Tippek

Egy bíró ítéletei

Nézze meg a KISFILMET, amelyben megmutatjuk, hogyan tudja áttekinteni egy bíró valamennyi ítéletét! Érdemes hangot ráadni. Bővebben

Tartalomjegyzék nézet

Bármelyik címsorra duplán kattintva megjelenítheti a dokumentum tartalomjegyzékét.

Visszaváltás: ugyanúgy dupla kattintással.

Bővebben

Link jogszabályhelyre

§-ra, bekezdésre, pontra, alpontra mutató linket hozhat létre.

Bővebben

62003CJ0228[1]

A Bíróság (harmadik tanács) 2005. március 17-i ítélete. The Gillette Company és Gillette Group Finland Oy kontra LA-Laboratories Ltd Oy. Előzetes döntéshozatal iránti kérelem: Korkein oikeus - Finnország. Védjegyek - 89/104/EGK irányelv - A 6. cikk (1) bekezdésének c) pontja - A védjegyoltalom korlátai - Harmadik személy általi védjegyhasználat, ha a védjegy szükséges az áru vagy a szolgáltatás rendeltetésének jelzésére. C-228/03. sz. ügy.

C-228/03. sz. ügy

The Gillette Company és Gillette Group Finland Oy

kontra

LA-Laboratories Ltd Oy

(a Korkein oikeus [Finnország] által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem)

"Védjegyek - 89/104/EGK irányelv - A 6. cikk (1) bekezdésének c) pontja - A védjegyoltalom korlátai - Harmadik személy általi védjegyhasználat, ha a védjegy szükséges az áru vagy a szolgáltatás rendeltetésének jelzésére"

A. Tizzano főtanácsnok indítványa, az ismertetés napja: 2004. december 9.

A Bíróság ítélete (harmadik tanács), 2005. március 17. .

Az ítélet összefoglalása

1. Jogszabályok közelítése - Védjegyek - 89/104 irányelv - A védjegy hatályának korlátozása - Az áru rendeltetésének jelzése végett harmadik személy által történő védjegyhasználat - A jogszerűség feltétele - A használat szükségessége - Értékelési szempontok - A nemzeti bíróság általi vizsgálat - A más lehetséges rendeltetési kategóriákra alkalmazott kritériumoknak a tartozékokra és az alkatrészekre történő alkalmazása

(89/104 tanácsi irányelv, 6. cikk, (1) bekezdés, c) pont)

2. Jogszabályok közelítése - Védjegyek - 89/104 irányelv - A védjegy hatályának korlátozása - Az áru rendeltetésének jelzése végett harmadik személy által történő védjegyhasználat - A jogszerűség feltétele - Az üzleti tisztesség feltételeinek megfelelő használat - Értékelési szempontok - A nemzeti bíróság általi vizsgálat

(89/104 tanácsi irányelv, 6. cikk, (1) bekezdés, c) pont)

3. Jogszabályok közelítése - Védjegyek - 89/104 irányelv - A védjegyoltalom korlátai - Az áru rendeltetésének jelzése végett harmadik személy által történő védjegyhasználat - Nemcsak az alkatrészek és kiegészítők, hanem az alaptermék forgalmazása is - Jogszerűség feltétele - A védjegyhasználat szükségessége és az üzleti tisztesség feltételeinek való megfelelése

(89/104 tanácsi irányelv, 6. cikk, (1) bekezdés, c) pont)

1. A védjegyekről szóló 89/104 első irányelv 6. cikke (1) bekezdésének alapján egy védjegynek harmadik személy által valamely termék vagy szolgáltatás rendeltetésének jelzésére történő használatának jogszerűsége attól függ, hogy ez a használat szükséges-e a termék rendeltetésének jelzésére. Ez a helyzet olyankor, amikor gyakorlatilag az ilyen típusú használat az egyetlen rendelkezésre álló eszköz arra, hogy a vásárlóközönséget érthetően és teljes körűen tájékoztassák a termék rendeltetéséről annak érdekében, hogy fennmaradjon a torzulásmentes verseny e termék piacán. A kérdést előterjesztő bíróság feladata annak vizsgálata, hogy ez a feltétel teljesül-e, és ennek során figyelembe kell vennie a szóban forgó harmadik személy által forgalmazott termék célközönségének jellegét.

Mivel az említett rendelkezés a védjegyhasználat jogszerűségének megítélésekor egyébként nem tesz különbséget a termékek lehetséges rendeltetései között, így a védjegyhasználat jogszerűségének értékelési szempontjai - különösen a tartozékokat vagy alkatrészeket illetően - nem különböznek a termékek egyéb lehetséges rendeltetésére alkalmazandó szempontoktól.

(vö. 39. pont és a rendelkező rész 1. pontja)

2. A védjegyekről szóló 89/104 irányelv 6. cikke (1) bekezdésének c) pontja értelmében az "üzleti tisztesség" feltétele lényegében a védjegyjogosult jogos érdekében történő tisztességes eljárás kötelezettségét fejezi ki.

A védjegyhasználat különösen akkor nem felel meg az üzleti tisztesség követelményeinek a gazdasági tevékenység körében, ha:

- a használat módja arra enged következtetni, hogy a harmadik személy és a védjegyjogosult között üzleti kapcsolat áll fenn;

- a használat befolyásolja a védjegy értékét azáltal, hogy tisztességtelenül kihasználja a védjegy megkülönböztető képességét vagy jó hírnevét;

- a használat rontja vagy becsmérli az említett védjegyet hitelét; vagy

- a harmadik személy a termékét annak a védjeggyel jelölt terméknek az utánzataként vagy másolataként tünteti fel, amelynek nem ő a jogosultja.

Az a tény, hogy a harmadik személy az általa forgalmazott termék rendeltetésének jelzése végett olyan védjegyet használ, amelynek nem ő a jogosultja, nem jelenti szükségszerűen azt, hogy a terméket a védjeggyel jelölt termékkel azonos minőségű vagy egyenértékű jellemzőkkel rendelkező termékként tünteti fel. Az adott ügy tényállásától függ, hogy így tüntette e fel az árut, és a kérdést előterjesztő bíróság feladata megítélni az alapügy körülményei alapján, hogy ez így történt e.

