BH 2004.4.151 A tisztességtelen piaci magatartásról szóló 1996. évi LVII. törvény (Tpvt.) csak a bíróság hatáskörébe tartozó eljárásokban teszi lehetővé kártérítés követelését - A Tpvt. egyéb paragrafusaiba ütköző magatartások sincsenek kizárva azonban a károkozó magatartások köréből és az általuk okozott károkért is kártérítési igényt lehet érvényesíteni a polgári jog általános szabályai szerint, ha a Gazdasági Versenyhivatal az adott esetben megállapítja a jogsérelmet [1996. évi LVII. tv. (Tpvt.) 2., 4., 11., 21. §, 86. § (2) bek. e) pont, Ptk. 339. § (1) bek.].

Az I. rendű felperes, mint cigaretta-előállító és -forgalma­zó az 1994. szeptember 19. napján kötött raktári beszerzési keretszerződéssel szabályozott körben a mindenkor rendelkezésére álló raktárkészlet terhére egyedi adásvételi szerződésekkel, míg a II. rendű felperes a raktárában tárolt, vásárolt cigarettakészlet terhére viszonteladói adásvételi szerződésekkel értékesített cigarettát az alperesnek határidős fizetési feltétellel, átutalásos fizetési mód mellett. Az alperes üzleti kapcsolatban állt az I. rendű és a II. rendű beavatkozókkal is. Az I. rendű beavatkozóval 1996. december 9. napján olyan értékesítési megállapodást kötött, amely szerint részletes havi jelentést kellett adnia az eladónak az általa értékesített valamennyi dohánytermékről, a készlet alakulásáról lerakatonként, márkánként és fajtánként. Tartalmazta a szerződés azt is, hogy a teljes vételár kifizetéséig az eladó fenntartja a termékek feletti tulajdonjogát azzal, hogy a termékek átadásával a teljes kockázatviselés átszáll a vevőre. További szerződési kikötés volt, hogy az alperesnek megyénként legalább 1, országosan legalább 20 lerakattal és ugyanennyi szállító gépkocsival kell rendelkeznie.

Az I. rendű felperes 1997 januárjában megküldött az alperesnek egy értékesítési megállapodás-tervezetet, amely ugyancsak tartalmazta ezeket a kikötéseket. Az alperes ezt a szerződést nem írta alá. 1997. augusztus 25. és szeptember 12. között az I. rendű felperes 312 636 969 Ft, a II. rendű felperes 285 525 713 Ft értékű cigarettát értékesített az alperesnek. A vételárat megállapodásuk szerint a számla keltétől számított 21. napon kellett kifizetni, így a fizetési határidők az 1997. szeptember 15. és október 3. közötti időszak különböző napjai voltak.

Az alperes elnöke 1997. szeptember 15-én a vételár kifizetését az általa megjelölt feltételek teljesítésétől tette függővé, majd - miután ezeket az I. rendű felperes és a beavatkozók megtagadták - szeptember 18-án kijelentette, hogy a továbbiakban egyetlen számlát sem fizetnek ki. A felperesek előbb a késedelem jogkövetkezményeit kívánták alkalmazni, majd szeptember 19-én elálltak a szerződésektől.

Az alperes gazdasági erőfölénnyel való visszaélésre és összehangolt piaci magatartásra hivatkozva, illetve ezeket állítva bejelentéssel élt az I. rendű felperes és a beavatkozók ellen a Gazdasági Versenyhivatal Versenytanácsánál. A Versenytanács az 1998. április 9. napján kelt, illetve az 1998. október 29. napján kelt határozataival az eljárásokat megszüntette.

A gazdasági erőfölénnyel való visszaélést illetően rámutatott arra, az együttes erőfölényt kizárja, hogy az eljárás alá vontak között a verseny nem a nagykereskedők, hanem a fogyasztók megnyeréséért folyik. Az összehangolt piaci magatartásra történő hivatkozással kapcsolatosan kifejtette, hogy a piaci magatartások akkor ütköznének a Tpvt. 11. § (1) bekezdése előírásaiba, ha a feltárt jelenségek bizonyítottan az eljárás alá vont vállalkozások magatartása tudatos összehangolásának következtében keletkeztek volna. A Gazdasági Versenyhivatal Versenytanács határozatainak megváltoztatására irányuló alperesi keresetet a Legfelsőbb Bíróság ítéletével teljes egészében elutasította.

