A Szegedi Ítélőtábla Gf.30372/2007/3. számú határozata vételár megfizetése tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 75. §, 1979. évi 13. törvényerejű rendelet (Nmjtvr.) 25. §] Bírók: Hámori Attila, Mányoki Zsolt, Szűts Károlyné

SZEGEDI ÍTÉLŐTÁBLA

Gf.I.30.372/2007/3.szám

A M A G Y A R K Ö Z T Á R S A S Á G N E V É B E N !

A Szegedi Ítélőtábla a Dr. Tuller András ügyvéd által képviselt (felperes neve, címe) alatti székhelyű felperesnek - a Dr. Varga László ügyvéd által képviselt (alperes neve, címe) alatti székhelyű alperes ellen vételár megfizetése iránt indított perében a Csongrád Megyei Bíróság 2007. június 6. napján kelt 2.G.40.008/2007/12. számú ítéletével szemben a felperes és az alperes részéről 13., valamint 14. sorszám alatt előterjesztett fellebbezések folytán lefolytatott másodfokú eljárásban meghozta a következő

Í T É L E T E T :

Az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett részét nem érinti, megfellebbezett rendelkezését részben és akként változtatja meg, hogy az alperes a marasztalási összeg után 2006. szeptember 28-tól a kifizetés napjáig minden naptári félév teljes idejére az Európai Központi Bank által meghatározott, az érintett naptári félévet megelőző utolsó napon érvényes irányadó kamatláb 8 %-kal növelt mértékű kamatát köteles megfizetni.

Egyebekben az elsőfokú ítéletet helybenhagyja.

Kötelezi a felperest, fizessen meg az alperesnek 15 nap alatt 20.000,- (Húszezer) Ft másodfokú eljárási költséget.

Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.

I N D O K O L Á S :

A peres felek között adásvételi szerződés jött létre, mely alapján a felperes 2002. szeptember 9-től 2004. év I. negyedévéig az alperes részére 13.277,65 EURO értékű árut szállított. A vételárat tartalmazó számláit az alperesnek megküldte, a vevő azonban vételárfizetési kötelezettségét nem teljesítette.

A felperes módosított keresetében 13.277,65 EURO vételár, valamint 2.191,48 EURO költség és ezek után 2006. szeptember 28. napjától a kifizetésig az Európai

- 2 -

Központi Bank által folyamatosan megállapított irányadó bankközi EULIBOR kamatláb alapulvételével meghatározott mértékű késedelmi kamat megfizetésére kérte kötelezni az alperest. Előadta, hogy az alperessel szembeni követelés behajtása iránt 450 EURO eljárási díj költsége merült fel, ezt a Német-Magyar Ipari és Kereskedelmi Kamara által kibocsátott számla alapján teljesítette, 1.741,48 EURO megbízási díjat pedig a követelés behajtásával megbízott német cég részére fizetett. Álláspontja szerint a jogvita elbírálása során a német jogot kell alkalmazni, ez következik a nemzetközi magánjogról szóló 1979. évi 13. számú tvr. 25. § a) pontjának rendelkezéséből, mely szerint adásvételi szerződés esetén az eladó joga, jelen esetben a német felperes joga az irányadó. Miután Németország és Magyarország is részese a Magyarországon az 1987. évi 20. számú tvr-rel kihirdetett Bécsi Vételi Egyezménynek, ezért ennek rendelkezései is irányadóak.

Az alperes a keresetet 10.934,85 EURO követelés tekintetében elismerte, ezt meghaladóan kérte annak elutasítását. Arra hivatkozott, hogy a felek között nem adásvételi szerződés, hanem bizományosi ügylet jött létre, erre figyelemmel a Bécsi Vételi Egyezmény alkalmazása kizárt. A vételár összegét nem vitatta, ugyanakkor a nála maradt eladatlan áru ellenértéke, valamint annak tárolási költsége vonatkozásában beszámítással élt.

Az elsőfokú bíróság ítéletével 13.277,65 EURO és ennek 2006. szeptember 28. napjától a kifizetésig járó, a mindenkori német jegybanki alapkamat 8 %-kal növelt összegű késedelmi kamata és 360.000,- Ft perköltség megfizetésére kötelezte az alperest. Az ítéletet 10.934,85 EURO összegű marasztalásra vonatkozóan fellebbezésre tekintet nélkül előzetesen végrehajthatóvá nyilvánította. Ezt meghaladóan a felperes keresetét elutasította. Indokolása szerint a bíróságnak elsődlegesen az alkalmazandó jog kérdésében kellett döntenie. E vonatkozásban a Bécsi Vételi Egyezmény rendelkezéseit vizsgálta abból a szempontból, hogy a perbeli jogügylet az egyezmény hatálya alá tartozik-e vagy sem. Megállapította, hogy az adásvételi szerződés megkötésekor már ismert volt, különböző államokban telephellyel rendelkező felek kötnek egymással szerződést, ezért a közöttük létrejött adásvételi szerződéssel kapcsolatos jogvitában a Bécsi Vételi Egyezmény szabályai irányadók. Az egyezmény 62. cikke értelmében az eladó követelheti a vevőtől a vételár megfizetését, emellett a 78. cikk szerint a vételár után kamatra is jogosult. Elfogadva a felperes álláspontját abban a kérdésben, hogy a perbeli jogvitában a német jog az irányadó, a késedelmi kamat mértékét a német Ptk. (BGB.) 288. § (2) bekezdése alapján állapította meg. Az alperes beszámítási kifogását elutasította.

Az elsőfokú bíróság ítéletével szemben a felperes és az alperes is fellebbezéssel élt.

A felperes fellebbezésében az elsőfokú ítélet részbeni megváltoztatását és az alperes marasztalásának 2.191,48 EURO és ennek járulékai összeggel történő felemelését kérte. Másodsorban a javára megállapított perköltség összegének felemelését is indokoltnak tartotta. Hangsúlyozta, okiratokkal igazolta, hogy az alperesi tartozás behajtása érdekében, továbbá a peren kívüli megegyezés, az igény e módon történő érvényesítése körében milyen költségei merültek fel. Az aránytalanul alacsony összegben megállapított ügyvédi munkadíj felemelését is kérte.

- 3 -

Gf.I.30.372/2007/3.szám

Az alperes fellebbezésében az elsőfokú ítélet részbeni megváltoztatásával a késedelmi kamatot a Ptk. szerinti mértékre kérte leszállítani. Álláspontja szerint a felek közötti jogviszonyra a magyar jog szabályai az irányadók, az egyezmény alkalmazhatóságát a felperes nem bizonyította. A szerződéskötés időpontjában nem derült ki, hogy a felek telephelyei különböző államokban vannak, emellett a Bécsi Vételi Egyezmény azért sem alkalmazható, mert a felperes az árut tulajdonjog fenntartással értékesítette, az ilyen típusú adásvételre az egyezmény nem vonatkozik (21. cikk). Mivel az elsőfokú bíróság a jogügyletet a Bécsi Vételi Egyezmény hatálya alá tartozónak minősítette, ezért a kamat mértékét - tévesen - a német jog alapján határozta meg, az egyezmény alkalmazhatósága hiányában azonban a kamat mértéke tekintetében is a magyar jog rendelkezései az irányadók. A pervesztesség és pernyertesség arányára figyelemmel a perköltség összegének 290.000,- Ft-ra történő leszállítását kérte.