Az, hogy a terméket a harmadik személy úgy tüntette-e fel, mint amely ugyanolyan minőségű, vagy egyenértékű jellemzőkkel rendelkezik, mint az a termék, amelynek a védjegyét felhasználta, olyan tényező, amelyet a nemzeti bíróságnak figyelembe kell vennie annak vizsgálatakor, hogy az ilyen használat a gazdasági tevékenység körében összhangban van-e az üzleti tisztesség követelményeivel.

(vö. 49. pont és a rendelkező rész 2. pontja)

3. Ha a védjegyet használó, ám nem védjegyjogosult harmadik személy nemcsak a tartozékokat vagy alkatrészeket forgalmazza, hanem magát a terméket is, amelyhez a tartozékok vagy alkatrészek valók, úgy ez a használat a védjegyekről szóló 89/104 irányelv 6. cikke (1) bekezdésének c) pontja alkalmazási körébe tartozik, amennyiben a használat szükséges a harmadik személy által forgalmazott termék rendeltetésének jelzéséhez, és megfelel az üzleti tisztesség követelményeinek a gazdasági tevékenység körében.

(vö. 53. pont és a rendelkező rész 3. pontja)

A BÍRÓSÁG ÍTÉLETE (harmadik tanács)

2005. március 17.(*)

"Védjegyek - 89/104/EGK irányelv - A 6. cikk (1) bekezdésének c) pontja - A védjegyoltalom korlátai - Harmadik személy általi védjegyhasználat, ha a védjegy szükséges az áru vagy a szolgáltatás rendeltetésének jelzésére"

A C-228/03. sz. ügyben,

az EK 234. cikk alapján benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem tárgyában,amelyet a Korkein oikeus (Finnország) a Bírósághoz 2003. május 26-án érkezett 2003. május 23-i határozatával terjesztett elő az előtte

a The Gillette Company, valamint

a Gillette Group Finland Oy

és

az LA-Laboratories Ltd Oy között folyamatban lévő eljárásban,

A BÍRÓSÁG (harmadik tanács),

tagjai: A. Rosas tanácselnök, A. Borg Barthet, S. von Bahr, U. Lőhmus bírák és A. Ó Caoimh (előadó) bíró,

főtanácsnok: A. Tizzano,

hivatalvezető: R. Grass,

tekintettel az írásbeli szakaszra és a 2004. október 21-i tárgyalásra,

figyelembe véve a következők által előterjesztett észrevételeket:

- a The Gillette Company és a Gillette Group Finland Oy képviseletében R. Hilli és T. Groop asianajajat,

- az LA-Laboratories Ltd Oy képviseletében L. Latikka hallituksen puheenjohtaja,

- a finn kormány képviseletében T. Pynnä, meghatalmazotti minőségben,

- az Egyesült Királyság Kormányának képviseletében C. Jackson, meghatalmazotti minőségben, segítője: M. Tappin barrister,

- az Európai Közösségek Bizottsága képviseletében M. Huttunen és N. B. Rasmussen, meghatalmazotti minőségben,

a főtanácsnok indítványának a 2004. december 9-i tárgyaláson történt meghallgatását követően,

meghozta a következő

Ítéletet

1 Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem a védjegyekre vonatkozó tagállami jogszabályok közelítéséről szóló, 1988. december 21-i 89/104/EGK tanácsi irányelv (HL 1989. L 40., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 17. fejezet, 1. kötet, 92. o.) 6. cikke (1) bekezdése c) pontjának értelmezésére vonatkozik.

2 Ezen kérelmet egyrészről a The Gillette Company és a Gillette Group Finland Oy (a továbbiakban: a Gillette Company, illetve a Gillette Group Finland, együtt: a Gillette cégek), másrészről az LA-Laboratories Ltd Oy (a továbbiakban: LA-Laboratories) közötti jogvitában terjesztették elő, amely ez utóbbi fél által a termékeinek csomagolásán használt Gillette, illetve Sensor védjegyekkel volt kapcsolatos.

Jogi háttér

A közösségi szabályok

3 A 89/104 irányelv első preambulumbekezdése szerint a tagállamokban jelenleg alkalmazandó védjegyjogszabályok olyan eltéréseket mutatnak, amelyek gátolhatják az áruk és a szolgáltatások szabad mozgását, valamint torzíthatják a közös piacon belüli versenyt. E bekezdés értelmében ezért a belső piac létrejöttére és működésére tekintettel szükség van a tagállami jogszabályok közelítésére. Ugyanezen irányelv harmadik preambulumbekezdése kimondja, hogy jelenleg nem tűnik szükségesnek a védjegyekre vonatkozó tagállami jogszabályok teljes körű közelítése.

4 Az említett irányelv tizedik preambulumbekezdése többek között felhívja a figyelmet arra, hogy a lajstromozott védjegy által nyújtott oltalom rendeltetése különösen annak biztosítása, hogy a védjegyet hordozó áru vagy a védjegy alatt nyújtott szolgáltatás a védjegyjogosulttól származik.

5 Az irányelv 5. cikkének (1) bekezdése a következőképpen rendelkezik:

"A védjegyoltalom a jogosult számára kizárólagos jogokat biztosít. A kizárólagos jogok alapján a jogosult bárkivel szemben felléphet, aki engedélye nélkül gazdasági tevékenység körében használ:

a) a védjeggyel azonos megjelölést olyan árukkal, illetve szolgáltatásokkal kapcsolatban, amelyek azonosak a védjegy árujegyzékében szereplő árukkal, illetve szolgáltatásokkal;

b) olyan megjelölést, amelyet a fogyasztók a védjeggyel összetéveszthetnek a megjelölés és a védjegy azonossága vagy hasonlósága, valamint az érintett áruk, illetve szolgáltatások azonossága vagy hasonlósága miatt; az összetéveszthetőség magában foglalja azt az esetet is, ha a fogyasztók a megjelölést gondolati képzettársítás (asszociáció) útján kapcsolhatják a korábbi védjegyhez."

6 Az irányelv 5. cikke (3) bekezdésének a) és b) pontja a következőképpen rendelkezik:

"Az (1) és (2) bekezdésben szabályozott feltételek megvalósulása esetén tilos különösen:

a) a megjelölés elhelyezése az árun vagy csomagolásán;

b) a megjelölést hordozó áru eladásra való felkínálása, forgalomba hozatala, valamint forgalomba hozatal céljából történő raktáron tartása [...]".

