A Fővárosi Ítélőtábla Pf.20131/2016/6. számú határozata kártérítés (KÖZIGAZGATÁSI JOGKÖRBEN okozott kár megtérítése) tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 106. §, 252. §, 254. §, 1959. évi IV. törvény (Ptk.) 28. §, 339. §] Bírók: Bleier Judit, Egriné dr. Salamon Emma, Hőbl Katalin

Fővárosi Ítélőtábla

9.Pf.20.131/2016/6/II.

A Fővárosi Ítélőtábla a személyesen eljáró dr. felperes neve (felperes címe) felperesnek - a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium (1011 Budapest, Fő utca 44-50., ügyintéző: az alperest képviselő jogtanácsos neve jogtanácsos) által képviselt alperes neve alperes ellen közigazgatási jogkörben okozott kár megtérítése iránt indult perében a Fővárosi Törvényszék 2015. szeptember 9. napján meghozott 35.P.22.301/2015/4. számú ítélete ellen az alperes 5. sorszámon előterjesztett fellebbezése folytán meghozta a következő

í t é l e t e t :

A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja.

A fellebbezési illetéket az állam viseli.

Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.

I n d o k o l á s

A felperes a keresetében kérte, hogy a bíróság kötelezze az alperest 818.309 forint kártérítés, annak járulékai és a perköltség megfizetésére.

Keresetében előadta, hogy az alperes mint nemzeti jogalkotó elmulasztotta az Európai Közösségek Tanácsának a szervezett utazási formákról szóló 90/314/EGK irányelv (irányelv) 7. cikkének megfelelő átültetését a nemzeti jogba, mellyel okozati összefüggésben neki kárt okozott. Hivatkozott a Fővárosi Ítélőtábla 3.Pf.20.182/2014/2. számú ítéletére.

Az alperes a tárgyalás berekesztéséig érdemi védekezést nem terjesztett elő.

Az elsőfokú bíróság ítéletében kötelezte az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 818.309 forintot, valamint ezen összeg után 2011. január 2-tól 2013. június 30-ig a késedelemmel érintett naptári félévet megelőző utolsó napon érvényes jegybanki alapkamattal egyező mértékű kamatot, míg 2013. július 1-től a kifizetésig a késedelemmel érintett naptári félév első napján érvényes jegybanki alapkamattal megegyező mértékű kamatot, továbbá 49.149 forint perköltséget.

Ítéletének indokolásában elsődlegesen rögzítette, hogy a Fővárosi Ítélőtábla 3.Pf.20.182/2014/2. számú ítéletében már határozott hasonló ténybeli alapokon nyugvó ügyben, melynek jogi indokolásával az elsőfokú bíróság teljes mértékben egyetért, és saját ítéletének indokolásában azt részben megismétli. Rögzítette, hogy az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSz) 288. cikkének értelmében az irányelv az elérendő célokat illetően minden címzett tagállamra kötelező, azonban a forma és az eszközök megválasztása a nemzeti hatóságokra marad. Az elsőfokú bíróság idézte az irányelv 7. cikkét, az 1959. évi IV. törvény (Ptk.) 339. § (1) bekezdését, a 213/1996. (XII. 23.) Korm. rendelet (Korm. rendelet) 2. § (1) bekezdését, (2) bekezdés c) pontját, 8. § (1)-(5) és (9) bekezdéseit, 10. § (1), 15. § (2) bekezdését. Hivatkozott továbbá az Európai Unió Bírósága 1991. november 19-én kelt C-6/90. és C-9/90. számú egyesített ügyekben hozott ítéletére, valamint a C-178/94., C-179/94., C-188/94., C-189/94. és a C-190/94. számú egyesített ítéletére. Ismertette az Európai Unió Bíróságának a Fővárosi Ítélőtábla előzetes döntéshozatali kérelme tárgyában hozott C-430/13. számú határozatát. Mindezek alapján az elsőfokú bíróság megállapította, hogy az alperest az irányelv céljainak megfelelő jogharmonizációs kötelezettség terhelte az EUMSz 288. cikke alapján. Az irányelv preambuluma az utazási vállalkozó fizetésképtelensége esetére kellő biztosíték meglétét határozza meg a jogforrás céljaként. Az irányelv 7. cikke eredménykötelezettséget ír elő, melynek keretében az utazási vállalkozó biztosítékadásra vonatkozó igazolás célja a befizetett összeg visszatérítése és a fogyasztó hazaszállítása a vállalkozó fizetésképtelensége esetén. Mivel az irányelv arra vonatkozó utalást, hogy a biztosítékot korlátozni lehetne, nem tartalmaz, egyértelműen a teljes reparáció elvét követi. Az irányelvet átültető Korm. rendelet értelmében a biztosíték összege alapvetően a tervezett értékesítési árbevétel alapján került meghatározásra. Ezen korlátozott összeg tényszerűen nem volt alkalmas a felperes kártérítési igényének teljes fedezésére. Ebből következően a Korm. rendelet szabályozása nem harmonizál az irányelvben meghatározott céllal, a teljes kártérítés elvének érvényesülésével. Az irányelv 7. cikkének megfelelő átültetése a felperes részére jogot biztosított volna a befizetett összeg teljes megtérítésének követelésére, a Korm. rendelet ugyanakkor a 15. § (2) bekezdésében megjelölt célkitűzéssel szemben csupán részleges fedezetet nyújtó vagyoni biztosíték nyújtására kötelezte a perbeli utazási irodát. A felperest ért kár mindezek alapján okozati összefüggésben áll az alperes mint jogalkotó jogharmonizációs kötelezettségének elmulasztásával. Az alperes a felelősség alól a tárgyalás berekesztéséig nem mentette ki magát. Az alperes tehát az EUMSz 288. cikkébe ütköző felróható magatartásával okozati összefüggésben a felperesnek 818.309 forint kárt okozott, melynek megtérítésére a Ptk. 339. § (1) bekezdése alapján köteles.

