A Kúria Kfv.37101/2015/5. számú precedensképes határozata közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata (ÉLELMISZER-ELLENŐRZÉSI ügyben hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata) tárgyában. [2008. évi XLVI. törvény (Éltv.) 56. §, 59. §, 62. §] Bírók: Fehérné dr. Tóth Kincső, Krajcsovics Józsefné dr. Illés Ibolya, Rothermel Erika

A határozat elvi tartalma:

Ha a hatóság a tényállás tisztázása érdekében mindent megtesz, de az ügyfél a bizonyítások szolgáltatásától elzárkózik, a tényfeltárás hiányosságának következménye az ügyfél terhére esik.

***********

A KÚRIA

mint felülvizsgálati bíróság

Kfv.II.37.101/2015/5.szám

A Kúria a Dr. Tóth László ügyvéd (cím) által képviselt Felperes (cím) felperesnek a Dr. ... jogtanácsos által képviselt Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal (1024 Budapest, Keleti Károly utca 24.) alperes ellen élelmiszer-ellenőrzési bírság ügyben hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata iránt indított perében, a Győri Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 2014. november 5. napján kelt 6.K.27.254/2014/6. számú jogerős ítélete ellen a felperes által 7. sorszám alatt benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán az alulírott napon tartott tárgyaláson meghozta az alábbi

ítéletet:

A Kúria a Győri Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 6.K.27.254/2014/6. számú ítéletét hatályában fenntartja.

Kötelezi a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 30.000 (harmincezer) forint felülvizsgálati eljárási költséget.

Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az államnak - külön felhívásra - 70.000 (hetvenezer) forint felülvizsgálati illetéket.

Az ítélet ellen további felülvizsgálatnak helye nincs.

Indokolás

Az alperes a 2014. február 6-án meghozott 04.2/636-2/2014. számú határozatával helybenhagyta a Győr-Moson-Sopron Megyei Kormányhivatal Növény- és Talajvédelmi Igazgatósága, mint első fokon eljáró élelmiszerlánc felügyeleti szerv 17.2/2279-4/2013. számú, a felperest 4.068.100 forint élelmiszerellenőrzési bírság és 18.900 forint eljárási költség megfizetésére kötelező határozatát.

A határozat alapjául szolgáló tényállás szerint az elsőfokú hatóság a NAV-val közösen mélységi ellenőrzést végzett 2013. október 24-én a hegyeshalmi határátkelőhelynél. Megvizsgálták a felperesi cég által feladott, ... forgalmi rendszámú gépjárműben 20 darab big-bag zsákban szállított, összesen 23.930 kilogramm mennyiségű vöröshagymatételt és megállapították, hogy a tétel teljes egészében jelöletlen.

Az elsőfokú hatóság a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (a továbbiakban: Ket.) 39.§ (2) bekezdése alapján értesítette a felperest, mint ügyfelet a hatósági eljárás megindításáról és tájékoztatta arról, hogy az ellenőrzéssel kapcsolatban írásban nyilatkozatot tehet, megállapításokat közölhet. A felperes a nyilatkozattételi jogával nem élt.

Az alperes a 178/2002/EK rendelet 3. cikk 8. pontjára alapozva állapította meg a vöröshagymatétel forgalomba hozatala tényét. Az élelmiszerek jelöléséről szóló 19/2004.(II.26.) FVM-ESZCSM-GKM együttes rendelet 3.§ (1) bekezdés a) pontjában írtakra utalva pedig kifejtette, hogy az általános élelmiszerjogi előírásokon túlmenően a zöldség-gyümölcs termékek forgalmazására speciális jogszabályok vonatkoznak.

Az alperes a határozatát a Tanács 2007. október 22-i 1234/2007/EK rendelet (a továbbiakban: EK rendelet) 113a. cikk (1)-(3) bekezdéseiben foglaltakra, valamint a fenti EK rendelet részletes szabályainak megállapításáról szóló, a Bizottság 543/2011/EU végrehajtási rendelete (a továbbiakban: EU rendelet) 4. cikk (2) bekezdés a) és b) pontjaira, az I. melléklet A. rész 4. pontja, valamint a 2. Cím I. fejezet 5. cikk (4) bekezdésében írtakra alapította.