7 Az irányelv 6., "A védjegyoltalom korlátai" című cikke a következőképpen rendelkezik:

"(1) A védjegyoltalom alapján a jogosult nem tilthat el mást attól, hogy gazdasági tevékenysége körében - az üzleti tisztesség követelményeivel összhangban - használja

[...]

c) a védjegyet, ha az szükséges az áru vagy a szolgáltatás rendeltetésének jelzésére, különösen tartozékok vagy alkatrészek esetében.

[...]"

8 Az 1997. október 6-i 97/55/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvvel (HL 1997. L 290, 18. o.; magyar nyelvű különkiadás 15. fejezet, 3. kötet, 365. o.) módosított, a megtévesztő reklámra vonatkozó tagállami törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezések közelítéséről szóló, 1984. szeptember 10-i 84/450/EGK tanácsi irányelv (HL 1984. L 250, 17. o.; magyar nyelvű különkiadás 15. fejezet, 1. kötet, 227. o) 1. cikke értelmében az irányelv célja a fogyasztók, a kereskedelmi, ipari, kézműipari vagy szabadfoglalkozású tevékenységet folytató személyek és általában a nagyközönség érdekeinek védelme a megtévesztő reklámmal, valamint annak tisztességtelen következményeivel szemben, valamint azoknak a feltételeknek a meghatározása, amelyek mellett az összehasonlító reklám megengedett.

9 Az említett irányelv 3a. cikkének (1) bekezdése értelmében:

"(1) Az összehasonlítást illetően összehasonlító reklám a következő feltételek teljesülése esetén megengedett:

[...]

d) nem idézi elő a piacon a reklámozónak és valamely versenytársának, vagy a reklámozó és versenytársa védjegyének, kereskedelmi nevének, egyéb megkülönböztető jelzésének, áruinak vagy szolgáltatásainak összetévesztését;

e) nem rontja vagy becsmérli valamely versenytárs védjegyeinek, kereskedelmi neveinek, más megkülönböztető jelzéseinek, áruinak, szolgáltatásainak, tevékenységeinek vagy körülményeinek a hírét;

[...]

g) nem használja ki tisztességtelen módon valamely versenytárs védjegyének, kereskedelmi nevének vagy egyéb megkülönböztető jelzésének vagy versenytárs termékek eredetmegjelölésének hírnevét;

h) az árut vagy szolgáltatást nem egy védett [helyes fordítás: oltalom alatt álló] védjeggyel vagy védett [helyes fordítás: oltalom alatt álló] kereskedelmi névvel ellátott áru vagy szolgáltatás utánzataként vagy másolataként mutatja be."

A nemzeti szabályok

10 Finnországban a védjegyjogot az 1993. január 25-i 39/1993. törvénnyel módosított, 1964. január 10-i (7/1964) tavaramerkkilaki (védjegytörvény) (a továbbiakban: tavaramerkkilaki) szabályozza.

11 A tavaramerkkilakinak a védjegyjogosult kizárólagos jogainak tartalmára vonatkozó 4. §-ának (1) bekezdése a következőképpen rendelkezik:

"Az e törvény 1-3. §-a szerinti azon jog, hogy valakinek az áruján megkülönböztető megjelölést helyezzenek el, azt jelenti, hogy a megjelölés (védjegy) jogosultján kívül senki más nem használhat a kereskedelemben termékeire vonatkozóan olyan megjelölést (védjegyet), amely összetévesztést eredményezhet akár az árukon, akár azok csomagolásán, a reklámozásban, az üzleti levelezésben vagy más módon, beleértve a szóbeli használatot is [...]."

12 A 4. § (2) bekezdése értelmében:

"Az első bekezdés alkalmazásában jogosulatlan használatnak minősül többek között, ha valamely személy a piacon az olyan alkatrészek vagy tartozékok vagy más hasonlók forgalomba hozatalakor, amelyek egy harmadik személy által gyártott vagy értékesített termékéhez valók, úgy utal e harmadik személy megjelölésére (védjegyére), hogy azt a benyomást keltheti, hogy a forgalomba hozott termék a megjelölés (védjegy) jogosultjától származik, vagy a jogosult beleegyezett a megjelölés (védjegy) használatába."

Az alapeljárás és az előzetes döntéshozatalra utalt kérdések

13 A Gillette Company gondoskodott a Gillette és a Sensor védjegyek Finnországban történő lajstromoztatásáról, a védjegyekkel ellátható termékek és szolgáltatások nemzetközi osztályozására vonatkozó, 1957. június 15-én kötött, felülvizsgált és módosított Nizzai Megállapodás 8. osztályába tartozó termékek, nevezetesen: kéziszerszámok és kézzel működtetett készülékek; kések, villák (evőeszközök) és kanalak; vágófegyverek; borotválkozókészülékek tekintetében. A Gillette Group Finland, amely ezen védjegyek használatának kizárólagos jogosultja Finnországban, borotvákat - különösen nyélből és eldobható borotvapengéből álló borotvákat -, illetve külön eldobható pengéket forgalmazott az említett tagállamban.

14 Az LA-Laboratories szintén nyélből és eldobható pengéből álló borotvákat értékesít Finnországban, valamint a Gillette Group Finland által forgalmazott termékekhez hasonló eldobható pengéket. Az említett pengéket Parason Flexor márkanév alatt árusítják, és a csomagolásukra ragasztott címkén a következő felirat van: "Valamennyi Parason Flexor és Gillette Sensor borotvanyélhez használható".

15 Az előzetes döntéshozatalra utaló határozat szerint az LA-Laboratories nem volt jogosult védjegylicencia vagy más egyéb szerződés alapján azon védjegyek használatára, amelyeknek jogosultja a Gillette Company.

16 A Gillette cégek keresetet nyújtottak be a Helsingin käräjäoikeus (a Helsinki Elsőfokú Bíróság) (Finnország) előtt azt állítva, hogy az LA-Laboratories bitorolta az oltalom alatt álló Gillette, illetve Sensor védjegyeket. Szerintük az LA-Laboratories eljárásának következtében az e cég által forgalmazott termékek a fogyasztók képzetében összekötődtek a Gillette cégek termékeivel, illetve az eljárás azt a benyomást keltette, hogy licencia vagy egyéb indok alapján a cég jogosult a Gillette, illetve a Sensor védjegyek használatára, ami viszont nem így van.

