A Szegedi Törvényszék Bf.887/2018/16. számú határozata csalás bűntette tárgyában. [2017. évi XC. törvény (Be.) 564. §, 4., 590. §, 1., 604. §, 605. §, 1., 606. §, 1.] Bíró: Szabó András

SZEGEDI TÖRVÉNYSZÉK

3.Bf.887/2018/16.

A Szegedi Törvényszék a 3.Bf.887/2018. számú büntetőügyben Szegeden, 2019. évi április hó 01. napján megtartott tanácsülés alapján meghozta a következő

í t é l e t e t:

A csalás bűntette miatt a vádlott ellen indított büntetőügyben a Szegedi Járásbíróság 2018. évi február hó 22. napján kihirdetett 2.B.799/2016/52. számú ítéletét megváltoztatja az alábbiak szerint:

A szabadságvesztés büntetés tartamát 2 (kettő) év 6 (hat) hónapra, a közügyektől eltiltás tartamát 3 (három) évre enyhíti.

A Szegedi Törvényszék Gazdasági Hivatalánál kezelt bűnjelek nyilvántartási száma helyesen Bjk.116/2016.

A magánfél megítélten túl előterjesztett polgári jogi igényének érvényesítését egyéb törvényes útra utasítja.

Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja azzal, hogy a vádlott által megfizetendő eljárási illeték összege helyesen 1.500.000,- forint, továbbá azzal, hogy az elsőfokú bíróság 2016. november 17. napján is tartott tárgyalást, valamint a 2017. február 13. és 22. napjaként megjelölt tárgyalási napok dátuma helyesen 2018. február 13. és 22. napja.

Az ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs.

I n d o k o l á s

Az elsőfokú bíróság ítéletében a vádlottat bűnösnek mondta ki folytatólagosan elkövetett csalás bűntettében (Btk. 373. § (1) bekezdés, (5) bekezdés a) pont), ezért őt 3 év 6 hónap szabadságvesztésre, mellékbüntetésül 5 év közügyektől eltiltásra ítélte. A szabadságvesztést börtönben rendelte végrehajtani azzal, hogy a vádlott legkorábban a szabadságvesztés-büntetés kétharmad részének kitöltését követő nap feltételes szabadságra bocsátható. A Szegedi Törvényszék Gazdasági Hivatala által Bj.116/2016. szám alatt nyilvántartott bűnjelek lefoglalását megszüntette és a tanú részére kiadni rendelte. Kötelezte a vádlottat, hogy az ítélet jogerőre emelkedését követő 15 napon belül fizessen meg a magánfélnek 61.264.000,- forint kártérítést, valamint a NAV külön felhívására 1.50.000,- forint eljárási illetéket. Kötelezte a vádlottat az eljárás során felmerült 179.818,- forint bűnügyi költség megfizetésére.

Az elsőfokú bíróság ítélete ellen a vádlott és védője jelentett be fellebbezést, egyezően elsődlegesen felmentés, másodlagosan a büntetés enyhítése érdekében.

A Csongrád Megye i Főügyészség képviselője átiratában a bejelentett fellebbezéseket nem tartotta alaposnak, a történeti tényállás és a bűnösségi körülmények kiegészítése mellett az elsőfokú ítélet rendelkező részében a tárgyalási napokra történő hivatkozás pontosítását, egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását indítványozta.

A felmentés érdekében bejelentett fellebbezések alaptalanok, az enyhítés érdekében bejelentett fellebbezések alaposak, a főügyészi átiratban írtak részben helytállóak.

A másodfokú bíróság a bejelentett fellebbezésekre tekintettel a Be. 590. § (1) bekezdésében foglalt rendelkezés alapján az elsőfokú bíróság ítéletét az azt megelőző bírósági eljárással együtt, teljes terjedelmében felülbírálta és ennek eredményeként azt állapította meg, hogy az elsőfokú bíróság az eljárás lefolytatása idején hatályban volt eljárási szabályok betartásával folytatta le a bizonyítási eljárást, amely alapján a lényeget illetően megalapozott tényállást állapított meg.

A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság tényállását a rendelkezésre álló iratok alapján az alábbiak szerint kiegészítette, illetőleg helyesbítette:

A másodfokú bíróság a vádlott büntetett előéleti adatainak köréből - mint szükségtelent - mellőzte a Monori Járásbíróság és Győri Járásbíróság ítéleteire történő utalást, tekintettel arra, hogy a vádlott büntetlen előéletű, későbbi elítéléseinek a terhére rótt cselekmény kapcsán nincs jelentősége.

A vádlott által a sértettnek okozott kár összegéből mindösszesen 13.736.000,- forint megtérült.

Ezen helyesbítés azért volt szükséges, mert az elsőfokú bíróság történeti tényállásában a megtérült kár összegéből kizárólag a felszámolási eljárás során megtérült összeget tüntette fel annak ellenére, hogy a forgóeszköz-hitel tekintetében a folyószámláról történt levonással további 13.232.000,- forint kár megtérült.

A magánfél 2014. január 10. napján 63.560.653,- forint és 221,29 euró erejéig polgári jogi igényt terjesztett elő.

Ezen helyesbítés azért volt szükséges, mert a polgári jogi igény tekintetében kizárólag akkor lehet érdemben dönteni a kártérítésről, ha a történeti tényállás a magánfél által előterjesztett polgári jogi igény összegét pontosan tartalmazza, mely a sértett által megtett feljelentésből jelen esetben egyértelműen megállapítható.

Egyebekben az elsőfokú bíróság hiánytalan és helyes tényállást állapított meg, melyet a másodfokú bíróság a fenti kiegészítéssel és helyesbítésekkel a felülbírálat alapjául elfogadott.

Az elsőfokú bíróság a bizonyítási eljárást a szükséges és egyben lehetséges körben, teljeskörűen lefolytatta, a rendelkezésre álló bizonyítékokat egyenként és összességükben is értékelte, azokat maradéktalanul mérlegelési körébe vonta és okszerű indokát adta annak, hogy miért vetette el a vádlott büntetőjogi felelősséget tagadó védekezését és ezzel szemben tényállását miért az egyéb, rendelkezésre álló bizonyítékokra alapítottan állapította meg.