Hangsúlyozta, hogy a forgalmazási minőségi szabványok a forgalomba hozatal valamennyi szakaszában alkalmazandók. A kivétel csak egy adott termelési területen belül engedhető meg. Az ellenőrzött vöröshagyma termék nem felelt meg a forgalmazási előírási követelményeknek, mert nem tartalmazták az EU rendelet I. melléklet A. rész 4. pontja szerinti jelölési követelményeket (a csomagoló és/vagy a feladó neve, címe).

Megállapította a hatóság, hogy jelölési követelményeknek nem megfelelő vöröshagymatétel csomagolási egységek feladója, birtokosa és egyben tulajdonosa a felperes volt. Az alperesi hatóság szerint ezt alátámasztja a felperes magyarországi partnerének, a J. Kft.-nek az elsőfokú hatósági eljárásban beszerzett nyilatkozata is.

Utalt arra, hogy az EU rendelettel hasonló szabályozást tartalmaz a gyümölcs- és zöldség- ellenőrzésről szóló 82/2004.(V.11.) FVM rendelet 6.§ (1) bekezdése is a tételazonosság és az előírt követelményeknek megfelelőség kérdésében.

A bírság kiszabása az élelmiszerláncról és hatósági felügyeletéről szóló 2008. évi XLVI. törvény (a továbbiakban: Éltv.) 56.§ (1) bekezdése, 62.§ (1) bekezdés a) pontja és a (4) bekezdés, valamint az 59.§ (9) bekezdés rendelkezésein alapult.

Az Európai Parlament és Tanács 2011. december 13-i 2011/91/EU Irányelve (a továbbiakban: Irányelv) 2. cikk (2) bekezdés a) pont i) alpontra hivatkozást nem tartotta megalapozottnak, kifejtve, hogy ez azokra a jelzésekre vonatkozik, mely az árutétel azonosítását teszi lehetővé. Az "árutétel" pedig egy adott élelmiszer gyakorlatilag azonos körülmények között megtermelt, előállított vagy csomagolt kiszerelési egységeinek egy tétele. Az Irányelv a forgalomba hozott élelmiszer jelölését írja elő, ami az adott árutétel beazonosítását lehetővé teszi.

Az elsőfokú bíróság felperes keresetét elutasította.

Megállapította, hogy a jegyzőkönyv tartalmazza az ellenőrzéskor tapasztaltakat, azt, hogy a zsákok jelöletlenek voltak, és ezt tanúsítják a fényképfelvételek is.

A bíróság az elutasítás jogalapjaként hivatkozott az Éltv. 56.§ (1) bekezdésére, 59.§ (6) és (7) bekezdés c) pontjára a bírság kiszabás körében. Az EK rendelet 113a. cikke és az EU rendelet 4. cikk (2) bekezdése, valamint a (7) bekezdés összevetéséből arra következtetett, hogy a felperesnek kellett volna igazolni azt az állítását, hogy a J. Kft. csomagolóüzem a felperesi termelési területen belül van. A bíróság azt állapította meg, hogy a termelési terület fogalma az adott cég, a felperes gazdasági egységéhez tartozó fogalom. E körben pedig a felperes nem bizonyította, hogy a termelési területén van a J. Kft.

Kifejtette, hogy a felperes által jelölt nemzetközi szokvány, az INCOTREMS paritások közül az EXW szabályozás azt jelenti, hogy a költség és kockázat a telephelytől a vevőt terheli, import esetén a fuvar- és egyéb költség a vámértéket növeli. A paritás a tulajdonjogot nem érinti, annak átszállását nem írja elő. Ezért levonta azt a következtetést, hogy a paritások és a J. Kft. nyilatkozata szerint is a tulajdonos a felperes volt az ellenőrzés lefolytatásakor, az EU rendelet és az EK rendelet értelmében a felperes akkor járt volna el helyesen, ha a zsákokon a cégnevet, illetve származási országot megjelöli, ennek hiányában az alperes helyesen állapította meg a jogsértés tényét.

Az ítélet indokolása tartalmazza, hogy mellőzte a felperes bizonyítási indítványát a J. Kft. megkeresésére és további nyilatkozat beszerzésére, mert nem volt vitatott, hogy a J. Kft. csomagolóüzem.