BH 2024.10.232 A közös szülői felügyeleti jog korlátozásának/megvonásának csak a gyermek veszélyeztetettségének kétséget kizáró bizonyítottsága esetén van helye [2013. évi V. törvény (Ptk.) 4:168. §, 4:175. § (1)-(2) bek.].

A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás

[1] A magyar állampolgár felperes és az albán állampolgár alperes (a továbbiakban együtt: peres felek) 2012. szeptember 1-jén Magyarországon kötött házasságot. A peres felek 2012 decemberében Németországba költöztek; ott született meg 2018. július 11-én a gyermekük. A gyermeket az alperes családi nevére anyakönyvezték. Röviddel a gyermek születését követően a felperes a gyermekkel együtt visszaköltözött Magyarországra; azóta életvitelszerűen a felperes a gyermekkel Magyarországon, az alperes Németországban él.

[2] A peres felek a házasság felbontása és járulékai iránti eljárásban a kiskorú gyermeket érintő járulékos kérdésekben a bíróság végzésével jóváhagyott perbeli szerződést (egyezséget) kötöttek: megállapodtak, hogy a gyermek szülői felügyeletét a felperes gyakorolja, szabályozták - a gyermek 3 éves koráig - a folyamatos és időszakos kapcsolattartást, valamint megállapodtak az alperes gyermektartásdíj fizetési kötelezettsége mértékéről.

A kereseti kérelem és az alperes ellenkérelme

[3] A felperes keresetében azt kérte, hogy a bíróság az alperesnek a gyermek sorsát érintő lényeges kérdések közül a gyermek családi nevének megváltoztatása kérdésében a felperessel közösen gyakorolt szülői felügyeleti jogát korlátozza (szüntesse meg), ami tartalmilag azt jelenti, hogy a felperes önállóan terjeszthessen elő kérelmet az illetékes kormányhivatal felé a gyermek családi nevének megváltoztatása iránt.

[4] A keresete indokaként előadta: a gyermek albán eredetű családi nevének fonetikus kiejtése magyarul kifejezetten trágár jelentéstartalmat hordoz. A gyermekkel jelenleg és hosszú távon is Magyarországon élnek, illetve szeretnének élni. A családnév miatt a gyermeket a közösségben komoly negatív megkülönböztetés, gúnyolódás érheti, amely személyiségfejlődését károsan befolyásol(hat)ja. Az előzmények körében előadta, hogy az alperes a házasság megkötésekor az albán társadalmi-kulturális szokások miatt ragaszkodott ahhoz, hogy mind a felesége, mind a leendő gyermekek az ő családi nevét viseljék. Ebben az időben a peres felek már tervezték a külföldre költözést, a gyermek megszületésekor pedig hosszabb ideje Németországban éltek. A gyermek családi nevének megváltoztatása nem merült fel, hiszen az albán eredetű névhez Németországban nem tapadtak negatív asszociációk.

[5] A felperes érvelt az alperesnek a gyermek érdekével nem törődő magatartásával: a családi név megváltoztatásához - bár tisztában van az ahhoz fűződő trágár jelentéstartalommal - nem járult hozzá, a gyermekkel a kapcsolatot az egyezségben foglaltak ellenére rendszeresen nem tartja, a házassági bontóper óta mindössze néhány alkalommal, SMS-ben érdeklődött felőle; a gyermek az alperes családját nem ismeri. A névváltoztatás tehát a gyermek identitását nem befolyásolja.

[6] Az alperes a kereset elutasítását kérte. A névváltoztatáshoz nem járul hozzá, a gyermek majd a nagykorúságot elérve maga dönthet saját névviseléséről. Hangsúlyozta, hogy néhány hónapos magyarországi tartózkodása alatt őt a neve miatt hátrány vagy negatív megkülönböztetés nem érte, és véleménye szerint a gyermeke sem lesz ennek kitéve. A családi neve Albániában gyakorinak számít, különösebb jelentéstartalma nincs. A név helyes albán kiejtése eltér a magyar fonetikus ejtésmódtól, megfelelően kiejtve pedig a név magyarul sem hordoz negatív jelentéstartalmat. Az albán társadalmi tradíciók szerint a családtagok automatikusan a családfő nevét veszik fel. Visszautasította, hogy a gyermek iránt nem érdeklődik, a nagy távolság miatt 3-4 havonta lát lehetőséget a személyes találkozásra.

