A Debreceni Ítélőtábla Bf.790/2016/11. számú határozata kábítószerrel visszaélés bűntette (BŰNSZÖVETSÉGBEN, JELENTŐS mennyiségre, KERESKEDÉSSEL elkövetett kábítószerrel visszaélés bűntette) tárgyában. [1978. évi IV. törvény (Btk.) 282. §, 1998. évi XIX. törvény (Be.) 2. §, 75. §, 349. §, 351. §, 373. §, 408. §, 409. §, 2012. évi C. törvény (Btk.) 35. §, 37. §, 79. §, 80. §, 176. §, 177. §, 178. §, 459. §] Bírók: Elek Balázs, Gömöri Olivér, Háger Tamás

DEBRECENI ÍTÉLŐTÁBLA

Bf.II.790/2016/11.sz.

A Debreceni Ítélőtábla, mint másodfokú bíróság Debrecenben, a 2017. január 30. és 2017. március 13. napjain megtartott nyilvános ülés alapján meghozta és 2017. március 27. napján kihirdette a következő

végzést:

A bűnszövetségben, kereskedéssel, jelentős mennyiségre elkövetett kábítószerrel visszaélés bűntette és más bűncselekmények miatt és társai ellen indított büntetőügyben a Debreceni Törvényszék 2016. június 17. napján kihirdetett 19.B.212/2012/509. számú ítéletét a fellebbezéssel érintett I.r., II.r., III.r., IV.r., V.r. és VI.r. vádlottak tekintetében helybenhagyja.

VI.r. vádlottnál a feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi időpontja a büntetés kétharmad részének kitöltését követető nap.

A másodfokú eljárásban összesen 90.000 (kilencvenezer) Ft bűnügyi költség merült fel, melyből III. r. és V. r. vádlottak egyaránt 25.000 (huszonötezer), IV. r. és VI. r. vádlottak egyaránt 20.000 (húszezer) Ft-ot viselnek.

II. r. vádlott lakcíme: .

III. r. vádlott személyazonosító okmányának száma: .

IV. r. vádlott lakcíme: .

V. r. vádlott személyazonosító okmányának száma:

Indokolás

A Debreceni Törvényszék a rendelkező részben írt határozatával

I.r. vádlottat társtettesként elkövetett kábítószer-kereskedelem bűntette [a Büntető Törvénykönyvről szóló 2012. évi C. törvény (a továbbiakban Btk.) 176. § (1) bekezdés, (2) bekezdés a) pont, (3) bekezdés] miatt 9 év fegyház végrehajtási fokozatú szabadságvesztésre és 9 év közügyektől eltiltásra;

II.r. vádlottat társtettesként elkövetett kábítószer-kereskedelem bűntette [Btk. 176. § (1) bekezdés, (2) bekezdés a) pont, (3) bekezdés] miatt 8 év fegyház végrehajtási fokozatú szabadságvesztésre és 8 év közügyektől eltiltásra;

III.r., IV.r. és V.r. vádlottakat társtettesként elkövetett kábítószerrel visszaélés bűntette [a Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény (továbbiakban korábbi Btk.) 282. § (1) bekezdés, (2) bekezdés a) és b) pont] miatt személyenként egyaránt 5 év börtönbüntetésre és 5 év közügyektől eltiltásra;

az ismeretlen helyen tartózkodó VI.r. vádlottat társtettesként elkövetett kábítószer-kereskedelem bűntette [Btk. 176. § (1) bekezdés], társtettesként elkövetett kábítószer-kereskedelem bűntette [Btk. 177. § (1) bekezdés c) pont cb) alpont], és kábítószer birtoklása bűntette [Btk. 178. § (1) bekezdés] miatt - halmazati büntetésül - 6 év börtön fokozatú szabadságvesztésre és 6 év közügyektől eltiltásra ítélte.

A szabadságvesztés büntetések tartamába beszámította az érintett vádlottak által házi őrizetben és előzetes letartóztatásban töltött időt. I.r. és II.r. vádlottnál külön rögzítette, hogy a házi őrizet beszámításával egy napi szabadságvesztésnek öt nap házi őrizetben töltött idő felel meg. E beszámítás után fennmaradó házi őrizet tartamát pedig egy napi szabadságvesztésnek kell beszámítani.

A Btk. alkalmazására figyelemmel I.r. és II.r. vádlottnál megállapította, hogy feltételes szabadságra legkorábban a büntetés kétharmad részének, de legkevesebb három hónap elteltével bocsáthatók.