Az I. rendű felperes módosított keresetében 312 636 969 Ft, a II. rendű felperes 285 525 713 Ft és ezen összegek kamatai megfizetésére kérte kötelezni az alperest. Az alperes a felperesektől történt vásárlások tényét nem vitatta és elismerte a ki nem egyenlített vételár összegét is. Módosított viszontkeresetében 1,5 milliárd Ft és kamatai megfizetésére kérte kötelezni a felpereseket a kereseti követelés beszámítása mellett. Álláspontja szerint a felperesek alaptalanul hivatkoztak arra, hogy a teljesítést jogos ok nélkül tagadta meg. A felperesek a keretszerződést több vonatkozásban megszegték és ezzel kárt okoztak. Kiemelte, hogy az I. rendű felperes 1997. január 2-án olyan - értékesítési megállapodásnak nevezett - szerződési feltételeket küldött meg, amelyek csaknem szó szerint megegyeztek az I. rendű beavatkozóval 1996. december 19-én kötött megállapodásban foglaltakkal. Ezt nem írta alá, az I. rendű felperes azonban ennek ellenére az abban foglalt feltételeket a konkrét szerződésekben alkalmazta. Előadta, hogy az I. rendű felperes, az I. és a II. rendű beavatkozók, - amely cégek együttesen majdnem 100% mértékben uralják a dohánypiacot - összehangolt, a Tpvt. előírásaiba ütköző magatartást folytattak. A részletes havi jelentések előírása álláspontja szerint a Tpvt. 4. § (1) bekezdésében írtakat is sérti, amely szerint tilos üzleti titkot tisztességtelen módon megszerezni. Az általa alá nem írt értékesítési megállapodás 12. pontja pedig, amely a tulajdonjog fenntartásról és a teljes kockázatviselés átszállásáról rendelkezik, a Tpvt. 11. § (2) bekezdés h) pontját sérti. Az I. rendű felperes és a két beavatkozó összehangolt magatartásukkal kizárták az importból való beszerzést, meghatározták az üzleti feltételeket és igyekeztek a forgalmat ellenőrzésük alatt tartani, ezt szolgálta a részletes havi jelentés megkövetelése. Az I. rendű felperes megszegte a szerződést azáltal is, hogy nem biztosította a vállalt árkedvezményeket. Más kereskedőknek viszont az I. rendű felperes és a beavatkozók anélkül adták meg ugyanazon kedvezményeket, hogy ennek ellentételezésére követelményeket támasztottak volna. Az alperes ennek következtében szenvedett kárt.

Az elsőfokú bíróság ítéletében kötelezte az alperest, hogy fizessen meg az I. rendű felperesnek 312 636 969 Ft-ot, a II. rendű felperesnek 285 525 713 Ft-ot és kamatát. Az alperes viszontkeresetét és beszámítási kifogását elutasította. Ítéletének indokolásában kifejtette, hogy a peres felek között a Ptk. 365. § (1) bekezdésében szabályozott adásvételi szerződés jött létre. Az alperes elismerte, hogy a keresettel érvényesített cigarettamennyiség vételárát nem fizette meg, annak összegszerűségét sem vitatta, ezért a vételárat köteles megfizetni késedelmi kamataival együtt. A viszontkeresettel kapcsolatosan az volt az álláspontja, hogy az alperes azt - meg nem engedett módon - az ítélethozatalt megelőzően megváltoztatta. A kereset (viszontkereset) megváltoztatásának anyagi jogi feltétele, hogy a keresettel (viszontkeresettel) érvényesített jognak ugyanabból a jogviszonyból kell származnia, mint az eredeti igénynek, vagy az eredeti kereset (viszontkereset) tárgyával összefüggőnek kell lennie. Eljárásjogi feltétele, hogy csak az elsőfokú ítélet hozatalát megelőző tárgyalás berekesztéséig lehet előterjeszteni és a megváltoztatott keresetnek (viszontkeresetnek) is meg kell felelni a keresetre előírt általános követelményeknek. A jogviszony-azonosság azt jelenti, hogy csak az eredeti kereset tárgyát képező jogviszonyból eredő, különböző igények érvényesítéséről lehet szó. Az eredeti keresettel való összefüggésben a jogviszonyok és a tényállások összefüggését kell érteni. Az alperes által előterjesztett viszontkereset-változtatás a jogszabályi feltételeknek nem felelt meg, nem állapítható meg a jogviszony azonossága, de az összefüggése sem. Az előterjesztett, megváltoztatott viszontkereset nem tartalmazza a keresetlevélre kötelezően előírt tartalmi követelményeket sem, ezért azt a beszámítási kifogással együtt elutasította.