Az első- és a másodfokú határozat

[8] Az elsőfokú bíróság ítéletével a gyermek nevének meghatározása és megváltoztatása körében a felperest a szülői felügyeleti jog kizárólagos gyakorlására feljogosította.

[9] Ítéletének indokolása szerint jelen ügyben a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) által a különélő szülő számára alapvető jogosítványként biztosított együttdöntési jogkör korlátozásáról kellett döntenie [Ptk. 4:168. § (2) bekezdés]. A felek a házasság felbontására irányuló perben erre vonatkozóan kifejezetten nem nyilatkoztak (egyezséget sem kötöttek), így a közösen gyakorolt szülői felügyeleti részjogosítványok a törvény erejénél fogva, a Ptk. 4:175. § (2) bekezdésben foglalt tartalommal "hallgatólag" váltak az egyezségük részévé. Ezért a jelen esetben az egyezség alapjául szolgáló körülmények lényeges megváltozása [Ptk. 4:170. § (1) bekezdés] nem értelmezhető, a bírói döntésnek kizárólag a gyermek mindenek felett álló (alapvető) érdekei mérlegelésén kell alapulnia.

[10] A különélő szülő együttdöntési jogának megvonása vagy korlátozása kivételes, amellyel a bíróság a gyermek névviseléshez, önazonossághoz fűződő és egyéb alapvető jogainak, érdekeinek igen pontos mérlegelését követően és csak akkor élhet, ha különélő szülő részéről a gyermek érdekeinek megfelelő döntésre nem lehet számítani és a Ptk. 4:175. § (3) bekezdése szerint gyámhatósági eljárástól sem várható a gyermek jogvédelmét megfelelően biztosító eredmény. A Ptk. 4:175. § (3) bekezdése, valamint a gyámhatóság, a gyámhatóságokról, valamint a gyermekvédelmi és gyámügyi eljárásról szóló 149/1997. (IX. 10.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Gyer.) alapján nyilvánvaló, hogy a szülői együtt döntési jogok megvonására vagy korlátozására a gyámhivatal még a szülők közötti vita esetében sem jogosult, csak elősegítheti a szülők közötti együttműködést.

[11] Az elsőfokú bíróság a peradatokat a gyermek érdeke szempontjából értékelte, és mérlegelési jogkörében eljárva a felperes keresetét alaposnak ítélte.

[12] Az elsőfokú bíróság a gyermek érdeke szempontjából hangsúlyosan értékelte a magyar nyelvű közegben a családnévhez tapadó asszociációk súlyosan negatív voltát és annak a gyermek szociális/társadalmi környezetében való megítélését. Egy olyan gyermek, akinek családneve a magyar nyelvtani szabályok szerint kiejtve és leírva is nagyon hasonlít egy kirívóan durva és rendkívül megalázó értelemben is használt magyar szóra, egész gyermekkora során, még a legnagyobb szülői, nevelő gondosság mellett is fokozottan ki van téve annak, hogy előbb vagy utóbb valamilyen közösségben társai gúnyolódásainak célkeresztjébe kerüljön. A gyermek érdeke egyértelműen az, hogy e bántalmazásoknak még a lehetősége se merülhessen fel. Az albán nyelv fonetikai, kiejtési szabályai Magyarországon egyáltalán nem ismertek, ezért még a legnagyobb elővigyázatosság mellett is előfordulhat, hogy a gyermek nevét az óvodában, iskolában vagy akár nagyobb nyilvánosság előtt helytelenül ejtik.

[13] Nem vitásan az alperesnek is fűződik mérlegelendő érdeke ahhoz, hogy a gyermek továbbra is családjuk generációk óta öröklődő nevét viselje, amely egyben származására, kulturális gyökereire is utal, azonban a gyermek lényegében születésétől fogva magyar kulturális és nyelvi közegben él, különélő édesapjával eddig elvétve került személyes kapcsolatba, albán felmenőit nem ismeri, ezért származása, félig albán identitása nincs hangsúlyosan jelen az életében. A gyermek esetleg a későbbiekben, nagykorúvá válását követően maga is dönthet úgy, hogy a nevét megváltoztatva, édesapja családnevét veszi fel.