A Legfelsőbb Bíróság Bfv.527/2008/6. számú határozata adócsalás bűntette tárgyában. Bírók: Csere Katalin, Katona Sándor, Molnár Gábor

Bfv.II.527/2008/6. szám

A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága Budapesten, a 2009. év január hó 22. napján tartott nyilvános ülésen meghozta a következő

v é g z é s t :

Az adócsalás bűntette miatt folyamatban volt büntetőügyben az I. r. és a II. r. terhelt védője által benyújtott felülvizsgálati indítvány elbírálása során a Pesti Központi Kerületi Bíróság 23.B.3904/2003/15. számú ítéletét és a Fővárosi Bíróság 25.Bf.8263/2006/7. számú ítéletét az I. r és a II. r. terhelt tekintetében hatályában fenntartja.

E végzés ellen fellebbezésnek és felülvizsgálatnak nincs helye, s ebben az ügyben sem az indítvány előterjesztője, sem azonos tartalommal más jogosult újabb felülvizsgálati indítványt nem nyújthat be.

I n d o k o l á s

I. A Pesti Központi Kerületi Bíróság a 2006. május hó 3. napján kihirdetett 23.B.3904/2003/15. számú ítéletétével az I. r. és a II. r. terheltet bűnösnek mondta ki, mint társtetteseket adóbevételt jelentős mértékben csökkentő adócsalás bűntettében. Ezért őket egyenként 6-6 hónap, végrehajtásában 2-2 év próbaidőre felfüggesztett börtönre ítélte.

A megállapított tényállás lényege szerint a büntetlen előéletű terheltek házastársak. 1994-ben együtt megalapították a M.&C. Szolgáltató Korlátolt Felelősségű Társaságot. 1998 októberében a társaság ügyvezetője a két terhelt volt.

A társaságnak a működése során 1997. október hó 20. napjáig általános forgalmi adónemben 5.540.659 forint adótartozása keletkezett.

1998. október 12-én a terheltek azért, hogy az adókötelezettségtől megszabaduljanak, fiktív adásvételi szerződésekkel eladták a tulajdonukban lévő üzletrészeiket. Az I.r. terhelt a tulajdonában álló 900.000 forint értékű üzletrészt az Amerikai Egyesült Államokban, Delaware államban bejegyzett Controlpower Enterprises Co-nak adta el 90.000 forintért, míg a II.r. terhelt a 100.000 forintos üzletrészét Sz. V-nek adta el 10.000 forintért. Sz. V. az ellenértéket nem fizette meg.

Az új tulajdonosok a céget egyáltalán nem működtették, egymást nem ismerték. Az adóhatóság a társaságot a továbbiakban fellelni nem tudta, az adótartozás végrehajtása lehetetlenné vált. A társaság felszámolás alá került, amelyet a bíróság egyszerűsített módon fejezett be. Az 5.540.659 forintos adótartozás megfizetésére nem került sor.

1998. október hó 12. napján a társaság közgyűlést tartott, ahol megjelent Sz. V. is. Ott az addigi tisztségviselők lemondtak, majd a terheltek megválasztották Sz. V-t ügyvezetőnek. Ezt követték - az elővásárlási jogról történt lemondások után - az eladások.

A Controlpower Enterprises nevű cég létezik, Delaware államban jegyezték be 1996. október 8-án. A céget egy darab 1.500 dollár névértékű részvény testesíti meg. A cég saját székhellyel nem rendelkezik. Egy bejegyzett ügynök van megbízva a cég képviseletével. Mindez a helyben hatályos jogszabályoknak megfelel.

A társaság az adóbevallásokat az üzletrész-átruházásokat megelőzően rendben benyújtotta. Az adóhatóság 1999. október 19. napján kísérelte meg a végrehajtást és azt állapították meg, hogy az ügyvezetők nem elérhetőek és a cég a székhelyén nem található meg.

A Kft. a megvásárlás pillanatától kezdve semmiféle működést nem végzett. Nem állított ki számlát, nem fizetett be tb-t, nem hirdetett, nem kereskedett. A 90 %-os befolyást szerzett amerikai társaság nem tett semmit sem az általa megszerzett társasággal annál is inkább, mert még a lehetősége is ki lett zárva annak, hogy a céggel kapcsolatos eseményekről tudomást szerezzen.

