BH 1994.9.487 A közös tulajdonszerzés mellett szóló vélelem érvényesül abban az esetben is, ha a házastársak a megvett ingatlan tulajdonjogát kizárólag az egyikük nevére íratják, a másik házastárs javára pedig holtig tartó haszonélvezeti jog bejegyzésére kerül sor [Csjt. 27. § (1) bek.].

A bíróság jogerős ítéletében megállapította, hogy az örökhagyó hagyatékához tartozott - egyebek mellett - a perbeli házas ingatlan 1/2 része. A megállapított tényállás szerint bár az ingatlan az ingatlan-nyilvántartásban kizárólag az alperes tulajdonjogaként van nyilvántartva, és azon az örökhagyót csak holtig tartó haszonélvezeti jog illette meg, az ingatlan telkét 1974-ben a házassági életközösség fennállása alatt közös pénzből vásárolták meg, és arra az együttélés alatt közös beruházással építették fel a lakóházat. Az adásvételi szerződésben az alperes csak azért szerepelt az ingatlan egyedüli vevőjeként, mert az örökhagyó 25 évvel idősebb volt nála.

Az ingatlan tehát a Csjt. 27. §-ának (1) bekezdése értelmében a házastársi vagyonközösséghez tartozott. Ezt erősítette meg az alperes és az örökhagyó által a felperesekkel és perben nem álló másik gyermekükkel: P. É.-vel 1989. május 24-én kötött öröklési szerződés tartalma is, amelyben a fenti ingatlant mint az eltartottak: az alperes és az örökhagyó tulajdonában álló ingatlant tüntették fel, szemben az alperes különvagyonaként megjelölt szőlőingatlannal. Ezt a nyilatkozatot a Ptk. 207. §-ának (1) bekezdése szerint értelmezve, a bíróság megállapította, hogy az alperes valójában az örökhagyó ingatlan-nyilvántartáson kívüli tulajdonjogát elismerte.

Az örökhagyó pedig az öröklési szerződésben a Ptk. 655. §-ának (1) bekezdése értelmében tartása ellenében a házas ingatlan 1/2 részére is örökössé nevezte meg a felpereseket.

A jogerős ítélet ellen az alperes a perbeli házas ingatlant a házastársi vagyonközösséghez tartozónak tekintő ítéleti döntés jogszabálysértő voltára hivatkozva felülvizsgálati kérelmet nyújtott be, és a jogerős ítélet megváltoztatásával a házas ingatlan 1/2 részének a hagyatékhoz tartozása iránt előterjesztett kereseti kérelem elutasítását kérte. Arra hivatkozott, hogy az örökhagyó és az alperes közös akaratelhatározással vásárolták meg úgy a telekingatlant, hogy annak kizárólagos tulajdonosa az alperes lett, és az örökhagyó csak holtig tartó haszonélvezeti jogot kötött ki magának. Ehhez a megállapodáshoz az életközösség egész ideje alatt tartották magukat.

A közösen felépített lakóház ugyancsak az alperes különvagyona, miután a Ptk. 97. §-ának (1) bekezdése értelmében az épület tulajdonjoga a földtulajdonost illeti meg. Ehhez képest téves az öröklési szerződésben tett örökhagyói nyilatkozatnak a Ptk. 207. §-ának (1) bekezdése alapján történt értelmezése, amely egyébként nem volt figyelemmel a Ptk. 207. §-ának (2) bekezdésében foglaltakra. A bíróságok figyelmen kívül hagyták a Ptk. 117. §-ának (1) bekezdését is, amely szerint átruházással csak a dolog tulajdonosától lehet a dolog tulajdonjogát megszerezni. Az öröklési szerződés megkötése előtt tehát az alperesnek az ingatlan 1/2 részét az örökhagyóra kellett volna átruháznia, erre azonban a Csjt. 27. §-ának (3) bekezdése értelmében csak jogi képviselő által ellenjegyzett megállapodással kerülhetett volna sor.