A Fővárosi Törvényszék P.22301/2015/4. számú határozata kártérítés tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 78. §, 206. §, 233. §, 1959. évi IV. törvény (Ptk.) 301. §, 339. §] Bíró: Fintha-Nagy Péter László

Fővárosi Törvényszék

...P..../2015/4.

A Fővárosi Törvényszék

felperes neve(felperes címe.) felperesnek

a képviselő (eljáró jogtanácsos: jogtanácsos, alperes címe.) által képviselt

alperes neve alperes ellen

kártérítés megfizetése iránt indított perében meghozta az alábbi

Í T É L E T E T:

A bíróság kötelezi az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 818.309,- (nyolcszáztizennyolcezer-háromszázkilenc) forintot, valamint ezen összeg után 2011. január hó 2. napjától 2013. június hó 30. napjáig a késedelemmel érintet naptári félévet megelőző utolsó napon érvényes jegybanki alapkamattal egyező mértékű kamatot, míg 2013. július hó 1. napjától a kifizetés napjáig járó a késedelemmel érintett naptári félév első napján érvényes jegybanki alapkamattal megegyező mértékű kamatot, továbbá 49.149,- (negyvenkilencezer-száznegyvenkilenc) perköltséget.

Az ítélet ellen a kézbesítéstől számított 15 napon belül van helye fellebbezésnek, melyet a Fővárosi Törvényszéken kell 3 példányban benyújtani a Fővárosi Ítélőtáblához címezve.

A Fővárosi Ítélőtábla előtti másodfokú eljárásban a fellebbezést előterjesztő fél számára a jogi képviselet kötelező.

A felek a fellebbezési határidő lejárta előtt közösen kérhetik a fellebbezés tárgyaláson kívüli elbírálását.

Ha a fellebbezés csak a kamatfizetésre, a perköltség viselésére vagy összegére, illetve a meg nem fizetett illeték vagy az állam által előlegezett költség megfizetésére vonatkozik, illetve csak az előzetes végrehajthatósággal, a teljesítési határidővel vagy részletfizetés engedélyezésével kapcsolatos, illetve csak az ítélet indokolása ellen irányul, akkor azt a másodfokú bíróság tárgyaláson kívül is elbírálhatja, kivéve, ha a fellebbező fellebbezésében vagy a másik fél a másodfokú bíróság felhívására tárgyalás tartását kéri.

I N D O K O L Á S

A felperes 2010. november 24. napján utazási szerződést kötött az cég neve Kft.-vel. A felperes megrendelőként mindösszesen 1.555.090,- forint díjat fizetett meg a vállalkozó részére.

Az cég neve Kft. fizetésképtelenségére figyelemmel a felperes 2010. december 21. napján írásban bejelentette kártérítési igényét az utazási vállalkozó felelősségbiztosítójával, a 2-es cég neve Limited Magyarországi Fióktelepével szemben. A felelősségbiztosító 1.530.598,- forint összegű igényt ismert el, amelyből mindösszesen 752.289,- forintot térített meg a felperes részére. A teljes kártalanításra nem került sor, mivel a jogosnak ítélt kárigények összege a vagyoni biztosíték mértékétől függő biztosítás összegét meghaladták.

A felperes - a felelősségbiztosító által meghatározott kárösszeget elfogadva - a fennmaradó 818.309,- forint kárigényének tekintetében fizetési meghagyás iránti kérelmet terjesztett elő közjegyző közjegyző előtt 2015. április 16. napján, amelyben kérte az alperes kötelezését 818.309,- forint kár, annak 2011. január 3. napjától a kifizetés napjáig esedékes törvényes mértékű késedelmi kamatának, továbbá 24.549,- forint eljárási költség megfizetésére. Az alperes a kibocsátott fizetési meghagyással szemben ellentmondással élt.

