A Kúria Bfv.848/2016/7. számú precedensképes határozata sikkasztás bűntette tárgyában. [1959. évi IV. törvény (Ptk.) 119. §, 1998. évi XIX. törvény (Be.) 416. §, 423. §, 2012. évi C. törvény (Btk.) 372. §, 373. §] Bírók: Feleky István, Molnár Gábor Miklós, Szalai Csabáné dr. Horváth Katalin

A határozat elvi tartalma:

A megrendelőtől befolyt pénz a teljesítésre köteles cég tulajdonába kerül, mert akire pénzt ruháznak át, tulajdonossá lesz. A megrendelőtől befolyt pénzzel a teljesítésre köteles cégben ügyvezetői jogokat gyakorló terhelt a cég gazdálkodása keretében szabadon rendelkezhet, s ha azt a megrendelés teljesítésétől eltérő célra használja fel, büntetőjogi felelősséggel nem tartozik, így sikkasztást nem követ el. Amennyiben pedig valaki a cégének gazdálkodása keretein kívül (pl. bármiféle magáncélra) használja fel a cégéhez befolyt pénzt, akkor a saját cége sérelmére már elköveti a sikkasztást.

***********

Kúria

végzés

Az ügy száma: Bfv.II.848/2016/7.

A határozat szintje: felülvizsgálat

A tanács tagjai: Dr. Molnár Gábor Miklós a tanács elnöke, Dr. Feleky István előadó bíró, Szalai Csabáné dr. Horváth Katalin bíró

Az eljárás helye: Budapest

Az eljárás formája: tanácsülés

Az ülés napja: 2017. február 15.

Az ügy tárgya: sikkasztás bűntette

Terhelt(ek): vádlott neve

Elsőfok: Balassagyarmati Törvényszék 13.B.193/2012/63. ítélet, 2014. szeptember 10. tárgyalás

Másodfok: Fővárosi Ítélőtábla 1.Bf.66/2015/8. ítélet, 2016. február 18. nyilvános ülés

Harmadfok: -

Az indítvány előterjesztője: terhelt

Az indítvány iránya: terhelt javára

Rendelkező rész

A Kúria a sikkasztás bűntette miatt vádlott neve ellen folyamatban volt büntetőügyben a terhelt által - védője útján - benyújtott felülvizsgálati indítványt megvizsgálva a Balassagyarmati Törvényszék 13.B.193/2012/63. számú ítéletét és a Fővárosi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság 1.Bf.66/2015/8. számú ítéletét hatályában fenntartja.

A Kúria végzése ellen fellebbezésnek és felülvizsgálatnak nincs helye, s ebben az ügyben az indítvány előterjesztője, valamint azonos tartalommal más jogosult újabb felülvizsgálati indítványt nem nyújthat be.

Indokolás

[1] I. A Balassagyarmati Törvényszék a 2014. szeptember 10. napján tartott tárgyaláson meghozott és kihirdetett 13.B.193/2012/63. számú ítéletével vádlott neve terheltet bűnösnek mondta ki sikkasztás bűntettében [2012. évi C. törvény (Btk.) 372. § (1) bekezdés, (5) bekezdés a) pont].

[2] Ezért őt 3 év 6 hónap börtönbüntetésre és 4 év közügyektől eltiltásra ítélte. Rendelkezett továbbá a feltételes szabadságra bocsáthatóságról, két korábbi ítélettel kiszabott szabadságvesztés végrehajtásának elrendeléséről, a lefoglalt bűnjelekről, a terhelt 51.494.000 forint kártérítésre és illetékfizetésre kötelezéséről, valamint a bűnügyi költség megfizetésére kötelezésről.

[3] A védelmi fellebbezések alapján másodfokon eljárt Fővárosi Ítélőtábla a 2016. február 18. napján tartott nyilvános ülésen meghozott és kihirdetett 1.Bf.66/2015/8. számú ítéletével az elsőfokú ítéletet megváltoztatta: mellőzte a két korábbi ítélettel kiszabott szabadságvesztés végrehajtásának elrendelését - egyebekben pedig helybenhagyta.

[4] II. A bíróság jogerős ügydöntő határozata (alapítélet) ellen a terhelt nyújtott be - védője útján - felülvizsgálati indítványt a Be. 416. § (1) bekezdés a) pontja alapján arra hivatkozással, hogy bűnösségének megállapítására a büntető anyagi jog szabályainak a megsértésével került sor.

[5] Az indítvány szerint a résztulajdonos terhelt nem lehetett a cég 1 képviselője, mert azzal nem állt munkaviszonyban. A cég 2 képviselői, amikor szerződést kötöttek a cég 1el, nem győződtek meg arról, hogy azt ki képviselheti, bár nem vitás, hogy a terhelttel tárgyaltak a szerződésről, és a szerződést mind a cég 1 - vád alá nem helyezett - ügyvezetője, tanú 1, mind pedig a terhelt aláírta.

[6] A terhelt felhatalmazás nélkül járt el a cég 1 képviseletében. A terhelt kifogásolta az ítélet azon tényállásbeli megállapítását, hogy "a céget tanú 1 szóbeli felhatalmazása alapján vádlott neve képviselte (elsőfokú ítélet 7. oldal 3. bekezdés). Ez ellentétes az elkövetés idején hatályos gazdasági társaságokról szóló 2006. évi IV. törvény (2006. évi Gt.) rendelkezéseivel, a 29. § (2)-(3) bekezdésével is. Kifogásolta továbbá, hogy az ítélet (tényállása) nem rögzíti, kik és milyen módon módosították a teljesítési határidőket.

[7] Az indítvány szerint nem a terhelt, hanem a cég 1 kötött szerződést a cég 2-vel, és a cég 2 által a cég 1 bankszámlájára átutalt összeget nem a terhelt vette át. Amint a cég 2 a sértett és nem annak képviselői, úgy nem a terhelt és tanú 1 ügyvezető az "ügy elkövetője", hanem a cég 1. A védő az indítványában ugyanakkor többszörösen hangsúlyozta, hogy tanú 1 volt a cég 1 képviseltre jogosult ügyvezetője, ellenben a terheltnek nem volt képviseleti joga - ami akként értékelhető, hogy elkövetőnek valójában tanú 1 ügyvezetőt tekintette.

[8] A viszonteladói keretszerződés nem tartalmazta azokat a részleteket (olyan előírásokat), hogy az előleg kifizetését követően a cég 1 cégnek kitől, milyen módon, milyen áttétellel, honnan kell az árut beszereznie. Ennek megfelelően nem szegte meg a szerződést a terhelt azzal, hogy a részére átutalt pénzből más megrendelésekre fordított kifizetéseket. A terhelt "úgy nyilatkozott az eljárás során, hogy márka 1 termékeket rendelt és adott át a tanú 2 által képviselt cég 3-nak (tényállásban: ...) azért, hogy azt értékesítse és cserébe szállítsa le a márka 2 termékeket, amelyből a cég 2 megrendelését teljesíteni tudja". A védő állította azt is, hogy a terhelt - mivel nem volt ügyvezető - nem tartozott felelősséggel a "számviteli" szabályok megtartásáért.