I.r., II.r. és VI.r. vádlottakkal szemben a tőlük az eljárás során lefoglalt készpénz erejéig vagyonelkobzást rendelt el.

Rendelkezett továbbá a lefoglalt igen nagyszámú bűnjelről és a bűnügyi költség viseléséről.

Az elsőfokú ítélet ellen védelmi fellebbezéseket jelentettek be.

I.r. vádlott és védője a tényállás téves megállapítása miatt és a büntetés enyhítése érdekében;

II.r. vádlott szintén a tényállás téves megállapítása miatt és a büntetés enyhítéséért, védője elsődlegesen felmentés végett;

III.r., IV.r., V.r. vádlottak és védőik, valamint VI.r. vádlott védője a büntetés enyhítésére irányulóan terjesztettek elő jogorvoslatot.

Az ügyész nem jelentett be fellebbezést, a többi vádlottal szemben az ítélet első fokon jogerőre emelkedett.

A Debreceni Fellebbviteli Főügyészség a Bf.211/2012/32-I. számú átiratában a bizonyítási eljárást szabályosnak, a tényállást megalapozottnak, a vádlottak bűnösségére vont következtetést, a cselekmények minősítését, a büntetés kiszabását és a járulékos ítéleti rendelkezéseket is törvényesnek tartva az elsőfokú ítélet helybenhagyására tett indítványt a fellebbezéssel érintett vádlottak vonatkozásában.

A másodfokú eljárásban II.r. vádlott védője a védelmi fellebbezést írásban részletesen indokolta (6. számú irat), melyben kifejtette, hogy sem a vádirat, sem az elsőfokú ítélet nem tartalmaz olyan elkövetési magatartást e vádlott terhére, melyet forgalmazói típusú cselekmény megkezdéseként lehetne értékelni. A védő felvetette, hogy a kábítószer-kereskedésre nézve az elkövetési magatartás pontosan körülírt voltának teljes hiánya miatt megkérdőjelezhető a vád törvényessége. Ilyen vád hiányában pedig a kábítószer-kereskedelem bűntettében a bűnösség megállapítása a vádon túlterjeszkedésnek minősül. A vád sem egyértelmű, mert összemossa az I-II.r. vádlottak elkövetési magatartását. Az ítéleti tényállás több helyen is azt rögzíti, hogy I.r. vádlott értékesítette a kábítószert VI.r. vádlottnak, ezen megállapításokkal ellentétes tények is szerepelnek az ítéletben, melyek szerint a két vádlott együttesen értékesítette a marihuánát. A II. tényállásban pedig iratellenes annak megállapítása, hogy az eladás körülményeiről VI.r. vádlott tájékoztatta a II.r. vádlottat, mert ők egymást nem is ismerték, valójában adott tájékoztatást részére. Helyesen csak arra lehet következtetést vonni, hogy II.r. vádlott kizárólag a termesztésben vett részt, ebből eredően tévesen értékelte az elsőfokú bíróság a cselekményét terjesztői, kereskedői magatartásnak. Önmagából a kábítószer mennyiségéből nem lehet következtetést vonni a kereskedői típusú elkövetésre. A kifejtettek miatt II.r. vádlott cselekménye enyhébben minősül - kábítószer birtoklásának - és a jelentős súlyú enyhítő tényezőkre figyelemmel a büntetés lényeges enyhítése indokolt. Ilyen büntetés érheti el csak a célját, figyelembe véve az "igazságosság, a célszerűség és a hasznosság" követelményét.

A nyilvános ülésen az ügyész az átiratában foglaltakat fenntartva, a védelmi jogorvoslatokat alaptalannak találva az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyására tett indítványt.

I.r. vádlott védője a tényállás téves megállapítása és a téves minősítés miatt bejelentett és a büntetés enyhítésére irányuló perorvoslatát fenntartotta. Indokai szerint az elsőfokú ítélet részben megalapozatlan, mely azonban a vádlott javára a másodfokú eljárásban orvosolható, és a módosított tényállás alapján a vádlott bűnössége legfeljebb a Btk. 178. § (1) bekezdésébe ütköző és a (2) bekezdés b) pontja szerint minősülő jelentős mennyiségre, termesztéssel elkövetett kábítószer birtoklása bűntettében állapítható meg, ugyanakkor a vádlott terhére a kereskedői típusú elkövetés nem rögzíthető. Ezen okok miatt a büntetés lényeges enyhítését tartotta indokoltnak.