17 2000. március 30-i ítéletében a Helsingin käräjäoikeus megállapította, hogy a tavaramerkkilaki 4. §-a (1) bekezdésének értelmében a Gillette cégeket illeti az a kizárólagos jog, hogy termékeiken és azok csomagolásán feltüntetssék a Gillette, illetve a Sensor védjegyet, valamint hogy e védjegyeket hirdetésben használják. Ezért azáltal, hogy e védjegyeket szembetűnő módon tüntette fel termékeinek csomagolásán, az LA-Laboratories megsértette ezt a kizárólagos jogot. A Helsingin käräjäoikeus szerint továbbá a tavaramerkkilaki 4. §-ának (2) bekezdését, amely kivételt állapít meg a kizárólagosság elve alól, a 89/104 irányelv 6. cikke (1) bekezdésének c) pontjára tekintettel megszorítóan kell értelmezni. Nézete szerint ez a rendelkezés nem vonatkozik a termékek alapvető részeire, csak az olyan alkatrészekre, tartozékokra és más hasonló részekre, amelyek a gyártott termékhez valók, vagy amelyeket más személy forgalmaz.

18 A finn bíróság úgy vélte, hogy mind a borotvanyelet, mind a borotvapengét a borotva alapvető részeinek kell tekinteni, nem pedig alkatrésznek vagy tartozéknak. Ezért megállapította, hogy a tavaramerkkilaki 4. §-ának (2) bekezdésében található kivétel nem alkalmazható. Ezen indokok alapján a finn bíróság úgy döntött, hogy az LA-Laboratoriest eltiltja a Gillette cégek Gillette, illetve Sensor védjegyeihez fűződő jogok bitorlásának folytatásától vagy újrakezdésétől, és egyrészt arra kötelezte a céget, hogy vonja vissza és semmisítse meg a Finnországban használt, ezen védjegyekre utaló címkéket, másrészt fizessen a Gillette cégeknek 30 000 FIM kártérítést az őket ért károkért.

19 A fellebbezési szakaszban a Helsingin hovioikeus (Helsinki Fellebbviteli Bíróság) 2001. május 17-i határozatában először is megállapította, hogy amennyiben az alapeljárás tárgyát képező gyakori típusú borotva egy nyélből és egy pengéből áll, akkor a fogyasztó a pengét új pengére cserélheti ki, amely külön kapható. Ez utóbbi rész tehát - mivel a borotva említett részének helyettesítésére szolgál - a tavaramerkkilaki 4. §-a (2) bekezdésének értelmében alkatrésznek tekinthető.

20 Másodsorban az említett bíróság megállapította, hogy az LA-Laboratories által forgalmazott borotvapengék csomagolására ragasztott címkén szereplő utalás, miszerint a borotvapengék a Parason Flexor típusú nyeleken kívül a Gillette cégek által forgalmazott nyelekhez is használhatóak, hasznosak lehetnek a fogyasztók számára, és ezért az LA-Laboratories sikerrel járhat annak bizonyításakor, hogy az említett címkén szükséges a Gillette, illetve a Sensor védjegyek említése.

21 Harmadsorban a Helsingin hovioikeus megállapította, hogy az LA-Laboratories által forgalmazott borotvapengék csomagolásán jól láthatóan szerepelt a Parason és a Flexor megjelölés, amely egyértelműen jelölte, hogy a termék honnan származik. Az említett bíróság továbbá megállapította, hogy a csomagolás külső részének viszonylag kis helyét elfoglaló címkéken lévő, a Gillette, illetve a Sensor márkákra való kisbetűs utalás semmiképpen sem kelthette azt a benyomást, hogy kereskedelmi kapcsolat van a Gillette cégek és az LA-Laboratories között, és hogy ez utóbbi a tavaramerkkilaki 4. §-ának (2) bekezdésében megengedett körülmények között utalt ezekre a védjegyekre. A Helsingin hovioikeus ezért megsemmisítette a Helsingin käräjäoikeus ítéletét, és elutasította a Gillette cégek által benyújtott keresetet.

22 A Gillette cégek fellebbezést nyújtottak be a Korkein oikeushoz, amely arra az álláspontra helyezkedett, hogy az ügy a 89/104 irányelv 6. cikke (1) bekezdésének c) pontja értelmezésének kérdését veti fel egyrészt az annak meghatározására szolgáló kritériumokkal kapcsolatban, hogy vajon valamely termék, jellegénél fogva, alkatrészhez vagy tartozékhoz hasonlatos-e, vagy sem, másrészt azon követelménnyel kapcsolatban, hogy a más személy védjegyének használata szükséges-e a termék rendeltetésének feltüntetéséhez, harmadrészt a tisztesség üzleti és kereskedelmi életben érvényes fogalmával kapcsolatban; továbbá jelezte, hogy e rendelkezések értelmezésénél a 84/450 irányelvre is figyelemmel kell lenni.

23 E körülmények között a Krokein oikeus felfüggesztette az eljárást, és a következő előzetes döntéshozatal iránti kérdéseket terjesztette a Bíróság elé:

"A védjegyekre vonatkozó tagállami jogszabályok közelítéséről szóló, 1988. december 21-i 89/104/EGK tanácsi irányelv (HL 1989. L 40., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 17. fejezet, 1. kötet, 92. o.) 6. cikke (1) bekezdésének c) pontja alkalmazásában:

1) Melyek azon kritériumok:

a) amelyek alapján meghatározható, hogy valamely terméket alkatrésznek vagy tartozéknak kell-e tekinteni; és

b) amelyek alapján meghatározható, hogy mely, az alkatrésztől vagy tartozéktól eltérő termékek tartozhatnak a fent említett rendelkezés alkalmazási körébe?

2) Harmadik személy védjegyhasználatának jogszerűségét eltérő módon kell-e értékelni aszerint, hogy a termék alkatrésznek vagy tartozéknak minősül, vagy olyan termékről van szó, amely más okból a fent említett rendelkezés alkalmazási körébe tartozhat?

3) Hogyan kell értelmezni azt a követelményt, hogy a védjegy használatának "szükségesnek" kell lennie a termék rendeltetésének jelzésére? A szükségesség kritériuma teljesülhet-e akkor, ha e rendeltetés jelzése önmagában, harmadik személy védjegyére történő kifejezett utalás nélkül is lehetséges, egyszerűen pl. a termék működésének műszaki elvére szorítkozva? Milyen jelentőséggel bír e vonatkozásban az a tény, hogy a harmadik személy védjegyére történő utalás hiányában a fogyasztó számára a termék bemutatásának módja kevésbé egyértelműnek bizonyulhat?