Valakik - biztosan nem a társaság új tagjai - formailag teljesítették a törvényi előírást, hogy a társaságnak volt székhelye, még ha azt a társaság tagjai, illetve a tagok képviselői nem is látták soha. A két vevőnek nem volt szándékában a társaság működtetése, ebből következően nem is fizettek azért, amire nincsen szükségük.

A minősítés körében kifejtette az elsőfokú bíróság, hogy a terheltek cselekménye az adótartozás behajtását megakadályozta. A terheltek szándékának megfelelően az eladás pillanatától elérhetetlenné vált a cég, a cég képviselői és tulajdonosai. Nem volt székhelye, nem volt a feladatát valóban végző kézbesítési megbízottja. Nem álltak rendelkezésre a társaság könyvei, az adóhatóság nem tudta vizsgálni a vagyont, a készpénzállományt, a kinnlevőségeket. Ezért a bíróság a terheltek cselekményét a Btk. 310. §-ának (5) bekezdésében meghatározott, a (3) bekezdése szerint minősülő és büntetendő, az adóbevételt jelentős mértékben csökkentő adócsalás bűntettének minősítette, amelyet a két terhelt társtettesként követett el.

Az elsőfokú ítélet ellen a terheltek és a védő felmentés végett jelentettek be fellebbezést. A védő szerint a terheltek azért nem követtek el bűncselekményt, mert nem a hatóság előtt és nem a hatóság számára nyilatkoztak. Cselekményükkel egyetlen hatóságot sem tévesztettek meg. Az üzletrészük eladása az adó megfizetését és behajtását nem befolyásolta. A szerződés valós szándékot tükrözött és az adó behajtása nem hiúsult meg.

A másodfokon eljárt Fővárosi Bíróság a 2008. február hó 5. napján tartott fellebbezési nyilvános ülés alapján meghozott 25.Bf.8263/2006/7. számú ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét a büntetés kiszabására vonatkozó részében megváltoztatta.

Az I. r. terhelt büntetését 360 napi tétel (1000 forint egy napi tétel összegű) összesen 360.000 forint pénzbüntetésre,

A II. r. terhelt büntetését 300 napi tétel (300 forint egy napi tétel összegű) összesen 90.000 forint pénzbüntetésre enyhítette. Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét mindkét terhelt vonatkozásában helybenhagyta.

A másodfokú bíróság az iratok tartalma alapján a tényállást azzal egészítette ki, hogy az ügyben P. F. - egy ismeretlen személy felkérésére - kézbesítési megbízottként vett részt, amelyért az illetőtől egy mobiltelefont kapott.

Az eljárás tárgyát képező cselekmény elkövetési magatartása a hatóság megtévesztésével az adó behajtásának jelentős késleltetése vagy megakadályozása. Ennek a megtévesztésnek - szemben a védői érveléssel - nem feltétlenül a hatóság előtt kell megtörténnie. Amint arra a HVGorac Kommentár is hivatkozik, a magatartás "rendszerint" a hatóság előtt valósul meg, ám előfordulhat, hogy az elkövető fantomizálja a gazdálkodó szervezetét, azaz eltünteti a hatóság látóköréből, s ezért az elrendelt végrehajtás sikerét meghiúsítja. A Fővárosi Bíróság ezekkel az érvekkel egyetértve rögzítette, hogy az elsőfokú bíróság helyesen állapította meg a terheltek bűnösségét. A megtévesztés a fiktív átruházási szerződésben öltött testet. A lényege abban állt, hogy a társaság új tagjai gazdasági tevékenységet nem folytatnak, s így az adó behajtása meghiúsul.

Az elkövetéskor hatályos Gt. 3. §-ának (1) bekezdése szerint a tagok kizárólag üzletszerű gazdasági tevékenység folytatására hozhatnak létre gazdasági társaságot. A terheltek cégét "megvásárló" tagok azonban gazdasági tevékenységet nem kívántak folytatni. Az új tulajdonosok egymást nem is ismerték és jövőbeni tevékenységükről sem egyeztettek. Sz. V. ügyvezető a cég iratait nem vette át, személyi, vagyon körülményei is megkérdőjelezik az ügylet komolyságát, mint ahogy a kézbesítési megbízott személye és ez utóbbi megbízás körülményei is.