BH 1977.6.227 A polgári jogi igény érvényesítését egyéb törvényes útra kell utasítani, ha a sértett kártérítési kötelezettségének a megállapítása a büntető ügy befejezését jelentékenyen késleltetné [Be. 215., 261. §, Btk. 190. §, Ptk. 339., 340. §, 21/1970. (IX. 10.) MÉM sz. r.-tel kiadott Országos Erdei Érték- és Árszabályzat].

A járásbíróság ítéletével R. L.-né terheltet a Btk. 190. §-ának (3) bekezdésébe ütköző különösen nagy kárt okozó gondatlanul elkövetett közveszélyokozás bűntette miatt - végrehajtásában 3 évi próbaidőre felfüggesztett -szabadságvesztésre ítélte. Egyúttal arra is kötelezte őt, hogy a "Petőfi" Mgtsz. sértettnek 15 nap alatt kártérítésként fizessen meg 100 000 forintot, ennek 1976. április 2. napjától számítandó évi 5% kamatát, valamint 6000 forint illetéket.

A megyei bíróság mint másodfokú bíróság ítéletével az első fokú bíróság ítéletét annyiban változtatta meg, hogy a terhelt az illetéket az állam részére köteles befizetni. Az ítélet egyéb részeit helyben hagyta.

Az ítéleti tényállás szerint a terhelt április 2. napján H. határában levő szőlőjében az összegyűjtött gazt, szemetet meggyújtotta. A tűz a szél folytán továbbterjedt és a száraz garádban a venyigét is meggyújtotta. A lángok ezután átcsaptak az úton és a kaszálót is meggyújtották. A terhelt karóval és gereblyével kísérelte meg a tűz eloltását. A helyszínre érkezett tsz. mezőőr felhívta a terheltet, hogy menjen a községbe, hozzon fogatot és ekét az elszántáshoz. A terhelt ennek eleget tett. Az erősödő szél miatt azonban a tűz elszántás ellenére is tovább terjedt. A szikrák átcsaptak a tsz. erdeje melletti úton is. Akkor a mezőőr kerékpárral a tűzoltókért ment, akik a fél 12 órakor történt tűzgyújtás után mintegy két és fél óra múlva, 14 óra körül érkeztek ki. Ekkor a tsz erdejéből már 31 hektár leégett. Ezek összértéke 1 347 500 forint.

A tűznek az erdőre terjedését elősegítette az is, hogy nem értesítették azonnal a tűzoltóságot, nem fogtak nyomban gépi szántáshoz, a fiatal erdő nem volt körülszántva, holott ez elő volt írva.

Minthogy a szakértő véleménye szerint a lombos fák visszanyesve és kitisztítva ki szoktak sarjadni, a kárt véglegesen csak az év végén lehet megállapítani. Ennek becsült összege 1 000 000 forint körül lesz.

Az eljárt bíróságok ítéletei ellen a polgári jogi igényre vonatkozó rendelkezés megalapozatlansága miatt emelt törvényességi óvás alapos.

Az első és a másodfokú bíróság ítéletének a kártérítésre kötelező rendelkezése az alábbi okok folytán megalapozatlan.

A járásbíróság a terheltet csökkentett kárösszeg megfizetésére kötelezte. Utalt arra, hogy a sarjadás után várható végleges kár kb. egy millió forint lesz. A terhelt bűnösségi fokához, a mástól kapott rossz utasításhoz, a termelőszövetkezet szántási hanyagságához képest kb. 10%-os kár megtérítése lehetséges, mint a munkaügyi vitákban. Rámutatott arra is, hogy amennyiben a végleges kárnál eltérés is mutatkoznék, az jelentéktelen változást eredményezhetne, amely sem magasabb, sem alacsonyabb kártérítési összeg megállapítására nem alkalmas.

A másodfokú bíróság lényegében azzal az indokkal hagyta helyben a megítélt kár összegszerűsége kérdésében az első fokú ítéletet, hogy "a kár összege nem vitásan megállapítható, függetlenül attól, hogy milyen mértékű újrasarjadással kell számolni. A ténylegesen kimutatott kár összegén jóval belül, rendkívül alacsony mértékben meghatározott kártérítési összeg további mérséklése szóba sem kerülhet".

A másodfokú bíróság az eljárás bizonyítékként értékelt adataival ellentétben utalt arra, hogy a kár összege "nem vitásan megállapítható". B. G. okleveles erdőmérnök, megyei bírósági erdészeti szakértő a nyomozás során adott szakvéleményéből kitűnően a tűz által érintett erdőrész értékelését az Országos Erdei Érték és Árszabályzat kiadásáról szóló 21/1970. (IX. 10.) MÉM sz. rendelet mellékletét képező érték és ártáblázat adataira alapította. (E melléklet a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Értesítő 1970. évi 34. számban jelent meg.)

Az erdészeti szakértő a bírósági tárgyaláson az írásbeli szakvéleményét fenntartotta. Kiegészítésképpen azonban előadta, hogy a tényleges kárt csak a vegetációs idő elteltével, vagyis az év végén lehet megállapítani. Előadta azt is a jegyzőkönyvbe foglalt nyilatkozatában, hogy "kártérítési per esetén más szempontok alapján kell számítani a kárértéket, mint jelen esetben".

Az ügyész a tárgyaláson indítványozta a szakértő újabb meghallgatását a tényleges kár kérdésében azzal, hogy a szakértő a tényleges kisarjadásra tekintettel adjon szakvéleményt.

A védelem ugyancsak kérte, hogy ha a terheltet a büntető eljárás során kötelezik kártérítésre, akkor a szakértő állapítsa meg, mennyiben változik a kárérték. Kérte, hogy a bíróság szerezze be a szakértőtől az általa megvizsgált műszaki átadási jegyzőkönyvet is.