BH 1994.3.127 A közélet szereplői által indított személyiségvédelmi perek elbírálásánál irányadó szempontok [Alkotmány 61. § (2) bek., 1986. évi II. tv. 3. § (1) bek., 1976. évi 8. tvr., Ptk. 76. §, 80. § (1)-(2) bek., 84. §, 354. §].

A felperes a keresetében annak megállapítását kérte, hogy a "K. E." című szatirikus lapban 1992. február 8-án és február 15-én a személyére vonatkozóan közölt és kifejezett tiltakozása ellenére ismét megjelentetett fényképfelvételekkel az alperes mint a lap kiadója a személyhez fűződő jogait megsértette. A jogsértés megállapítása mellett, kérte az alperest a további jogsértéstől eltiltani és nyilvános elégtétel adására, valamint 1 500 000 forint nem vagyoni kárának megfizetésére kötelezni.

Az alperes a kereset elutasítását kérte. Álláspontja szerint a politikai szatíra az alapvető szabadságjogok közül a véleménynyilvánításnak sajátos megjelenési területe. A felperes parlamenti képviselő, akinek minden megnyilvánulása közszereplésnek minősül. Ebből következően képmása nyilvánosságra hozatalához hozzájárulására nincs szükség. A fényképek megjelentetésével az alperes célja az volt, hogy hangsúlyozza a felperes erős karakterét. Nem volt célja azonban a felperest megsérteni. Az alperes arra is utalt, hogy a fényképek - közismert szóhasználattal - fotómontázs technikával készültek, és ez a tény az átlagolvasó számára is nyilvánvaló és jól felismerhető. Emellett azonban az újság impresszuma is feltünteti, hogy valamennyi megjelent fénykép úgynevezett photosop trükktechnikával készült, ez pedig azt jelenti, hogy a fényképen szereplő fejhez idegen testet montíroznak. Az ilyen módon készült fürdőruhás fénykép ezért nem sértheti a felperes személyhez fűződő jogait. Az alperes ettől függetlenül, a Ptk. 354. §-ában írt törvényi feltételek hiányában, vitatta a felperes kártérítésre vonatkozó igényét is.

Az elsőfokú bíróság ítéletével a keresetnek részben helyt adott: megállapította, hogy az alperes jogsértést követett el azáltal, hogy a felperes arcképéhez más női testet montírozott, és a felperes hozzájárulása nélkül azt megjelentette. Az alperest a további jogsértéstől eltiltotta, és az általa szerkesztett K. E. című lapban az ítélet közlésére és nyilvános elégtétel adására kötelezte. Ezt meghaladóan azonban a keresetet elutasította. Az elsőfokú ítélet indokolása szerint a Ptk. 80. §-ának (1) és (2) bekezdése értelmében az alperes nem volt jogosult a felperes arcképéhez más női testet montírozni és azt két esetben az újságban megjelentetni, miután ehhez a felperes nem járult hozzá. Az alperes ezzel a felperes személyéhez fűződő jogait megsértette és a Ptk. 84. §-a (1) bekezdésének a)-c) pontja alapján elégtétel adására köteles. A nem vagyoni kártérítés iránti keresetet azonban a bíróság elutasította, mert a felperest a családja, a választói ismerik, és az újság megtekintésekor megállapíthatták, hogy a fényképek nem eredeti felvételek, hanem fotómontázsok. Az ezáltal okozott jogsértés a nyilvános elégtétel adásával megfelelően orvosolható, a kártérítés azonban nem indokolt.

Az elsőfokú ítélet ellen - a kártérítést elutasító rendelkezés miatt - a felperes, a marasztaló rendelkezések miatt pedig az alperes fellebbezett.

A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, és a felperes keresetét elutasította. A jogerős ítélet indokolása szerint a közélet szereplőinek számolniuk kell azzal, hogy nemcsak az adott közéleti eseményről szóló tudósításnak lesznek szereplői, hanem a róluk készült kép- és hangfelvétel eszköze vagy tárgya lehet utánzásnak (parodizálásnak), szatirikus jellegű ábrázolásnak. A közéleti szereplők képmásának ilyen jellegű felhasználását nem lehet a hozzájárulásuktól függővé tenni. Az ilyen jellegű közzététel még belefér abba a körbe, amit a Ptk. 80. §-ának (2) bekezdése a szabad közlés jogával biztosítani kívánt. A másodfokú bíróság álláspontja szerint a felperest ábrázoló fényképek egyéb személyiségjogot sem sértenek, mert olyan szövegkörnyezetben lettek elhelyezve, amelyből kitűnik, hogy az újság egy politikai jelenséget, a parlamentben elharapózott durva hangvételt kívánta a komikum eszközével szatirikusan bírálni. Ezt a célt szolgálta maga a montázs is, megjelenítve az önvédelem szükségességét. A fürdőruhás fénykép ezáltal a felperes magánéleti szférájába nem hatolt be. Kifejezetten az erősportot, a testépítést fejezi ki, sértő asszociációra nem ad okot. A felperes női mivolta, erkölcse nincs érintve. Az a körülmény pedig, hogy nem mindenki érti a montázs komikumát, nem adhat alapot személyiségi jogvédelemre.

A jogerős ítélet ugyan észlelte, hogy az alperes, a felperes kifejezett tiltakozása ellenére, ismét megjelentette a kifogásolt fényképfelvételt, és egy újabb montázst is közölt, ezzel kapcsolatban azonban csak a sajtóetika megsértésének felvetésére szorítkozott, jogi konzekvenciák levonását mellőzte.

A jogerős ítélet ellen, annak hatályon kívül helyezése, az elsőfokú ítélet részbeni megváltoztatása és a keresetnek teljesen helyt adó döntés meghozatala érdekében a felperes felülvizsgálati kérelemmel élt. Álláspontja szerint a jogerős ítélet a Ptk. 80. §-ának megsértésével hozta meg a keresetet elutasító döntését. A nyilvános közszereplésre való hivatkozás ugyanis nem ad alapot személyiségi jogot sértő ábrázolásra. Ez akkor sem megengedett, ha karikatúráról vagy szatirikus jellegű ábrázolásról van szó. A felperes azt is hangsúlyozta, hogy már az első közlést követően tiltakozott a hasonló jellegű fotómontázsok közlése ellen, az alperes azonban ezt figyelmen kívül hagyva, a következő számban ismét megjelentette a kifogásolt felvételt, sőt egy újabb fotómontázst is közölt róla. Ezáltal kifejezte erőfölényét, és azt a benyomást keltette, hogy a felperesnek nincsenek eszközei, hogy megakadályozza az alperes ismétlődő jogsértéseit. A felperes erre is tekintettel érvényesítette a kártérítési igényét.

A felülvizsgálati kérelem az alábbi okok miatt túlnyomó részben alapos.

Az 1976. évi 8. számú tvr.-rel kihirdetett Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányának III/19. cikkében foglaltak értelmében mindenkinek joga van a szabad véleménynyilvánításra; ez a jog magában foglalja mindenfajta adat és gondolat - szóban, írásban, művészeti formában vagy bármilyen más, tetszése szerinti módon történő - terjesztésének a szabadságát is. Ezeknek a jogoknak a gyakorlása különleges kötelességekkel és felelősséggel jár. Ezért törvény ezen jogok gyakorlását mások jogainak, jó hírnevének, a közrend - és a közerkölcs védelme érdekében korlátozhatja.