A Kúria Kfv.35386/2014/11. számú precedensképes határozata közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata (ADÓÜGYBEN hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata) tárgyában. [2003. évi XCII. törvény (Art.) 92. §, 2004. évi CXL. törvény (Ket.) 40. §] Bírók: Kárpáti Magdolna, Kurucz Krisztina, Lomnici Zoltán

A határozat elvi tartalma:

Az új eljárás ellenőrzési határidejének kezdő napja az arról szóló értesítés postára adásának napja.

***********

A KÚRIA

mint felülvizsgálati bíróság

Kfv.V.35.386/2014/11.szám

A Kúria a Dr. Vilmányi és Társa Ügyvédi Iroda ., ügyintéző: dr. Molnár Árpád helyettes ügyvéd/ által képviselt felperesnek a dr. Illés László jogtanácsos által képviselt Nemzeti Adó- és Vámhivatal Közép-magyarországi Regionális Adó Főigazgatósága alperes ellen adóügyben hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata iránt indított perében a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 2014. március 20. napján kelt 16.K.32.390/2013/8. számú ítélete ellen a felperes által 10. sorszám alatt előterjesztett felülvizsgálati kérelem folytán eljárva - nyilvános tárgyaláson - meghozta a következő

í t é l e t e t:

A Kúria a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 16.K.32.390/2013/8. számú ítéletét hatályában fenntartja.

Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az alperesnek 15 napon belül 50.000 (azaz ötvenezer) forint felülvizsgálati perköltséget.

Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az államnak - külön felhívásra - 1.064.000 (azaz egymillió-hatvannégyezer) forint felülvizsgálati eljárási illetéket.

Ez ellen az ítélet ellen további felülvizsgálatnak helye nincs.

I n d o k o l á s

A Nemzeti Adó- és Vámhivatal Adóigazgatósága /a továbbiakban: elsőfokú hatóság/ a felperesnél - megismételt eljárás keretében - 2005., 2006. évekre személyi jövedelemadó /szja/ és százalékos egészségügyi hozzájárulás /eho/, 2006. évre magánszemélyek különadója adónemekben bevallások utólagos vizsgálatára irányuló ellenőrzést folytatott. Az új eljárás során a revizorok személyében történt változás miatt új megbízólevél kiállítására került sor, majd az elsőfokú hatóság a 2002. május 17. napján kelt végzésével értesítette a felperest, hogy a végzés postára adásával megkezdte az új eljárást, és beidézte ügyfélként a hivatal helyiségébe. Az adóhatóság 2012. május 18-ai keltezéssel értesítette a felperes ügyvédjét arról, hogy a felperest személyes megjelenésre idézte, amelyen a jogi képviselő jogosult részt venni, azonban megjelenése nem kötelező.

A lefolytatott bizonyítási eljárás eredményeként az elsőfokú adóhatóság a 2013. március 14. napján kelt határozatával a felperes terhére 2006. évre adóhiánynak minősülő adókülönbözetet, adóbírságot és késedelmi pótlékot állapított meg azzal, hogy elévülés okán 2005. évre megállapítást nem tett.

A fellebbezés folytán eljárt alperes a 2013. május 29. napján kelt határozatával az elsőfokú határozatot megváltoztatta, szja adónemben 2006. évre a felperest 10.644.690 Ft adókülönbözet, a feltárt adóhiányok után 6.985.351 Ft adóbírság és 6.690.580 Ft késedelmi pótlék megfizetésére kötelezte, az elsőfokú határozat egyéb rendelkezéseinek hatályában fenntartásával (a felperes eho adónemben 2006. évre 3.272.012 Ft adókülönbözet megfizetésére köteles).

Az alperes szerint a felperes vagyongyarapodásával és az életvitelére fordított kiadásaival 2006. évben nincs arányban az adómentes, a bevallott és a bevallási kötelezettség alá nem eső, megszerzett jövedelmeinek együttes összege, ezért az adóhatóság az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény /a továbbiakban: Art./ 109.§ /1/-/3/ bekezdései alkalmazásával az adó alapját helyesen becsléssel állapította meg, és a fedezetlen kiadásokat a személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény /a továbbiakban: Szja tv./ 4.§ /1/ bekezdése, 28.§ /1/ bekezdése alapján egyéb jövedelemként vette figyelembe. Az elsőfokú hatóság jogszerűen nem fogadta el felperes azon hivatkozásait, hogy Sz. Gy., K. G., B. B. P., M. B. magánszemélyektől kiadásai fedezetére kölcsönt kapott volna.

