BH 1976.2.60 Öröklési, valamint tartási és életjáradéki szerződések érvényességének a Ptk. 201. §-ának (2) bekezdésében foglalt rendelkezésekre alapított megtámadására - általában - nincs jogi lehetőség. A szerződés módosítására pedig mindkét fél érdekeinek figyelembevételével kerülhet sor [Ptk. 200 § (1) bek., 201. § (2) bek., 589. § (1) bek., 658. § (1) bek.].

Az alperes és az időközben meghalt férje (a továbbiakban: örökhagyók), valamint a felperesek öröklési szerződést kötöttek. Eszerint az örökhagyók úgy rendelkeztek, hogy a 26. kat. holdnyi tanyabirtokukat - az 5800/6. hrsz. ingatlanból kihasított kb. 600 ?-öles, kétszobás házingatlanuk kivételével -haláluk után kizárólag a felperesek (szerződéses örökösök) örököljék. Ennek ellenében a felperesek arra vállaltak kötelezettséget, hogy az örökhagyók részére - életük végéig - az évenként meghatározott szolgáltatásokat természetben (termények, vágottállat, bor stb.) teljesítik. A felperesek a szerződésben megjelölt ingatlanokat 1954-ben birtokba vették.

A szerződéses örökösök utóbb termelőszövetkezeti csoportba léptek be, majd az első fokú bíróságnál pert indítottak az örökhagyók ellen az öröklési szerződés módosítása iránt. A perben a felek 1962. október 27-én egyezséget kötöttek. Eszerint a szerződéses örökösöket terhelő szolgáltatások mértékét csökkentették. A járásbíróság ezt az egyezséget jogerős végzéssel jóváhagyta.

Az örökhagyók közül az alperes férje 1969. június 30-án meghalt.

A felperesek a jelen perben egyrészt az egyik örökhagyó halálára, másrészt arra hivatkozással, hogy az öröklési szerződésben lekötött ingatlanok - 1200 ?-öl területű tanyástelek, továbbá 2 kat. hold szőlő kivételével - szakszövetkezeti táblába kerültek, annak megállapítását kérték, hogy az alperes részére a bírói egyezségben meghatározott szolgáltatásokat csupán csökkentett, mintegy fele mértékben tartoznak teljesíteni.

Az első fokú bíróság a keresetet elutasította.

A másodfokú bíróság közbenső ítéletével az első fokú ítéletet megváltoztatta és "a felperesek keresetében érvényesített jog fennállását" megállapította olyan tartalommal, hogy az "öröklési szerződés alapján a tulajdonosokat (örökhagyókat) a kikötött szolgáltatásoknak személy szerint külön-külön csak a fele mennyisége és értéke illeti meg". Az első fokú bíróságot a szolgáltatások mennyiségének és "összegszerűségének" megállapítása végett további eljárásra utasította. Határozatának indokolásában az életjáradék "törvényes rendeltetésére" [Ptk. 591. § (1) bek.], és a szerződésen alapuló szolgáltatás és ellenszolgáltatás közötti megfelelő értékarányosság (Ptk. 201. §) elvére utalt.

A jogerős közbenső ítélet ellen emelt törvényességi óvás megalapozott.

A Ptk. 200. §-ának (1) bekezdésében foglalt rendelkezések szerint a szerződés tartalmát a felek szabadon állapíthatják meg. Ha tehát az érdekelt felek az öröklési szerződést úgy kötik meg, hogy a szerződéses örökösök visszatérő jelleggel meghatározott szolgáltatások teljesítésére vállalnak kötelezettséget, a jogosultak egyikének halála esetén egyoldalúan csak akkor csökkenthetik a szerződésben kikötött szolgáltatásokat, ha a szerződéskötéskor kifejezetten ebben állapodtak meg.

Így téves a másodfokú bíróságnak az a jogi érvelése, hogy az életjáradék "törvényes rendeltetése", illetőleg a szolgáltatás és ellenszolgáltatás közötti megfelelő értékarányosság [Ptk. 201. § (2) bek.] alapján az egyik örökhagyó elhalálozása esetén a túlélő örökhagyó csupán a kikötött szolgáltatások fele mennyiségére tarthat igényt. A szolgáltatás terjedelmét ugyanis elsősorban a feleknek a szerződésben foglalt megállapodása szabja meg. A perbeli öröklési szerződés pedig nem tartalmaz olyan értelmű megállapodást, hogy az örökhagyók egyikének elhalálozása esetén a szerződéses örökösök egyoldalúan csökkenthetik a szerződésben vállalt szolgáltatásokat.