BH 1985.5.203 I. Eljárási szabályt sért és megalapozatlan az ítélet, ha a bíróság nem indokolja meg azt, hogy a kirendelt szakértő véleményének miért csak az egyik félre nézve terhelő megállapításait fogadta el az ítéletének alapjául [Pp. 221. § (1) bek.].

II. Eljárási szabálysértést követ el a bíróság, ha az előtte folyó perben tanúbizonyítást bírósági titkár útján folytatja le [7/1959. (XII. 20.) IM sz. r. 2. §].

A felperes termelőszövetkezetben végzett komplex meliorációs munkálatoknak a generálkivitelezője az I. r. alperes és 1981-ig a munka tervezője és ellenőre a II. r. és a III. r. alperesek jogelődje volt.

A terveket a II. r. alperes 1978-ban szolgáltatta, az üzemi művek megépítésére az első fokú vízügyi hatóság 1979. évben adott engedélyt. A munkaterület átadása 1979. május 25-én történt meg. Az 1980 decemberében a műszaki átadás-átvétel meghiúsult, ezért a felek az 1980. december 16-án felvett jegyzőkönyvben foglaltak szerint 1981. június 30-i póthatáridőben állapodtak meg.

Az 1980. évben jelentősen csapadékos időjárás volt, amely az amúgy is magas talajvízszintet tovább emelte, és a meliorált területen belvizek keletkeztek.

A felperes 1981. május 8-án az alperesek ellen kárigényt érvényesített, előadva, hogy a belvizek miatt összesen 456 hektár területe károsodott. A felperes a kár összegét a közjegyző előtt lefolytatott bizonyítási eljárásban beszerzett szakvélemény alapján 839 209 Ft-ban jelölte meg, és ennek az összegnek a megfizetésére az alperesek egyetemlegesen történő kötelezését kérte. Utalt arra, hogy kára részben tervezési hibából, részben pedig az I. r. alperesnek azon mulasztásából állt elő, hogy az üzemközi csatornákban a vízszintet nem megfelelő szinten tartotta.

Az alperesek vitatták a kereset jogalapját és összegszerűségét. A III. r. alperes elévülési kifogást is előterjesztett.

Az első fokú bíróság szakértői és tanúbizonyítást folytatott le, majd megállapította, hogy a felperes a kár elhárítása és csökkentése érdekében nem járt el úgy, ahogy az az adott helyzetben elvárható lett volna. Nem tett eleget kárelhárítási és kárenyhítési kötelezettségének, nem gondoskodott belvízmentesítésről, nem szerzett be és nem üzemeltetett szivattyúkat. A drénezetlen területekről a vízlefolyást nem biztosította. Mulasztás terheli a felperest amiatt is, hogy a munkaterület átadásával jelentős mértékben késlekedett. Megállapította továbbá, hogy a belvízkár bekövetkezése nem vezethető vissza az alperesek magatartására, s a kár a felperes magatartása, illetőleg a szokatlan mértékű esőzések miatt következett be. Az ítélet indokolása szerint az I. r. alperest nem terheli mulasztás. Utalt arra is a bíróság, hogy a felperes beruházásával egyidőben végezte el az I. r. alperes az üzemközi művek átépítését, és emiatt is korlátozott volt a rendeltetésszerű használat. Megállapította, hogy felróható közrehatás hiánya miatt a II. r. és a III. r. alperesekkel szemben sem lehet kártérítési kötelezettséget megállapítani.