A felperes a közjegyzői eljárás perré alakulásával összefüggésben, törvényes határidőn belül, 2015. május 29. napján keresetlevelet terjesztett elő, amelyben kérte az alperes kötelezését 818.309,- forint kártérítés, annak 2011. január 2. napjától a kifizetés napjáig esedékes törvényes mértékű kamatának, valamint perköltségének megfizetésére. A felperes keresetében előadta, hogy az alperes mint nemzeti jogalkotó elmulasztotta az Európai Közösségek Tanácsának a szervezett utazási formákról szóló 90/314/EGK Irányelv (Irányelv) 7. cikkének nemzeti jogba történő megfelelő átültetését, amellyel okozati összefüggésben kárt okozott. Ennek körében hivatkozott a Fővárosi Ítélőtábla 2014. november 19. napján kelt, 3.Pf.20.182.182/2014/2. számú ítéletében kimondottakra.

Az alperes a tárgyalás berekesztését megelőzően érdemi védekezést nem terjesztett elő.

A felperes keresete alapos.

A bíróság a tényállást a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (Pp.) 206. § (1) bekezdése alapján - alperesi tényelőadás hiányában - a felperes nyilatkozata, valamint a rendelkezésre álló adatok alapján állapította meg.

A bíróság hangsúlyozza, hogy a Fővárosi Ítélőtábla 3.Pf.20.182.182/2014/2. számú ítéletében hasonló ténybeli alapon nyugvó ügyben már határozott, jelen bíróság azon ítélet jogi indokolását teljes mértékben osztja, az abban foglaltakat az alábbiak szerint részben megismétli:

Az Európai Unió működéséről szóló szerződés 288. cikkének értelmében az irányelv az elérendő célokat illetően minden címzett tagállamra kötelező, azonban a forma és az eszközök megválasztását a nemzeti hatóságokra hagyja.

Az Irányelv 7. cikkének értelmében a szervező és/vagy közvetítő szerződő fél kellő biztosítékra vonatkozó igazolást nyújt arra vonatkozóan, hogy fizetésképtelenség esetén a befizetett összeget visszatéríthesse, és a fogyasztót hazaszállíthassa.

A Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (Ptk.) 339. § (1) bekezdése szerint aki másnak jogellenesen kárt okoz, köteles azt megtéríteni. Mentesül a felelősség alól, ha bizonyítja, hogy úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható.

Az utazásszervező és -közvetítő tevékenységről szóló 213/1996. (XII. 23.) Korm. rendelet (Rendelet) 2. § (1) bekezdése szerint utazásszervezői vagy utazásközvetítői tevékenységet Magyarországon csak az az utazási vállalkozó folytathat, aki a kereskedelemről szóló 2005. évi CLXIV. törvényben (a továbbiakban: Kertv.), valamint az e §-ban előírt feltételeknek megfelel, és kérelme alapján e tevékenység folytatását számára a Magyar Kereskedelmi Engedélyezési Hivatal (a továbbiakban: Hivatal) engedélyezte.

A (2) bekezdés c) pontja alapján az engedély iránti kérelemnek tartalmaznia kell utazásszervezői tevékenység esetén a 8. §-ban meghatározottaknak megfelelő vagyoni biztosíték meglétét igazoló iratokat, valamint a kérelmező nyilatkozatát arról, hogy a 8. § (3) bekezdés a)-c) pontjában meghatározott tevékenységekből az indulás évében milyen összegű árbevételt tervez.

A 8. § (1) bekezdés szerint vagyoni biztosíték lehet:

a) bankgarancia,

b) biztosítóval (biztosítókkal) kötött biztosítási szerződés, amely utaslétszámra (közvetlenül az utas javára) is megköthető,

c) az utazási vállalkozó által hitelintézetnél lekötött, a 10. § (1) bekezdésében meghatározott célokra elkülönített és zárolt pénzösszeg (a továbbiakban: pénzbeli letét).

(2) Az egyes vagyoni biztosítékformák külön-külön, illetőleg együttesen is alkalmazhatók. A biztosítékformák együttes alkalmazása esetén a vagyoni biztosíték szolgáltatására kötött szerződésekben rendelkezni kell a fizetési kötelezettség feltételeiről és a helytállás mértékéről.

(3) A vagyoni biztosíték mértéke a bankgarancia, a biztosítási szerződés megkötésének, illetőleg a pénzbeli letét elhelyezésének évében december 31-éig