4) Mely tényezőket kell számításba venni a gazdasági tevékenység körében szokásos jogszerű felhasználások értékelése során? Harmadik személy védjegyének feltüntetése a saját termékek forgalmazásánál azt sugallja-e, hogy a forgalmazó termékei a minőség és a műszaki vagy egyéb jellemzők tekintetében megegyeznek a védjegy jogosultja által forgalmazott termékekkel?

5) Harmadik személy védjegyének használata szempontjából releváns-e az a tény, hogy az a piaci szereplő, aki más védjegyére utal, az alkatrészeken és tartozékokon kívül azt a terméket is forgalmazza, amelyhez az alkatrészek és tartozékok valók?"

Az első, a második és a harmadik kérdésről

24 Az eső, a második és a harmadik kérdésében, amelyeket célszerű lenne együttesen vizsgálni, a kérdést előterjesztő bíróság lényegében azt kérdezi, hogy milyen kritériumokat kell alkalmazni azon követelmény értelmezésénél, miszerint a 89/104 irányelv 6. cikke (1) bekezdésének c) pontja értelmében egy védjegy harmadik személy - aki nem a védjegy jogosultja - által történő használata szükséges az áru rendeltetésének jelzéséhez. Az említett bíróság azt is kérdezi egyrészt, hogy az említett rendelkezés értelmében milyen kritériumok alapján tekinthetők a termékek tartozékoknak vagy alkatrészeknek, másrészt hogy vajon az utóbbi termékekkel kapcsolatos védjegyhasználat jogszerűsége értékelésének kritériumai eltérnek-e az egyéb termékekre alkalmazandó kritériumoktól.

25 Előzetesen meg kell jegyezni, hogy a védjegyjogok alapvető elemét képezik annak a torzulásmentes verseny rendszerének, amelyet az EK-Szerződés kívánt létrehozni és fenntartani. E rendszerben a vállalkozásoknak olyan helyzetben kell lenniük, hogy termékeik és szolgáltatásaik minősége révén képesek legyenek megtartani vásárlóikat, ami csak úgy lehetséges, ha léteznek olyan megkülönböztetésre alkalmas megjelölések, amelyek lehetővé teszik a vásárlók számára a termékek, illetve szolgáltatások azonosítását (lásd különösen a Bíróság C-10/89. sz. HAG-ügyben 1990. október 17-én hozott ítéletének [EBHT 1990., I-3711. o.] 13. pontját, a C-517/99. sz., Merz & Krell ügyben 2001. október 4-én hozott ítéletének [EBHT 2001., I-6959. o.] 21. pontját, valamint a C-206/01. sz., Arsenal Football Club ügyben 2002. november 12-én hozott ítéletének [EBHT 2002., I-10273. o.] 47. pontját).

26 Ebben az összefüggésben a védjegy alapvető rendeltetése az, hogy a fogyasztók, illetve végső felhasználók számára biztosítsa a védjeggyel jelölt áruk vagy szolgáltatások származásának azonosíthatóságát, és lehetővé tegye számukra, hogy a kérdéses árut vagy szolgáltatást az összetévesztés veszélye nélkül megkülönböztethessék a más eredetű áruktól és szolgáltatásoktól. Ahhoz hogy a védjegy betölthesse ezen alapvető rendeltetését a torzulásmentes verseny azon rendszerében, amelyet a Szerződés célja létrehozni és fenntartani, a védjegynek szavatolnia kell, hogy az azzal jelölt árukat, illetve szolgáltatásokat ugyanazon vállalkozás felügyelete mellett állították elő, illetve nyújtották, mint amelyik ezek minőségéért felelős (lásd különösen a Bíróság 102/77. sz. Hoffmann-La Roche-ügyben 1978. május 23-án hozott ítéletének [EBHT 1978., 1139. o.] 7. pontját, a C-299/99. sz. Philips-ügyben 2002. június 18-án hozott ítéletének [EBHT 2002., I-5475. o.] 30. pontját, valamint az Arsenal Football Club ügyben hozott ítéletének [hivatkozás fent] 48. pontját.)

27 A 89/104 irányelv 5. cikke meghatározza a "védjegyoltalom tartalmát", 6. cikke pedig "a védjegyoltalom korlátait".

28 A 89/104 irányelv 5. cikke (1) bekezdésének első mondata szerint a védjegyoltalom a jogosult számára kizárólagos jogokat biztosít. Ugyanezen (1) bekezdés a) pontja értelmében a kizárólagos jogok alapján a jogosult bárkivel szemben felléphet, aki engedélye nélkül gazdasági tevékenység körében használ a védjeggyel azonos megjelölést olyan árukkal, illetve szolgáltatásokkal kapcsolatban, amelyek azonosak a védjegy árujegyzékében szereplő árukkal, illetve szolgáltatásokkal. Ugyanezen irányelv 5. cikkének (3) bekezdése nem kimerítő jelleggel felsorolja azokat a használati módokat, amelyeket a jogosult az 5. cikk (1) bekezdése alapján megtilthat.

29 Fontos megjegyezni, hogy a 89/104 irányelv 5. cikkéből következő védjegyoltalom tartalmának korlátozása által a 6. cikk célja az, hogy a a védjegyoltalomhoz fűződő alapvető érdekeket összebékítse az áruk szabad mozgásával és a szolgáltatásnyújtás közös piacon meglévő szabadságával, oly módon, hogy a védjegyhez fűződő jogok betölthessék alapvető funkciójukat a torzulásmentes verseny azon rendszerében, amelyet a Szerződés célja létrehozni és fenntartani (lásd különösen a Bíróság C-63/97. sz. BMW-ügyben 1999. február 23-án hozott ítéletének [EBHT 1999., I-905. o.] 62. pontját, valamint a C-100/02. sz., Gerolsteiner Brunnen ügyben 2004. január 7-én hozott ítéletének [EBHT 2004., I-0000. o.] 16. pontját).

30 Először is: a 89/104 irányelv 6. cikke (1) bekezdésének c) pontja szerint a védjegyjogosult nem tilthat el mást attól, hogy gazdasági tevékenysége körében használja a védjegyet, ha az szükséges az áru vagy a szolgáltatás rendeltetésének jelzésére, különösen tartozékok vagy alkatrészek esetében.

31 Ki kell emelni, hogy ez a rendelkezés nem rögzíti azokat a kritériumokat, amelyek annak meghatározására szolgálnak, hogy a termék valamely rendeltetése a rendelkezés hatálya alá tartozik-e, csupán azt írja elő, hogy a védjegy használata szükséges az efféle rendeltetés feltüntetésére.

