A Fővárosi Ítélőtábla Bf.66/2015/8. számú határozata sikkasztás bűntette tárgyában. [1998. évi XIX. törvény (Be.) 348. §, 372. §, 386. §, 2012. évi C. törvény (Btk.) 372. §] Bírók: Mató Ágnes, Rédei Géza, Vincze Piroska

Fővárosi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság

1.Bf.66/2015/8.

A Fővárosi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság Budapesten, 2016. év február hó 18. napján megtartott nyilvános ülésen meghozta a következő

í t é l e t e t:

A sikkasztás bűntette miatt a vádlott ellen indult büntetőügyben a Balassagyarmati Törvényszék 13.B.193/2012/63. számú ítéletét megváltoztatja.

Az Egri Városi Bíróság 16.B.701/2003/81. számú, illetve a Heves Megyei Bíróság Bf.324/2006/5. számú határozatával jogerősen kiszabott 2 (kettő) év börtönbüntetés és a Salgótarjáni Városi Bíróság 5.B.4/2006/33. számú ítéletével jogerősen kiszabott 7 (hét) hónap börtönbüntetés végrehajtásának elrendelését mellőzi.

Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja.

Az ítélet ellen további fellebbezésnek helye nincs.

I n d o k o l á s

A Balassagyarmati Törvényszék 13.B.193/2012/63. számú, 2014. szeptember 10. napján kihirdetett ítéletével a vádlottat a Btk. 372. § (1) és (5) bekezdés a./ pontja szerinti sikkasztás bűntette miatt 3 év 6 hónap börtönbüntetésre és 4 év közügyektől eltiltásra ítélte. Megállapította, hogy a vádlott a büntetés 2/3-ad részének letöltését követően bocsátható feltételes szabadságra. Az előzetes fogvatartásban eltöltött időt a kiszabott büntetésbe beszámította. Rendelkezett a korábban végrehajtásában próbaidőre felfüggesztett szabadságvesztés büntetések végrehajtásának elrendeléséről, a bűnjelekről és a bűnügyi költség viseléséről. A sértett polgári jogi igényét megítélte és kötelezte a vádlottat a le nem rótt illeték megfizetésére.

Az elsőfokú ítélet ellen a vádlott és védője felmentés végett jelentett be fellebbezést.

A Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség BF.149/2015/1. számú átiratában a védelmi fellebbezést alaptalannak tartotta és az elsőfokú ítélet helybenhagyását indítványozta, egyben bejelentette, hogy a nyilvános ülésen nem képviselteti magát. Kifejtette, hogy az elsőfokú bíróság a perrendszerű bizonyítás eredményeként megalapozott tényállást állapított meg, amely a bizonyítékok egyenkénti és együttes értékelésén és mérlegelésén alapult. A törvényszék feltárta a büntetés kiszabása során irányadó enyhítő és súlyosító tényezőket, de eltúlzottan enyhe büntetést szabott ki, amely tekintetében beállt a súlyosítási tilalom.

A Fővárosi Ítélőtábla nyilvános ülésén a vádlott védője bizonyítási indítványt terjesztett elő. Csatolt egy kereskedelmi együttműködési megállapodást, amely 2008. március 17-én kelt és az 1-es cég és a 2-es Kft. között jött létre. Előadása szerint az okiratot az 4-es ügyvezetőnek juttatta el 3-as ügyvédnő. Az okirat tartalmának értelmezése kapcsán a 4-es és az 5-ös ismételt kihallgatását is indítványozta.

A bizonyítási indítvány elutasítását követően perbeszédében elsődlegesen védence felmentését, másodlagosan az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezését indítványozta. Kifejtette, hogy az elsőfokú ítélet megalapozatlan, mert hiányos és felderítetlen. Hiányos, mert az elsőfokú bíróság nem foglalkozott kellően a március 19-i szállítással és nem tárta fel 4-es pontos szerepét. Bizonyítási indítványára utalva kifejtette, hogy 2008. március 17-én a vádbéli áru megrendelésre került a 2-es Kft-től, de erre csak 8 évvel később derült fény, amikor a fent megnevezett szlovák ügyvédnő véletlenül feltalálta a vonatkozó okiratokat és azt eljuttatta a 4-es ügyvezetőnek. A tényállás felderítetlenségére vonatkozó érvei között azt is felhozta, hogy nem tárta fel az elsőfokú bíróság, hogy az 1-es anyagi eszközei fedezetet jelentettek-e a tartozásra vagy annak csökkentésére, nem hallgatta meg a gazdasági társaság felszámolóját, nem hallgatta meg a 6-os, aki tolmácsolt, és azt a körülményt sem vizsgálta meg, hogy a vádlott befizetései meghaladták a vád tárgyává tett összeget.

