BH 1992.1.28 I. Az örökbefogadás engedélyezéséhez szükséges szülői hozzájárulás ítélettel nem pótolható [Csjt. 48. § (2) bek., Ptk. 5. § (3) bek.].

II. A "nevelőapa" (az anya új férje) a szülői felügyelet megszüntetésére irányuló per megindítására nem jogosult [Csjt. 88. § (1) bek., 90. § (1) bek.].

A felperes jelenlegi házastársa, V. K. és az alperes házastársak voltak. Házasságukból 1984. február 6-án Katalin nevű gyermekük született. A bíróság V. K. és az alperes házasságát az 1986. május 15-én kelt ítéletével egyező akaratnyilvánításuk alapján felbontotta, azt az egyezségüket pedig, amely szerint Katalin az anya elhelyezésébe kerül, az apa pedig (alperes) havi 20%-os mértékű, 940 forint alapösszegű tartásdíj fizetését vállalja, és a gyermekkel rendszeres kapcsolatot tart, a közös tulajdonú lakás az anya kizárólagos használatában marad, s az alperes az elhelyezéséről maga gondoskodik - jóváhagyta.

1986. december 4-én V. K. pert indított az alperes gyermektartási kötelezettségének megszüntetése iránt. Előadása szerint az alperessel a házastársi közös vagyon megosztására, az ingatlan közös tulajdonának megszüntetésére vonatkozóan oly értelmű szerződést kötött, amely szerint az alperes tulajdoni illetőségét magához váltja, és a megváltási árba beszámítják az alperes által a gyermek javára fizetendő tartásdíjat, illetőleg az így nem fedezett értéket az ingó vagyon megosztása keretében számolják el. A bíróság a keresetlevelet a bontóper utóirataként iktatta, majd az 1986. december 5-én kelt 7. sorszámú végzésével az alperes tartási kötelezettségének végrehajtását megszüntette, s arról az alperes munkáltatóját is értesítette.

A felperes és V. K. 1986 júliusában élettársi kapcsolatot létesítettek, majd 1987. január 24-én házasságot kötöttek, amelyből 1988. szeptember 9-én István nevű gyermekük született. Az élettársi kapcsolat óta Katalint közösen nevelik.

A felperes a gyermeket örökbe kívánta fogadni. Az alperes és az anya által aláírt, 1986. november 16-án kelt nyilatkozat szerint az alperes Katalinról, az anya pedig 1986. november 1-jétől a tartásdíjról lemondott. Az alperes azonban az örökbefogadási eljárás során a gyermek örökbefogadásához nem járult hozzá, a gyámhatóság ezért az eljárást 1988. január 25-én felfüggesztette, és az anyát arról tájékoztatta, hogy az apa hozzájáruló nyilatkozatának pótlása iránt pert indíthat.

A felperes az 1990. július 6-án előterjesztett keresetében kérte, hogy amennyiben az alperes az örökbefogadáshoz szükséges hozzájárulást továbbra is megtagadja, azt a bíróság ítélettel pótolja, és az alperestől a szülői felügyeleti jogot is vonja meg.

Az alperes a per tárgyalásán szabályszerű idézés ellenére nem jelent meg, és írásbeli védekezést nem terjesztett elő. A bíróság tanúként meghallgatta az anyát, majd ítéletével az alperesnek az 1984. február 6-án született D. K. nevű gyermeke örökbefogadásához szükséges hozzájáruló nyilatkozatát pótolta. Indoklása szerint az alperesnek a gyermekkel szemben tanúsított érdektelen magatartásából, vagyis abból, hogy vele 1986 novembere óta kapcsolatot nem tart, s a gyermek és az alperes között érzelmi kötődés sincs, az alperes ennek ellenére nem járult hozzá az örökbefogadáshoz, arra lehet következtetni, hogy a nyilatkozat megtagadása joggal való visszaélés. A gyermek érdeke az, hogy a felperes, aki őt neveli és akit apjaként ismer, a törvény szerint is apának minősüljön, a gyermek az ő családi nevét viselje. Ezért a bíróság a Ptk. 5. §-ának (1) és (3) bekezdése alapján határozott.