Az alperes a fellebbezésében kérte, hogy a Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 252. § (2) bekezdése alapján helyezze hatályon kívül és az elsőfokú bíróságot utasítsa új eljárás lefolytatására. Másodlagosan az elsőfokú ítélet megváltoztatását, a felperes keresetének elutasítását és a felperes perköltség viselésére kötelezését kérte.

A hatályon kívül helyezés iránti kérelmét a következőkkel indokolta. Jogi képviselője a tárgyalás berekesztését követően késve érkezett, de még a határozat kihirdetését megelőzően haladéktalanul bejelentette az eljáró tanácsnak, hogy a néhány perces késedelmére közlekedési nehézségek miatt került sor. Kérte azt is, hogy a bíróság az írásban benyújtani kívánt és később az iratokhoz 4/A/1. sorszám alatt csatolt ellenkérelmének figyelembevételével az eljárást érdemben folytassa le. A jogi képviselője által szóban előadottak igazolási kérelemnek minősültek, figyelemmel arra, hogy nem a teljes tárgyalást, hanem annak csak egy részét mulasztotta el. A Pp. 106. §-a pedig az igazolási kérelmet nem köti írásbeli alakhoz. Vétlenségét valószínűsíti a tömegközlekedés általános helyzete, de az általa konkrétan megjelölt ok, az M2 metró meghibásodása is. Álláspontja szerint e körülmények együttesen lehetővé tették volna, hogy az elsőfokú bíróság az igazolási kérelemnek helytadva, a tárgyalást ismét megnyissa, és az eljárást lefolytassa. Az elsőfokú bíróság azonban lényeges eljárási szabálysértéssel a jogi képviselő e körben tett nyilatkozatát figyelmen kívül hagyva, formális döntés nélkül folytatta "a tanácskozást", és hirdette ki az ítéletet.

Másodlagos fellebbezési kérelme indokaként az ellenkérelmében foglaltak figyelembevételét kérte. Előadta, hogy a felperes által hivatkozott korábbi perben az előzetes döntéshozatali eljárás nem állapította meg, és nem is állapíthatta meg az alperes kártérítési felelősségét, ugyanakkor megjelölte azokat a körülményeket, amelyeket a kártérítési felelősség megállapítása során a nemzeti bíróságnak vizsgálnia kell. Az Európai Unió Bírósága hivatkozott ítéleteinek a tényállása jelentős mértékben eltér a keresetben foglaltaktól. A hivatkozott ítéletekben ugyanis a tagállamok a szabályozása szövege és így nyilvánvalóan a jogalkotói szándék szerint is az irányelvben foglaltaknál kisebb mértékben határozták meg a megtérítendő költségek körét, ezzel valóban megsértve az irányelv által elérni kívánt célt. A magyar szabályozás azonban teljes egészében az irányelvben foglaltakat követi szándékában és szövegezésében is. Erre tekintettel nem valósult meg kirívó jogsértés, még abban az esetben sem, ha a biztosító a felperes kárát nem térítette meg teljes körűen. Ennek hiányában pedig a kártérítési felelőssége sem állapítható meg.