BH 2001.10.475 I. Színlelt az az öröklési szerződés, amelyet a felek nem tartási szolgáltatások nyújtása céljából, hanem a köteles részre jogosult igényének meghiúsítása érdekében kötnek [Ptk. 207. § (4) bek.].

II. A köteles rész nem öröklés, hanem a hagyatékkal szembeni kötelmi igény, melyet elsősorban pénzben kell kiadni [Ptk. 661. § és 672. §-ok].

Az elsőfokú bíróság az ítéletével megállapította, hogy a néhai T. I. örökhagyó és az alperes között 1995. május 5-én kötött öröklési szerződés érvénytelen, továbbá hogy az örökhagyó hagyatékához tartozó ingatlanokat egymás közt egyenlő arányban a peres felek örökölték meg. Megkereste a Budapesti és a Hajdúszoboszlói Földhivatalt, hogy a fenti körülírt ingatlanok 1/2 hányadára törvényes öröklés jogcímén a felperes tulajdonjogát, további 1/2 hányadára pedig végrendeleti öröklés jogcímén az alperes tulajdonjogát jegyezze be, míg ezt meghaladóan a keresetet elutasította.

Az elsőfokú ítélet ellen az alperes fellebbezéssel élt annak részbeni megváltoztatása, és a felperes keresetének a teljes egészében történő elutasítása iránt azzal, hogy a fellebbezése nem érinti a keresetet részben elutasító elsőfokú ítéleti rendelkezést. Mellőzni kérte annak megállapítását, hogy a néhai T. I. örökhagyó és az alperes között 1995. május 5-én kötött öröklési szerződés érvénytelen.

A fellebbezésének részletesen kifejtett indokai szerint az elsőfokú bíróság a beszerzett bizonyítékok téves mérlegelésének az eredményeként részben tévesen, részben pedig hiányosan állapította meg a tényállást, a tényállás részévé tett ugyanakkor olyan megállapításokat, amelyek nem tartoznak a per érdemi elbírálása körébe, és téves az elsőfokú bíróságnak a megállapított tényállásból levont jogi következtetése is. Erre tekintettel egyes ténymegállapítások mellőzését, valamint a hiányos tényállás kiegészítését kérte.

Hivatkozott arra, hogy a perbeli szerződés nem ütközik nyilvánvalóan a jó erkölcsbe, mert bizonyítást nyert a perben az, hogy a II. r. örökhagyóval bizalmi viszonya állott fenn, ő maga ténylegesen olyan tartást és gondozást nyújtott a II. r. örökhagyó részére, amelyre a nevezett rászorult és amelyet a felperestől nem is remélhetett, a II. r. örökhagyó halálát ugyanakkor váratlanul bekövetkezett szívroham okozta, és a szerződés megkötésekor a halálának közeli bekövetkeztére a meglévő betegségei ellenére sem lehetett számítani. Nem adnak alapot a peradatok olyan következtetés levonására sem, hogy a perbeli szerződés megkötésekor mindkét szerződő fél akarata más tartalmú szerződés megkötésére irányult, mint amilyet kötöttek. A II. r. örökhagyó ugyanis a halála esetére az 1994. április 10-én kelt végrendeletében ellenérték nélkül juttatta minden ingó és ingatlan vagyonát az alperesnek, az 1995. május 5-én kelt öröklési szerződésben viszont már csupán az ingatlanvagyonáról rendelkezett, és arról is csak visszterhesen. A végrendelet tartalmához képest tehát az öröklési szerződés megszorító rendelkezést tartalmaz. A perbeli szerződésben az örökhagyó szándéka a tartásának, gondozásának, gyógykezeltetésének és illő eltemettetésének a biztosítására irányult, amelyre az alperes kötelezettséget is vállalt. A perbeli szerződés tehát nem színlelt, és annak visszterhes jellege miatt a szerződés tárgyát képező két ingatlan a köteles rész alapjaként sem vehető figyelembe.

A felperes érdemi ellenkérelme az elsőfokú ítélet helybenhagyására irányult.

Az alperes fellebbezése az öröklési szerződés érvénytelensége tekintetében alaptalan, a felperes köteles részének kiadása vonatkozásában pedig a bizonyítás nagy terjedelmű kiegészítése szükséges.

I. Az elsőfokú bíróság a peres felek előadásának, a kihallgatott tanúk vallomásának, a hagyatéki eljárás iratainak és a becsatolt okirati bizonyítékok adatainak az egymással való egybevetése, azok okszerű, logikai ellentmondásoktól mentes és a Pp. 206. §-ának (1) bekezdésében foglalt elveknek egyébként is megfelelően történt értékelése alapján, megalapozottan állapította meg a tényállást.

A rendelkezésre álló peradatok minden tekintetben alátámasztották az elsőfokú bíróság azon ténymegállapítását, hogy egyrészt a felperes és a II. r. örökhagyó között normális apa-gyermek kapcsolat alakult ki, másrészt az öröklési szerződés megkötésekor a II. r. örökhagyó egészségi állapota a tartását és gondozását nem tette indokolttá, annak pedig nincs jogi jelentősége, hogy a felperes és a II. r. örökhagyó közötti kapcsolat konfliktusokkal volt terhes, úgyszintén annak sem, hogy a felperes 1994 szeptemberében történt elköltözésekor végleg meghiúsult a II. r. örökhagyó azon feltevése, hogy a felperes élete végéig tartani, gondozni és ápolni fogja őt. Az alperes a felperes köteles részre irányuló igényét nem vitásan csak az 1994. április 10-én kelt végrendelet alapján és csak az ingóságok tekintetében ismerte el, arra való utalást viszont az elsőfokú ítélet nem is tartalmaz, hogy az alperes elismerése a perbeli ingatlanokra is kiterjednie. Alaptalanul igényli tehát az alperes az elsőfokú ítélet egyes ténymegállapításainak a mellőzését, illetőleg a tényállás részben történő kiegészítését, és alaptalanul hivatkozik arra is, hogy a felperes köteles részi igényével kapcsolatos elismerését az elsőfokú bíróság - a Ptk. 207. §-a (2) bekezdésének tilalma ellenére - kiterjesztően értelmezte volna.

II.1. A Ptk. 207. §-ának (4) bekezdése szerint a színlelt szerződés semmis, ha pedig az más szerződést leplez, a szerződést a leplezett szerződés alapján kell megítélni. Egységes a bírói gyakorlat abban, hogy a szerződés színlelt volta csak akkor állapítható meg, ha a felek egyáltalán nem kívántak szerződést kötni, vagy ha a felek szándéka kölcsönösen más tartalmú szerződés megkötésére irányult, mint amilyet kötöttek. A Ptk. 655. §-ának (1) bekezdése szerint öröklési szerződéssel az örökhagyó arra kötelezi magát, hogy a vele szerződő felet tartás vagy életjáradék fejében örökösévé teszi. A szerződéses örököst terhelő szolgáltatás: a tartás fogalmát a Ptk. 586. §-ának (1) és (3) bekezdése akként határozza meg, hogy tartási szerződés alapján az egyik fél köteles a másik felet megfelelően eltartani, és a tartás kötelezettsége a gondozásra, a gyógyíttatásra, az ápolásra és az eltemettetésre is kiterjed. A fentiektől eltérő tartalmú öröklési szerződés tehát a Ptk. szerint érvénytelen.