BH 2020.12.373 Amennyiben a megbízási jogviszony alapján a munkát végző személynek a tevékenységét alá-fölé rendeltségi viszonyban, utasítások szerint, kötelezően megállapított 4 órás rendelkezésre állás és személyes közreműködés mellett kellett elvégeznie, foglalkoztatása ténylegesen munkaviszony keretében valósult meg [1992. évi XXII. törvény (régi Mt.) 75/A. §, a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (Mt.) 42. §].

A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás

[1] A felperes a helyi V. Iroda élén tevékenykedett, kapcsolatba kerülve ezáltal a V. K. és Sz. Intézettel (VKSZI), ahol első ízben 2008. július 1-jén létesített jogviszonyt. A 2007-ben felálló VKSZI alapító okiratának módosítása hatálybalépése után tudta megkezdeni feladatait mint költségvetési intézmény. Meghatározott számú közalkalmazott foglalkoztatására volt itt lehetőség. Munkaviszony keretében való foglalkoztatásra csak a minisztérium tudomása és engedélye alapján volt mód, ilyenre azonban a VKSZI 2007-es fennállása óta nem került sor.

[4] Az alperes jogelődje, a vele munkakapcsolatba kerülő személyek vonatkozásában azonos tartalmú "sablon szerződésekkel" létesített jogviszonyt. Így a felperes esetében 2008. július 1-jén létrejövő megbízási szerződés a felperes mint megbízott és az alperes jogelődje között jött létre határozott időre, 2008. december 31-éig.

[5] A megbízási szerződés 4. pontja értelmében a megbízott a szerződésben foglalt megbízás ellátásáért összesen 480 000 forint megbízási díjban részesült 6 egyenlő részre osztva. A megbízási díj megfizetésére a szerződés 4.2. pontja tartalmazott rendelkezést. Ez alapján a megbízási díjat magánszemélyek esetében a hiánytalanul kitöltött megbízásidíj-elszámoló alapján a teljesítés igazolását követően, a leigazolt díjelszámoló megbízóhoz való visszaérkezését követő 15. munkanapon vállalta megfizetni az alperes banki átutalással. Az elvégzett feladatok teljesítésének igazolására a VKSZI igazgatója jogosult.

[6] A felperes a megbízási díjon felül költségtérítést nem kapott. Az első szerződés hatályának lejártát követően 2009. január 1-től újabb megbízási szerződést kötöttek a felek június 30-áig, majd 2009. július 1-től december 31-éig. Az utolsó megbízási szerződés 2010. január 10-től december 31-éig tartó határozott időre jött létre. Ekkor már - a megbízási díj folyamatos emelését követően - annak összege 1 920 000 forint volt, amelyet a megbízó 12 egyenlő részben, bruttó 160 000 forintonként vállalt megfizetni.

[7] A felperes napi munkaidejét nem határozták meg, jelenléti ívet nem kellett vezetnie, írásbeli munkaidő nyilvántartása nem volt. A VKSZI irodájában részére munkaállomást, íróasztalt nem biztosítottak, munkavégzéséhez saját laptopját használta, hivatali gépkocsit nem kapott. A feladat teljesítésére jellemző volt, hogy adott esetben a hivatali rend és a munkaidő reggel 8 órától délután 4 óráig tartott, de ettől eltérő is lehetett. A felperesnek fő szabály szerint, illetve legtöbbször B. E. regionális koordinátortól érkező utasításokat kellett teljesítenie, előfordult, hogy a tevékenység jellege miatt az reggel 8 óra és délután 4 óra között nem volt elvégezhető. A felperes havonta teljesítményigazolást adott le a korábban kifejtett tevékenységéről, és ez alapján történt díjazásának elszámolása.