32 Továbbá mivel a termékek tartozékként vagy alkatrészként történő felhasználása csak példaként szerepel, amikor valószínűleg olyan helyzetekről van szó, amelyekben a védjegy használata szükséges ahhoz, hogy feltüntessék a termék rendeltetését, a 89/104 irányelv 6. cikke (1) bekezdésének c) pontjának alkalmazási köre - mint azt az Egyesült Királyság Kormánya és az Európai Közösségek Bizottsága észrevételeikben helyesen kiemelték - nem korlátozódik ezekre a helyzetekre. Ezért az alapeljárás körülményei között nem szükséges annak meghatározása, hogy egy termék tartozéknak vagy alkatrésznek tekintendő-e.

33 Másodsorban megjegyzendő egyrészt, hogy a Bíróság már kimondta, hogy a védjegy arra irányuló használata, hogy tájékoztassa a vásárlóközönséget arról, hogy a hirdető azoknak a termékeknek az értékesítésére, javítására vagy karbantartására szakosodott, amelyeket azon védjeggyel jelöltek, mint amellyel a védjegyjogosult vagy az ő engedélyével valaki más a termékeket forgalmazza, a 89/104 irányelv 6. cikke (1) bekezdésének c) pontja értelmében a termék rendeltetésének feltüntetéséhez szükséges használatot képez (lásd a BMW-ügyben hozott ítélet [hivatkozás fent] 54. és 58-63. pontját). E tájékoztatás ahhoz szükséges, hogy a termék vagy a szolgáltatás piacán fenntartható legyen a torzulásmentes verseny.

34 Ugyanez vonatkozik az alapeljárásbeli ügyre is, amelyben azokat a védjegyeket, amelyeknek jogosultja a Gillette Company, harmadik személy használja annak érdekében, hogy a vásárlóközönséget érthető és teljes körű tájékoztatással lássa el az általa forgalmazott termék rendeltetésére - azaz az e védjegyekkel jelölt termékhez való használhatóságra - vonatkozóan.

35 Másrészről elegendő megjegyezni azt, hogy valamely védjegy efféle használata olyan esetekben szükséges, amikor a gyakorlatban a harmadik személy a védjegy felhasználása nélkül - amelynek nem ő a jogosultja - nem tudná tájékoztatni a vásárlóközönséget ezen információról (lásd e tekintetben a BMW-ügyben hozott ítélet [hivatkozás fent] 60. pontját). Ahogyan azt indítványának 64. és 71. pontjában a főtanácsnok kiemelte: gyakorlatilag e használat kell legyen a tájékoztatás egyetlen lehetséges módja.

36 Annak érdekében, hogy meghatározható legyen, hogy melyek az ilyen tájékoztatásra szolgáló lehetséges módok, figyelembe kell venni például azt, hogy léteznek-e a harmadik személy által forgalmazott terméktípusnál általánosan használt és a vásárlóközönség által ismert olyan műszaki szabványok vagy normák, amelyek az adott terméktípus rendeltetésére vonatkoznak. E normáknak vagy egyéb jellemzőknek alkalmasaknak kell lenniük arra, hogy a termék piacán a torzulásmentes verseny fenntarthatósága érdekében érthető és teljes körű tájékoztatást nyújtsanak a vásárlóközönség számára a harmadik személy által forgalmazott termék rendeltetéséről.

37 A kérdést előterjesztő bíróság feladata annak megállapítása - figyelembe véve a jelen ítélet 33-36. pontjában említett követelményeket és annak a vásárlóközönségnek a jellemzőit, amelynek az LA-Laboratoires által forgalmazott termékeket szánják -, hogy az alapeljárásbeli ügy körülményei között szükséges-e a védjegy használata.

38 Harmadrészt a 89/104 irányelv 6. cikke (1) bekezdésének c) pontja a védjegyhasználat jogszerűségének értékelésekor nem tesz különbséget a termékek lehetséges rendeltetései között. Ezért a tartozékok és alkatrészek esetében történő védjegyhasználat jogszerűsége értékelésének kritériumai nem különböznek a lehetséges rendeltetések egyéb kategóriáira alkalmazott kritériumoktól.

39 A fenti érvekre tekintettel az első, a második és a harmadik kérdést úgy kell megválaszolni, hogy a 89/104 irányelv 6. cikke (1) bekezdésének c) pontja szerinti védjegyhasználat jogszerűsége attól függ, hogy a használat szükséges-e a termék rendeltetésének jelzéséhez.

A védjegynek a nem védjegyjogosult harmadik személy általi használata akkor szükséges az e személy által forgalmazott termék rendeltetésének jelzéséhez, ha gyakorlatilag ez a használat az egyetlen rendelkezésre álló eszköz arra, hogy a vásárlóközönséget érthetően és teljes körűen tájékoztassák a termék rendeltetéséről annak érdekében, hogy fennmaradjon a torzulásmentes verseny e termék piacán.

A kérdést előterjesztő bíróság feladata annak vizsgálata, hogy az alapügyben szükséges-e az ilyen használat, és ennek során figyelembe kell vennie a szóban forgó harmadik személy által forgalmazott termék célközönségének jellegét.

Mivel a 89/104 irányelv 6. cikke (1) bekezdésének c) pontja a védjegyhasználat megengedhetőségének megítélésekor nem tesz különbséget a termékek lehetséges rendeltetései között, a tartozékok és alkatrészek esetében történő védjegyhasználat jogszerűsége értékelésének szempontjai nem különböznek a lehetséges rendeltetések egyéb kategóriáira alkalmazott szempontoktól.

A negyedik kérdésről

40 A negyedik kérdés első részében a kérdést előterjesztő bíróság a 89/104 irányelv 6. cikke (1) bekezdésében foglalt azon követelmény értelmezését kéri, miszerint a harmadik személy által a gazdasági tevékenysége körében történő védjegyhasználatnak az említett rendelkezés értelmében összhangban kell lennie az üzleti tisztesség követelményeivel. Ugyanezen kérdés második részében a kérdést előterjesztő bíróság azt kérdezi, hogy a harmadik személy által történő védjegyhasználat olyan jelzésnek minősül-e, amely szerint az utóbbi által forgalmazott termékek egyenértékűek - mind minőségüket, mind műszaki vagy egyéb jellemzőiket tekintve - a védjeggyel jelölt termékekkel.

