BH 2006.2.49 A gépjárművezető kártérítési felelőssége felróható magatartás hiányában is megállapítható, ha az objektíve elhárítható károkozást szabálytalan vezetési manőverrel maga idézi elő [Ptk. 346. §].

Az alperes 1999. október 22-én reggel S. irányába közlekedett tehergépkocsijával. A menetirány szerinti bal oldali sávba áttérve egy szabályosan közlekedő gépkocsinak ütközött, majd a bal oldali sávban keresztbefordult, ahol a felperesi beavatkozó tulajdonát képező, H. irányába szabályosan haladó Lada Samara típusú személygépkocsival ütközött. Az alperesnek a baleset időpontjában nem volt kötelező felelősségbiztosítása. A felperes a beavatkozó részére a totálkáros személygépkocsira 509 830 forint gépjárműkárt fizetett ki.

Az ellene közúti baleset gondatlan okozásának vétsége miatt emelt vád alól a másodfokú bíróság az alperest felmentette, indokai szerint azért, mert az alperes nem volt felelőssé tehető amiatt, hogy a más által (a sávjában szembejövő gépjármű által) létrehozott veszélyhelyzet elhárítása érdekében balesetet okozott.

A fizetési meghagyások kibocsátásával indult eljárásban az elsőfokú bíróság a kibocsátott jogerős fizetési meghagyást hatályon kívül helyezte, egyben a felperes keresetét elutasította. A jogerős büntető ítélettel egyezően megállapított tényállás alapján arra következtetett, hogy az alperes nem neki felróható okból, hanem a vele szemben szabálytalanul közlekedő gépkocsival való ütközés elkerülése érdekében tért át a bal oldali sávba. A beavatkozó kára sem az alperesnek, sem a beavatkozónak fel nem róható okból következett be. Ezért az alperest a Ptk. 346. § (1) bekezdése, 339. § (1) bekezdése alapján kártérítési felelősség nem terheli.

A felperes és a beavatkozó fellebbezése folytán eljáró másodfokú bíróság az elsőfokú ítélet nem fellebbezett részét nem érintve fellebbezett részét megváltoztatta és közbenső ítéletével megállapította, hogy az alperes az 1999. október 22-én reggel 5.30 körüli időpontban a felperesi beavatkozó Lada Samara típusú személygépkocsijában közlekedési balesettel okozott kárért teljes mértékű kárfelelősséggel tartozik. Egyebekben az elsőfokú ítéletet hatályon kívül helyezte és a kártérítés összegszerűsége vonatkozásában az elsőfokú bíróságot új eljárásra utasította.

A perbeli közlekedési szituációt értékelve arra következtetett, hogy az alperesnek a vele szemben jövő gépjármű első észlelésekor a KRESZ jobbra tartási szabályából adódóan az út jobb széle felé kellett volna húzódnia. A rendelkezésre álló idő alatt ily módon lehetővé vált volna a gépjármű megállítása, illetve olyan mértékű lelassítása, amely mellett az esetleges árokba hajtás kisebb veszéllyel járt volna. Így elkerülhető lett volna a gépjárművek összeütközésének, illetve a tömeges balesetnek a kockázata, amit az ellenkező sávba behajtással az alperes előidézett. Mivel a másodfokú bíróság megítélése szerint az alperes az adott közlekedési helyzetet tévesen mérte fel, a veszély elhárítása során nem a társadalmilag elvárható módon reagált, a Ptk. 339. § (1) bekezdése és 346. § (1) bekezdése alapján kártérítési felelősség terheli.

A jogerős közbenső ítélet ellen előterjesztett felülvizsgálati kérelmében az alperes az ítélet hatályon kívül helyezését és az elsőfokú ítélet helybenhagyását kérte. A jogerős büntető ítéletre is hivatkozva állította, hogy a perbeli baleset nem felróható magatartása miatt, hanem azért következett be, mert a sávjában szembejövő jármű vezetője megszegte a KRESZ 34. §-ában foglalt előzési szabályokat. A másodfokú bíróság által hivatkozott jobbra tartási szabály az adott körülmények között nem volt betartható. A frontális ütközést, illetve az árokba hajtással a saját súlyos balesetét nem kerülhette volna el.

A felperes ellenkérelme a és a beavatkozó felülvizsgálati közbenső ítélet hatályában való fenntartására irányult.

Vitatták a rendelkezésre álló és a másodfokú bíróság által értékelt bizonyítékok alapján az alperes balesetet okozó magatartásának a szükségszerűségét. A tanúvallomások alapján állították, hogy nem volt jelen olyan jármű, amely elháríthatatlan veszélyhelyzetet idézett elő az alperes számára. A beavatkozó azt is hangsúlyozta, hogy az alperes a bonyolultabb és kockázatosabb megoldást választotta az adott helyzetben, mivel látta, hogy a másik forgalmi sávban kocsisor jön vele szembe. Ugyanakkor a jobbra tartás szabályának betartásával lehetősége volt kihúzódni a saját sávja melletti padkára, illetve az adott helyen nem mély árokba is behajthatott volna.