BH 2000.12.545 Önálló bérletnek házas ingatlanra történő cseréje esetén a közös vagyon megosztásánál irányadó szempontok [Csjt. 27. § (1) bek., Ptk. 148. § (2) bek., Pp. 247. § (1) bek. b) pont].

A bíróság jogerős ítéletével a felek 1988. október 15-én megkötött házasságát felbontotta. A házasságból 1991. március 26-án született Benjamint a felperesi anyánál helyezte el, az alperest 1998. február 1. napjától kezdődően havi 4000 forint gyermektartásdíj megfizetésére kötelezte, és szabályozta az alperes és a gyermek közti kapcsolattartást. A házastársi közös vagyont megosztotta, és az alperest 249 880 forint értékkülönbözet megfizetésében marasztalta.

A megállapított tényállás szerint a felek a házasság megkötése előtt egy évig élettársak voltak, a házastársi együttélést az alperes önálló bérletét képező 32 m2 alapterületű lakásában kezdték meg. Ezt a lakást az alperes 1991. március 6-án elcserélte a perbeli házas ingatlanra. Az "adásvétellel vegyes csereszerződés" rögzíti, hogy a bérlakást a házas ingatlan értékébe 550 000 forinttal számították be, az egyéb peres adatokból pedig kétséget kizáróan bizonyítást nyert, hogy az ingatlan cseréjéhez további 200 000 forint értékkülönbözetet fizettek ki. Az ilyen módon megszerzett és az alperes nevén nyilvántartott ingatlanrészbe a felperes rövid időre beköltözött, de mivel a házasság mindvégig zaklatott volt, ez a helyzet a közös gyermek megszületése után sem változott, a felperes 1992 áprilisában a gyermekkel együtt a váci közös lakásból végleg elköltözött, ezzel a felek életközössége is megszűnt.

A felperes a házassági bontóperben kérte az ingatlanon fennállott közös tulajdon megszüntetését és a házastársi közös vagyon megosztását.

A másodfokú bíróság az ingatlannal kapcsolatban megállapította, arra tekintettel, hogy a lakáscsere alapját az alperes önálló bérlete képezte, és a közös vagyonból teljesített hozzájárulásból a felperest megillető hányad csupán az ingatlan teljes forgalmi értékének kb. 12%-át teszi ki, ezáltal a felperes a váci ingatlanon tulajdonjogot nem szerzett, őt csupán kötelmi megtérítési igény illeti meg. Az elszámolás körében azonban elfogadta az elsőfokú bíróságnak a felperes tulajdoni igénye szerinti számítási módját, melynek eredményeként a felperes az ingatlanból az igazságügyi ingatlanforgalmi szakértői vélemény szerinti, időközi értékemelkedést figyelembe véve 207 480 forint megfizetését követelhette. Az ingóságok megosztása során az alperest 42 000 forint értékkülönbözet megfizetésére kötelezte, az alperest tehát megtérítési igény és értékkülönbözet jogcímén összesen 249 880 forint megfizetésében marasztalta.

A felperesnek a fellebbezési eljárásban a lakás többlethasználati díj megállapítása iránt előterjesztett keresetét elutasította azzal, hogy ez a követelés olyan új keresetnek minősül, amelyet a másodfokú eljárásban a felperes a Pp. 247. §-a (1) bekezdésének b) pontja szerint már nem érvényesíthet.

A jogerős ítélet ellen a felperes élt felülvizsgálati kérelemmel. Törvénysértésként arra hivatkozott, hogy a másodfokú bíróság az ingatlanra előterjesztett tulajdoni igényét indokolatlanul utasította el, továbbá téves döntést hozott azzal, hogy a többlethasználati díj iránti kereset felemelését a Pp. 247. §-ának alkalmazásával elutasította.