41 Ami a kérdés első részét illeti, a Bíróság állandó ítélkezési gyakorlata szerint a 89/104 irányelv 6. cikke (1) bekezdésének értelmében vett "üzleti tisztesség" feltétele valójában a védjegyjogosult jogos érdekében történő tisztességes eljárás kötelezettségét fejezi ki (lásd a BMW-ügyben hozott ítélet 61. pontját, valamint a Gerolsteiner Brunnen ügyben hozott ítélet 24. pontját [hivatkozás fent]). Ez a kötelezettség hasonló ahhoz a kötelezettséghez, amely a viszonteladóra hárul olyan esetben, amikor az valaki más védjegyét használja a védjegy oltalma alá tartozó termékek viszonteladásának reklámozásához (lásd a Bíróság C-337/95. sz., Parfums Christian Dior ügyben 1997. november 4-én hozott ítéletének [EBHT 1997., I-6013. o.] 45. pontját, valamint a BMW-ügyben hozott ítéletének [hivatkozás fent] 61. pontját).

42 E tekintetben a védjegy gazdasági tevékenység során történő használata akkor nem felel meg az üzleti tisztesség követelményeinek, ha - az először is - úgy történik, hogy azt a benyomást keltheti, hogy a viszonteladó és a védjegyjogosult között kereskedelmi kapcsolat van (a BMW-ügyben hozott ítélet [hivatkozás fent] 51. pontja).

43 Másodszor: az ilyen használat nem lehet befolyással a védjegy értékére azáltal, hogy tisztességtelenül kihasználja a védjegy megkülönböztető képességét vagy jó hírnevét (a BMW-ügyben hozott ítélet [hivatkozás fent] 52. pontja).

44 Ezenkívül - ahogyan azt az Egyesült Királyság Kormánya és a Bizottság észrevételeiben helyesen kiemelte - a védjegyhasználat nem felel meg a 89/104 irányelv 6. cikke (1) bekezdése c) pontjának, ha a használat rontja a védjegy hitelét, vagy becsmérli a védjegyet.

45 Végül: ha a harmadik személy a termékét annak a védjeggyel jelölt terméknek az utánzataként vagy másolataként tünteti fel, amelynek nem ő a jogosultja, ez a használat sem felel meg a 6. cikk (1) bekezdése c) pontjának értelmében vett üzleti tisztesség követelményeinek.

46 A kérdést előterjesztő bíróság feladata annak meghatározása, hogy az alapügyben a Gillette Company tulajdonát képező védjegyek használata az üzleti tisztesség követelményeivel összhangban történt-e, és ennek során figyelembe kell vennie különösen a jelen ítélet 42-45. pontját. E tekintetben azt kell figyelembe venni, hogy a forgalmazott terméket a harmadik személy összességében miként tüntette fel, és különösen azokat a körülményeket, amelyek között az a védjegy, amelynek a harmadik személy nem a jogosultja, hogyan kerül feltüntetésre, valamint azokat a körülményeket, amelyek között különbség tehető a védjegy és a harmadik személy védjegye vagy megjelölése között, továbbá a harmadik személy arra irányuló erőfeszítését, hogy biztosítsa, hogy a vásárlók meg tudják különböztetni a termékeit azoktól a termékektől, amelyeknek nem ő a védjegyjogosultja.

47 Ami a kérdés második részét illeti, mint azt észrevételeiben az Egyesült Királyság Kormánya helyesen kiemelte, az a tény, hogy valamely harmadik személy terméke rendeltetésének jelzésére olyan védjegyet használ, amelynek nem ő a jogosultja, nem szükségképpen jelenti azt, hogy e terméket úgy tünteti fel, mint amely ugyanolyan minőségű, vagy megegyező tulajdonságokkal rendelkezik, mint a védjeggyel jelölt termék. Az, hogy a terméket így tüntett--e fel, az eset körülményeitől függ, és ennek megállapítása az ügy körülményei alapján a kérdést előterjesztő bíróság feladata.

48 Továbbá az, hogy a terméket a harmadik személy úgy tüntetette-e fel, mint amely ugyanolyan minőségű, vagy megegyező tulajdonságokkal rendelkezik, mint az a termék, amelynek a védjegyét felhasználta, olyan tényező, amelyet a kérdést előterjesztő bíróságnak figyelembe kell vennie annak vizsgálatakor, hogy az ilyen használat megfelel-e az üzleti tisztességnek a gazdasági tevékenység körében szokásos követelményeivel.

49 A fenti érvekre tekintettel a negyedik kérdést úgy kell megválaszolni, hogy a 89/104 irányelv 6. cikke (1) bekezdésének értelmében vett "üzleti tisztesség" feltétele valójában a védjegyjogosult jogos érdekében történő tisztességes eljárás kötelezettségét fejezi ki.

A védjegy használata különösen akkor nem felel meg az üzleti tisztesség követelményeinek a gazdasági tevékenység körében, ha például:

- a használat módja arra enged következtetni, hogy a harmadik személy és a védjegyjogosult között üzleti kapcsolat áll fenn;

- a használat befolyásolja a védjegy értékét azáltal, hogy tisztességtelenül kihasználja a védjegy megkülönböztető képességét vagy jó hírnevét;

- a használat rontja vagy becsmérli az említett védjegy hitelét; vagy

- a harmadik személy a termékét annak a védjeggyel jelölt terméknek az utánzataként vagy másolataként tünteti fel, amelynek nem ő a jogosultja.

Az a tény, hogy a harmadik személy az általa forgalmazott termék rendeltetésének jelzésére olyan védjegyet használ, amelynek nem ő a jogosultja, nem jelenti szükségszerűen azt, hogy a terméket a védjeggyel jelölt termékkel azonos minőségű vagy egyenértékű jellemzőkkel rendelkező termékként tünteti fel. Az adott ügy tényállásától függ, hogy így tüntette-e fel az árut, és a kérdést előterjesztő bíróság feladata megítélni az alapügy körülményei alapján, hogy ez így történt-e.

Annak eldöntésénél, hogy a védjegyhasználat megfelel e az üzleti tisztesség követelményeinek a gazdasági tevékenység körében, a kérdést előterjesztő bíróságnak figyelembe kell vennie, hogy a harmadik személy az általa forgalmazott terméket a használt védjegy termékével azonos minőségű vagy egyenértékű jellemzőkkel rendelkező termékként tünteti e fel.