[10] 2010. július 16-án a főigazgató arról tájékoztatta a felperest, hogy a feladat megszűnése miatt az illetékes és a megbízási szerződésben név szerint is említett regionális koordinátor közalkalmazotti jogviszonya megszűnt, így a felperes jogviszonya a helyi V. Irodák tevékenységét koordináló munkatársként sem tartható már fenn. Kezdeményezte az alperes jogelődjével fennálló szerződés közös megegyezéssel való megszüntetését 2010. július 19-i hatállyal. A tájékoztató levél értelmében, amennyiben a felperes a közös megegyezéshez nem járul hozzá, a feladat megszűnése folytán teljesítési igazolás kiállítása, illetve megbízási díj további fizetése az alperes jogelődjének nem áll módjában. A felek közötti levelezést követően az alperes 2010. augusztus 11-én rögzítette, hogy a felperes megbízási szerződése 2010. július 19-én közös megegyezés híján, jogi lehetetlenülés miatt megszűnt, ezért megbízási díjra is ezen időpontig tarthat csak igényt.

A felperes keresete és az alperes ellenkérelme

[11] A felperes keresetében a Munka Törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvény (régi Mt.) 75/A. § (2) bekezdésére hivatkozással annak megállapítását kérte, hogy az alperesnél munkaviszony keretében foglalkoztatták. Ezt a jogviszonyt a munkáltató 2010. július 19-én jogellenesen szüntette meg.

[12] Az alperes ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte. Álláspontja szerint a munkaügyi bíróságnak nincs hatásköre a jogvita elbírálására. Érdemben arra hivatkozott, hogy nem irányult szándéka soha munkaviszony létesítésére, erre jogi lehetősége sem volt.

Az első- és a másodfokú bíróság ítélet

[13] A közigazgatási és munkaügyi bíróság ítéletével a keresetet elutasította.

[14] Az elsőfokú bíróság ítéletében hivatkozott a perbeli időben hatályos Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (régi Ptk.) 474-479. §-ában foglaltakra, valamint a régi Mt. 102-104. §-ában rögzítettekre.

[15] Utalt a 7001/2005. (MK 170.) FMM-PM együttes irányelvre, amely a perbeli időben hivatott volt támpontot adni a jogviszonyok minősítése körében. A jogviszonyok elhatárolása során kifejtette, hogy a Polgári Törvénykönyvnek a megbízási szerződésre (mint gondossági kötelemre) vonatkozó szabályozása számos rokon vonást mutat a munkaviszonnyal annak részleteiben is. Ilyennek tekinthető, hogy a megbízott a megbízó utasításait köteles követni és betartani, a megbízottnak beszámolási és elszámolási kötelezettsége van. A megbízottat is személyes tevékenységkifejtési kötelezettség terheli, bár az jogszabály szerint maga helyett helyettest is állíthat. Alá-fölé rendeltség állapítható meg a megbízó és a megbízott vonatkozásában.

[16] A felperes a megbízási szerződésen kívül munkaköri leírással nem rendelkezett, tevékenységeinek felsorolását mindössze a megbízási szerződések és azok módosításai tartalmazták. A felperes személyes nyilatkozata szerint nem volt munkaidő-nyilvántartás, jelenléti ív, sem konkrét munkavégzési hely. A megbízó VKSZI munkaeszközöket, laptopot, gépkocsit nem bocsátott rendelkezésére. Meghatározott helyszínek felkeresése érdekében saját gépkocsit vett igénybe, és az utazások költségelszámolása történt meg csak utólagosan.

[17] A felperes tevékenységét nem ellenőrizték, mindössze a "produktumait", a jelentéseit, és adott esetben a határidőre elkészítendő feladatokat vették számításba. Az elszámolás alapjául a teljesítésigazolások szolgáltak, amelyek az adott hónapot követően a megbízási szerződésben foglalt összegek egy hónapra meghatározott részének utólagos kifizetését jelentették. A díjazás megfizetéséhez a munkaviszonnyal szemben külön kitétel volt a teljesítésigazolás a felek között, és a teljesítmény ilyen módon történő jóváhagyása, amelyet követett a felperes részére a havi, egyenlő összegű megbízási díj átutalása.