Sz. Gy. 2007. évben elhunyt, ezért nyilatkoztatására nincsen lehetőség. A csatolt elismervények és az egyszerű okiratba foglalt kölcsönszerződés nem igazolják hitelt érdemlően a pénzösszegek tényleges átadását és a vizsgált időszak kezdetén készpénzben való rendelkezésre állásukat. A meglévő adatok szerint Sz. Gy.-nek a kölcsönnyújtásához fedezete nem volt. Adózó képviselőjének 2012. szeptember 11-én kelt nyilatkozata szerint a kölcsönre vonatkozóan hitelt érdemlő bizonyítékot nem tud rendelkezésre bocsátani.

A felperes K. G.-tól 39.000.000 Ft kölcsönvételét jelentette be, amelynek alátámasztására kölcsönszerződéseket is csatolt. K. G. bejelentett lakcímén nem volt elérhető, a revizorok a készpénz átadás igazolására tanúként meghallgatták T. A. és P. Z. személyeket, a kölcsönszerződésben feltüntetett tanúk F. R. és D. F. meghallgatása sikertelennek bizonyult. A meghallgatott két tanú ellentmondásosan nyilatkozott, a rendelkezésre álló adatok szerint a kölcsönnyújtó a kölcsönhöz fedezettel nem rendelkezett. A kölcsönnyújtónál folytatott adóellenőrzésben sor került K. G.nyilatkozatának felvételére is, Dula Ferenc tanú betegsége miatt nem lett meghallgatva, F. R. idézése annak ellenére, hogy a felperes élettársa - sikertelennek bizonyult. A revízió helytállóan állapította meg, hogy K. G. a kölcsön nyújtásához szükséges készpénz fedezettel nem rendelkezett, annak átadására a tanúvallomásokon túl bizonyíték nem áll rendelkezésre.

A B. B. P.-től állítólagosan kapott 950.000 Ft-nyi ügylet megtörténtét csak nyilatkozat hitelt érdemlően nem igazolja. A megjelölt időszak elévült, a kimutatható nagy mennyiségű forráshiányra tekintettel a kölcsön a 2006. évi nyitó pénzkészlet meghatározásában nem releváns.

M. B. magyarországi lakcíme 2007. január 3-tól fiktív. Adózó nyilatkozata szerint Spanyolországban él, és az alapeljárás során onnan küldte meg nyilatkozatát Budapestre. A csatolt spanyol nyelvű irathoz adózó magyar fordítást nem mellékelt, illetve annak valósága nem állapítható meg, mivel azon sem pecsét, sem hitelesítő bélyegző nem található. M. B.-nál a fiktív lakcíme miatt adóellenőrzést nem lehetett folytatni, csak az volt megállapítható, hogy nem rendelkezett olyan jövedelemmel, amely fedezetet nyújthatott volna a kölcsönök teljesítéséhez.

Az alperes rögzítette még határozatában, hogy az új eljárásban folytatott kiegészítő ellenőrzés lezárását követően a felperes M. B. külföldi tartózkodásának igazolására az adóhatóság rendelkezésére bocsátott egy spanyol nyelvű, aláírás, bélyegző, keltezés nélküli iratot. Az alperes álláspontja szerint a hivatkozott irat a kölcsönnyújtás kétséget kizáró igazolására nem alkalmas. A felperes szerint is csak az állítólagos kölcsönt nyújtó külföldi tartózkodását akarta, kívánta az irattal igazolni.

A felperes keresetében a határozatok hatályon kívül helyezését, illetve akkénti megváltoztatását kérte, hogy a terhén fizetési kötelezettség ne maradjon. Álláspontja szerint az adóhatóság az Art. 97.§ /4/-/6/ bekezdésében foglaltakat megsértette, mert a tényállás felderítési, bizonyítási kötelezettségét nem teljesítette. A kölcsönnyújtás tényét bankszámla kivonatokkal, eredeti kölcsönszerződésekkel, tanúkkal igazolta.