A védelmi fellebbezés alaptalan volt.

A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú ítéletet és a megelőző eljárást a Be. 348. § (1) bekezdése szerint teljes körben felülbírálta. Ennek során megállapította, hogy az elsőfokú bíróság az eljárási szabályokat és a kiemelt ügyekre vonatkozó - az elsőfokú eljárás alatt kisebb változtatásokkal módosult - külön szabályokat is maradéktalanul betartotta és perrendszerű, részletes bizonyítási eljárás eredményeként hozta meg ítéletét.

A vádlott váltakozó tartalmú és következetlen vallomását minden részletében vizsgálat alá vette, és körültekintően összevetette a vonatkozó további személyi és tárgyi bizonyítékokkal. A vádlott a tárgyaláson a sértettek után kívánt vallomást tenni, majd részletes észrevételeivel többször változtatott az érdemi védekezésén. Az elsőfokú bíróság felsorolta az ítéletben az idő előre haladtával változó előadásait és mindegyik tekintetében elvégezte az arra vonatkozó bizonyítékok elemzését és összevetését, a vallomást és a vádlott szavahihetőségét megcáfoló körülményeket.

A nyomozás során szakértői vélemény készült a sértett és a vádlott által megrendelt áru és a beérkezett áru könyvszakértői módszerekkel való azonosítását illetően, amely a rendelkezésre álló és a jogsegély során beszerzett iratanyag tartalmán alapult. A szakértő a megállapításaiban túlterjeszkedett a kompetenciáján, ezért a bíróság részletes személyes meghallgatása alapján és a rendelkezésre álló okirati bizonyítékok bizonyítási eljárásba való beemelése, a tárgyalás anyagává tétele útján állapította meg az áru és az ellenérték vonatkozásában megtehető megállapításait. Mindezek már nem is képezték a vádirat tényállásának lényegi részét, de az elsőfokú bíróság feltárta és rögzítette a még megállapítható tényeket, mivel azok sorra cáfolták a vádlott előadását, egyben a vád tényeit is megerősítették. Ennek megfelelően a törvényszék nemcsak azt tárta fel, hogy a vádlott a célhoz kötötten rábízott pénzből más megrendeléseket fizetett ki, és az árut sem adta át, hanem azt is rögzítette a tényállásban, hogy miként került sor az áru egy részének a megrendelésére, de fizetés hiánya miatti le nem szállítására, illetőleg az egyetlen megrendelt és ki is fizetett tételnek más (a 2-es Kft.) megrendelő felé való átadására.

Mindezek eredményeként az elsőfokú bíróság a szakértői vélemény tartalmát elfogadta, az abban foglalt megállapítások teljesen összhangban álltak a sértett tanúk vallomásával, a széleskörű személyi tanúbizonyítás során elhangzottakkal és az okiratok tartalmával. A bizonyítékok pedig egyértelműen megcáfolták a vádlott védekezéseit, aki az eljárás kezdetén még elismerte, hogy a sértett követelése alapos volt.

A megállapított tényállás az irathűen felhasznált bizonyítékok tartalmának az ésszerű gondolkodás szabályai szerinti értékelésén és mérlegelésén alapulnak, minden logikai hibától mentesen.

Az elsőfokú bíróság nemcsak az ügyfelderítési kötelezettségét, de az indokolást is megfelelően teljesítette. Megcáfolhatatlan érvekkel fejtette ki, hogy milyen bizonyítékok mentén lehetett kétséget kizáróan megállapítani, hogy a 7-es Kft. 9 tételű - ellenértékében megfizetett - megrendelését miként kezelte a vádlott. Az első hat tételre vonatkozó részleges megrendelését az ellenérték átutalásának hiánya miatt a szállító nem teljesítette, míg a további három tételből csak egy került megfizetésre, azt viszont másnak adta át a vádlott. A sértett a vádlottal megkötött megállapodás szerint utalta át a megrendelésének ellenértékét, de az árut nem kapta meg, és az elszámolási kötelezettséggel átadott pénzt sem kapta vissza. A vádlott személyesen járt el az ügyben, a cég ügyvezetője tudott a megállapodásról, de az írásba foglalt pontos formán a névaláírását már más kivitelezte.