BH 2009.12.356 Az ügyvéd ellen indított kártérítési per bírósága érdemben nem vizsgálhatja azt a kérdést, hogy a korábbi pert, amelyben az ügyfél pervesztes lett, az ügyvéd mulasztása hiányában biztosan megnyerte volna [Ptk. 474. és 477. §, Pp. 164. és 229. §, 1997. évi LXVI. tv. 7. §].

A felperes 2001. december 19-én tartási szerződés kötött N. S.-néval, amelyben vállalta az eltartott teljes ellátását a B., N. út 126. szám alatti lakásingatlan ellenében. A felperes tulajdonjogát az ingatlan-nyilvántartásba bejegyezték.

Az eltartott 2002. év nyarán keresetet indított a felperes ellen és kérte a tartási szerződés megszüntetését, valamint a lakásingatlanra a tulajdonjogának visszaállítását. Az elsőfokú bíróság a tárgyalás időpontját kitűzte és felhívta a felperest - abban a perben az alperest - az ellenkérelmének és az észrevételeinek előterjesztésére.

A felperes ezt követően kereste fel az alperest, és 2002. szeptember 28-án meghatalmazást adott a perbeli képviseletére. Az alperes a meghatalmazás tényét a bíróságnak bejelentette és kérte az észrevételek előterjesztésére adott határidő módosítását. A bíróság 2003. január 30-án és május 20-án tartott tárgyalást, és mindkettőre személyes megjelenés kötelezettségével idézte a felperest, aki a betegségére hivatkozással egyik tárgyaláson sem jelent meg. Előzetesen kérte az alperest a tárgyalások elhalasztása iránti kérelem előterjesztésére, amelyeknek az alperes eleget tett, a tárgyalásokon azonban maga sem jelent meg, és érdemi védekezést sem terjesztett elő. A bíróság a tárgyalásokat megtartotta, tanúbizonyítást folytatott le és a második tárgyaláson hozott ítéletével a tartási szerződést megszüntette. Rendelkezett a felperes tulajdonjogának törléséről és a tulajdonjognak az eltartott javára való visszajegyzéséről. Az eltartott által igényelt kártérítés összegét, valamint a szerződéskötéskor tulajdonba adott vagyontárgyak értékét beszámította az eltartó által nyújtott szolgáltatások értékébe.

Ítéletének indokolásában utalt a Pp. 141. §-ának (6) és a 164. §-ának (1) bekezdésében foglaltakra, és rámutatott arra, hogy az eltartó írásbeli védekezést, bizonyítási indítványt nem terjesztett elő, a tárgyaláson ismételt idézés ellenére sem jelent meg, így a rendelkezésre álló adatok alapján hozta meg a döntését. Az eltartott előadása, a meghallgatott tanú vallomása és a becsatolt iratok alapján megállapította, hogy az eltartó nem tett eleget a tartási szerződésben foglalt kötelezettségeinek. A szerződés a rendeltetését már nem tudja betölteni, és az életjáradéki szerződéssé való átváltoztatása sem lehetséges.

A másodfokú bíróság helybenhagyta az elsőfokú bíróság ítéletét. Kifejtette, hogy az eltartó jogi képviselettel rendelkezett, ezért menthető indoka nem volt a keresetre való észrevételek megtételének elmulasztására. Lényegében a jogi képviselőjének mulasztása miatt lett pervesztes.

Az alperes ellen fegyelmi eljárás indult, amelynek eredményeként az Ügyvédi Kamara Fegyelmi Tanácsa megállapította a fegyelmi vétség elkövetését és az alperest megrovás fegyelmi büntetéssel sújtotta.

A felperes módosított keresetében 9 334 219 forint kártérítés és kamatai megfizetésére kérte az alperes kötelezését. Arra hivatkozott, hogy 2002. október 28-án átadta az alperesnek azokat az iratokat, amelyek alapján az írásbeli védekezését előterjeszthette volna. Az alperes azonban az ellenkérelmet nem nyújtotta be, bizonyítási indítványt nem terjesztett elő, ezért a mulasztásával okozati összefüggésben veszítette el a pert és ezzel az érvényesített kára keletkezett.

Az alperes a kereset elutasítását kérte. Tagadta, hogy a mulasztásával okozati összefüggésben következett be a felperes károsodása. Vitatta, hogy 2002. október 28-án a felperes átadta azokat az iratokat, amelyek alapján az ellenkérelmet előterjeszthette volna. Azt állította, hogy a felperes többszöri sürgetés ellenére sem jelentkezett, és a másodfokú tárgyalás előtt is csak úgy találkoztak, hogy ő kereste fel a lakásában.

A beavatkozó érdemi ellenkérelmet nem terjesztett elő.

Az elsőfokú bíróság ítéletével elutasította a keresetet, és a felperest képviselő pártfogó ügyvéd díját 150 000 forint plusz áfa összegben állapította meg. A rendelkezésre álló bizonyítékok - közöttük a felperes iratai, a tanúvallomás - mérlegelése alapján azt állapította meg, hogy a felperes a szükséges iratokat, számlákat 2002. október 28-án és a későbbiekben sem adta át az alperesnek, azok az ő birtokában voltak. Az alperest nem látta el olyan információkkal, amelyek alapján az ellenkérelmet előterjeszthette volna, ezért a kárát a felperes maga okozta. Az alperes mulasztása és a felperes kára között nincs okozati összefüggés.

A másodfokú bíróság helybenhagyta az elsőfokú bíróság ítéletét, csupán a felperest képviselő pártfogó ügyvéd díját mérsékelte a jogszabály szerinti 14 400 forintra.