Az ötödik kérdésről

50 Az ötödik kérdésben a kérdést előterjesztő bíróság azt kérdezi, hogy a 89/104 irányelv 6. cikke (1) bekezdésének c) pontja alapján az, hogy a védjegyjogosult nem tilthatja meg harmadik személynek a védjegy használatát, akkor is alkalmazandó-e, amikor a harmadik személy nem csupán alkatrészeket vagy tartozékokat forgalmaz, hanem magát azt a terméket is, amelyhez az alkatrészek, illetve tartozékok valók.

51 Ahogyan azt észrevételeiben a finn kormány és az Egyesült Királyság Kormánya kiemelte: az irányelvben semmi sem akadályozza a harmadik személyt abban, hogy ilyen esetben a 6. cikk (1) bekezdésének c) pontjára hivatkozzon. Azonban a harmadik személy védjegyhasználatának szükségesnek kell lennie az általa forgalmazott termék rendeltetésének jelzéséhez, és a gazdasági tevékenység körében az üzleti tisztesség követelményeivel összhangban kell történnie.

52 Az, hogy a harmadik személy által történő védjegyhasználat a fent leírt körülmények között szükséges-e az általa forgalmazott termék rendeltetésének jelzéséhez, és hogy a használat a gazdasági tevékenység körében az üzleti tisztesség követelményeivel összhangban történik-e, olyan ténykérdés, amelyet a nemzeti bíróságnak kell értékelnie, minden egyes eset konkrét körülményei alapján.

53 A fenti érvekre tekintettel az ötödik kérdést úgy kell megválaszolni, hogy amennyiben a védjegyet használó, ám nem védjegyjogosult harmadik személy nemcsak alkatrészeket vagy tartozékokat forgalmaz, hanem magát azt a terméket is, amelyhez az alkatrészek vagy tartozékok valók, úgy ez a használat a 89/104 irányelv 6. cikke (1) bekezdése c) pontjának alkalmazási körébe tartozik, amennyiben e használat szükséges a harmadik személy által forgalmazott termék rendeltetésének jelzéséhez, és megfelel az üzleti tisztesség követelményeinek a gazdasági tevékenység körében.

A költségekről

54 Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg.

A fenti indokok alapján a Bíróság (harmadik tanács) a következőképpen határozott:

1) A védjegyekre vonatkozó tagállami jogszabályok közelítéséről szóló, 1988. december 21-i 89/104/EGK első tanácsi irányelv 6. cikke (1) bekezdése alapján a védjegyhasználat megengedhetősége attól függ, hogy ez a használat szükséges-e a termék rendeltetésének jelzésére.

A védjegynek a nem védjegyjogosult harmadik személy általi használata akkor szükséges az e személy által forgalmazott termék rendeltetésének jelzéséhez, ha gyakorlatilag ez a használat az egyetlen rendelkezésre álló eszköz arra, hogy a vásárlóközönséget érthetően és teljes körűen tájékoztassák a termék rendeltetéséről annak érdekében, hogy fennmaradjon a torzulásmentes verseny e termék piacán.

A kérdést előterjesztő bíróság feladata annak vizsgálata, hogy az alapügyben szükséges-e az ilyen használat, és ennek során figyelembe kell vennie a szóban forgó harmadik személy által forgalmazott termék célközönségének jellegét.

Mivel a 89/104 irányelv 6. cikke (1) bekezdésének c) pontja a védjegyhasználat megengedhetőségének megítélésekor nem tesz különbséget a termékek lehetséges rendeltetései között, a védjegyhasználat jogszerűségének értékelési szempontjai - különösen a tartozékokat vagy alkatrészeket illetően - nem különböznek a termékek egyéb lehetséges rendeltetésére alkalmazandó kritériumoktól.

2) A 89/104 irányelv 6. cikke (1) bekezdésének értelmében az "üzleti tisztesség" feltétele lényegében a védjegyjogosult jogos érdekében történő tisztességes eljárás kötelezettségét fejezi ki.

A védjegyhasználat különösen akkor nem felel meg az üzleti tisztesség követelményeinek a gazdasági tevékenység körében, ha:

- a használat módja arra enged következtetni, hogy a harmadik személy és a védjegyjogosult között üzleti kapcsolat áll fenn;

- a használat befolyásolja a védjegy értékét azáltal, hogy tisztességtelenül kihasználja a védjegy megkülönböztető képességét vagy jó hírnevét;

- a használat rontja vagy becsmérli az említett védjegy hitelét; vagy

- a harmadik személy a termékét annak a védjeggyel jelölt terméknek az utánzataként vagy másolataként tünteti fel, amelynek nem ő a jogosultja.

Az a tény, hogy a harmadik személy az általa forgalmazott termék rendeltetésének jelzésére olyan védjegyet használ, amelynek nem ő a jogosultja, nem jelenti szükségszerűen azt, hogy a terméket a védjeggyel jelölt termékkel azonos minőségű vagy egyenértékű jellemzőkkel rendelkező termékként tünteti fel. Az adott ügy tényállásától függ, hogy így tüntette-e fel az árut, és a kérdést előterjesztő bíróság feladata megítélni az alapügy körülményei alapján, hogy ez így történt-e.

Annak eldöntésénél, hogy a védjegyhasználat megfelel-e az üzleti tisztesség követelményeinek a gazdasági tevékenység körében, a kérdést előterjesztő bíróságnak figyelembe kell vennie, hogy a harmadik személy az általa forgalmazott terméket a használt védjegy termékével azonos minőségű vagy egyenértékű jellemzőkkel rendelkező termékként tünteti-e fel.

3) Ha a védjegyet használó, ám nem védjegyjogosult harmadik személy nemcsak a tartozékokat vagy alkatrészeket forgalmazza, hanem magát a terméket is, amelyhez a tartozékok vagy alkatrészek valók, úgy ez a használat a 89/104 irányelv 6. cikke (1) bekezdésének c) pontja alkalmazási körébe tartozik, amennyiben a használat szükséges a harmadik személy által forgalmazott termék rendeltetésének jelzéséhez, és megfelel az üzleti tisztesség követelményeinek a gazdasági tevékenység körében.

Aláírások

* Az eljárás nyelve: finn.

Lábjegyzetek:

[1] A dokumentum eredetije megtekinthető CELEX: 62003CJ0228 - https://eur-lex.europa.eu/legal-content/HU/ALL/?uri=CELEX:62003CJ0228&locale=hu