A Fővárosi Ítélőtábla Bf.190/2018/6. számú határozata emberölés bűntette tárgyában. [2012. évi C. törvény (Btk.) 92. §, 160. §, 2017. évi XC. törvény (Be.) 365. §, 574. §, 590. §, 591. §, 599. §, 605. §, 615. §, 868. §] Bírók: Hrabovszki Zoltán, Lőrinczy Attila, Németh Nándor

Fővárosi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság

4.Bf.190/2018/6. szám

A Fővárosi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság Budapesten, a 2018. év november hó 20. napján tartott nyilvános ülés alapján meghozta és kihirdette a következő

v é g z é s t:

Az emberölés bűntette miatt a vádlott ellen indult büntetőügyben a Fővárosi Törvényszék 2018. június 12. napján kihirdetett 1.B.1/2018/20-I. számú ítéletét helybenhagyja azzal, hogy a 14. sorszám alatti tárgy kiadására vonatkozó rendelkezést mellőzi; a számjegyekkel feltüntetett bűnügyi költség összege helyesen 590 264 (ötszázkilencvenezer- kétszázhatvannégy) forint.

A vádlott által házi őrizetben, valamint 2018. július 1. napjától bűnügyi felügyeletben töltött időt is a szabadságvesztés büntetésbe beszámítani rendeli.

A másodfokú eljárásban felmerült 20 000 (húszezer) forint bűnügyi költséget az állam viseli.

A végzés ellen további fellebbezésnek nincs helye.

I n d o k o l á s

Az elsőfokú bíróság az ítéletében a vádlottat bűnösnek mondta ki emberölés bűntettében [a Büntető Törvénykönyvről szóló 2012. évi C. törvény (a továbbiakban: Btk.) 160. § (1) bekezdés], ezért őt 7 év 6 hónap szabadságvesztésre és 8 év közügyektől eltiltásra ítélte.

A szabadságvesztés végrehajtási fokozatát börtönben, a feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi időpontját a büntetés kétharmad részének kitöltését követő napban határozta meg.

Az előzetes fogvatartásban és a házi őrizetben töltött időt a kiszabott szabadságvesztésbe beszámította, megállapítva, hogy egy nap szabadságvesztésnek négy nap házi őrizet felel meg.

Rendelkezett a lefoglalt bűnjelekről és a bűnügyi költség viseléséről is.

Az ítélet ellen - amelyet a vádlott és a védője tudomásul vettek - az ügyészség a vádlott terhére lényegesen hosszabb tartamú szabadságvesztés kiszabása és a mellékbüntetés tartamának felemelése, valamint a vádlottat a teljes bűnügyi költség viselésére kötelezése érdekében élt jogorvoslattal.

A vádlott terhére bejelentett fellebbezés részletesen indokolása szerint az igazságügyi orvosszakértői vélemény alapján a nagy erejű szúrás a szívtájékot megcélzó, szemből érkező, vízszintes irányú "határozott döfő" mozdulat volt, továbbá az elkövetés eszköze legalább 12 centiméter pengehosszúságú szúróeszköz volt. Ezek az elkövetési körülmények - a hirtelen elhatározás ellenére is - egyenes szándékra utalnak, ebből következően az enyhítő körülmények köréből az eshetőleges szándékot mellőzni kell.

A súlyosító tényezők viszont kiegészítésre szorulnak az ittas elkövetéssel, ugyanis maga a vádlott is elismerte egy pohár bor elfogyasztását, B.A. a saját és a vádlott napi alkoholfogyasztását 1-2 liter borban határozta meg, továbbá a rendőri jelentés szerint a vádlott láthatóan ittas állapotban volt, leheletén erősen alkoholszag érződött.

Az ügyészség álláspontja szerint az elsőfokú bíróság túlzott jelentőséget tulajdonított az enyhítő

körülményeknek. A bírói gyakorlat szerint az életellenes bűncselekményeknél a büntetlen előélet nyomatéka minimális, míg a beismerés súlyát az csökkenti, hogy az egyéb bizonyítékok rendelkezésre állása folytán a vádlott részéről a tagadás értelmetlen lett volna.

A befejezett, egy ember halálával végződő bűncselekmény esetében - figyelemmel a középmérték tíz éves tartamára is - a kiszabott szabadságvesztés mértéke eltúlzottan enyhe, az nem alkalmas arra, hogy akár a vádlottat, akár mást hasonló jellegű bűncselekmények elkövetésétől visszatartsa.

Az ügyészség a vádlottnak a bűnügyi költség egy részének megfizetése alól történt mentesítése kapcsán azzal érvelt, hogy a lefoglalt kések genetikai vizsgálatának elvégzése az elkövetés eszközének elkobzása érdekében szükségszerű volt, így az ezzel kapcsolatos költség - a vizsgálat sikertelensége ellenére is - a vádlottat terheli.

A Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség BF.472/2018/1. számú átiratában módosított tartalommal tartotta fenn az ügyészség fellebbezését: a vádlotti tudattartalom kapcsán az eshetőleges szándék megállapítását már nem vitatta, illetőleg nem kifogásolta a bűnügyi költségekkel kapcsolatos rendelkezéseket sem.

Az átirat szerint a bűnösségi körülmények számbavétele hiánytalanul megtörtént, de az elkövetett bűncselekmény konkrét tárgyi súlya miatt - az enyhítő tényezők kétségtelen túlsúlya ellenére - nem indokolt a büntetési tételkeret középmértékénél lényegesen rövidebb tartamú szabadságvesztés kiszabása.

Az elsőfokú ítélet kihirdetése és az ügyészség jogorvoslati nyilatkozatának megtételét követően, 2018. július 1-jén hatályba lépett a büntetőeljárásról szóló 2017. évi XC. törvény [a továbbiakban: Be.], és annak 868. § (1) bekezdésében írt átmeneti rendelkezésére tekintettel az ítélőtáblának e törvényt kell alkalmaznia az ítélet felülbírálata során.

A másodfokú nyilvános ülésen a fellebbviteli főügyészség képviselője fenntartotta az átiratban foglaltakat, azt csak annyiban egészítette ki, hogy a büntetés kiszabása során a vádlott terhére súlyosító körülményként értékelendő a cselekménynek ittas állapotban és a korábbi élettársa sérelmére történt elkövetését.

A védő nem értett egyet a fellebbviteli főügyészségi állásponttal, ezért a súlyosítást célzó ügyészségi fellebbezés elutasítását kérte.

A vádlott az ítélőtábla tanácsa előtti felszólalásában sajnálkozását és megbánását hangsúlyozta az elkövetett bűncselekmény kapcsán.

A vádlott terhére bejelentett, a büntetés súlyosítását célzó ügyészségi fellebbezés nem alapos.