel járó üzem üzembentartója. A veszélyességet éppen az igénybe vevő szakember valósítja meg, így ő a tárgyi felelősségre nem hivatkozhat." A felek egymás közötti viszonyában csak a kártérítés általános szabályait lehet alkalmazni, ehhez azonban szükséges lett volna annak bizonyítása, hogy a felperes kárát az alperesek okozták.

A másodfokú bíróság az első fokú ítéletet helyben hagyta. Megállapította, hogy az I. r. alperes azáltal, hogy vitorlázó repülőgépekkel rendelkezik, még nem fejt ki fokozott veszéllyel járó tevékenységet. Ez a "sporteszköz" azáltal válik veszélyessé, hogy azt a klub tagjai mint vitorlázó repülőgép-vezetők mozgásba hozzák. Ezért az I. r. alperes csupán a Ptk. 339. §-ában foglaltak szerint tartoznék kártérítő felelősséggel, ha a felperes bizonyítaná azt, hogy a kárt jogellenesen az I. r. alperes okozta. A felperes azonban ezt nem állította, de a bizonyítási eljárás során sem merült fel adat az I. r. alperes terhére.

Megállapította a másodfokú bíróság azt is, hogy a II. r. alperes mint a vontatást végző motoros repülőgép üzembentartója fokozott veszéllyel járó tevékenységet folytat. Kártérítési felelőssége tehát a Ptk. 345. §-ában foglalt rendelkezések szerint fennállana, ha a felperes bizonyította volna, hogy a kára a fokozott veszéllyel járó tevékenységből származott. A perben meghallgatott szakértő véleménye azonban azt tartalmazta, hogy a vontatókötél kioldásában nem volt szerepe a vontatást végző repülőgépnek. Így a baleset a vontató-repülőgép üzemétől függetlenül akkor következett be, amikor a két gép már elvált egymástól. Nincs tehát bizonyítva, hogy a kár a II. r. alperes fokozott veszéllyel járó tevékenységéből ered, ezért nem állapítható meg ennek az alperesnek a kártérítő felelőssége sem.

Végül mellőzte a másodfokú bíróság a tényállásból annak megállapítását, hogy a kárt kizárólag a felperes felróható magatartása okozta, mert a szakértői vélemény ezt a megállapítást egyértelműen nem támasztotta alá.

A másodfokú bíróság ítélete ellen emelt törvényességi óvás megalapozott.

A sport fejlesztéséhez fontos társadalmi érdek fűződik; ezért államunk - különféle szervezetek útján - nagymértékben támogatja a sporttevékenységet. A sportolót kisebb-nagyobb károsodások érhetik olyan esetben, amikor egyedül végzi ezt a tevékenységet, de olyankor is, amikor a sportág jellege megkívánja többek együttműködését. A sportolással szükségképpen valóban együtt jár a károsodás bizonyos kockázata is. Éppen ezért a sportolónak eleve számolnia kell károsodásának lehetőségével.