BH 2024.7.164 Ha a munkavállaló a munkaviszonyának jogellenes megszüntetését követően álláskeresési járadékot nem igényel, elhelyezkedése érdekében az állami foglalkoztatási szervvel nem működik együtt és aktív álláskeresését egyéb módon sem igazolja, elmaradt jövedelemből származó kártérítésre a kárenyhítési kötelezettsége megsértése miatt nem tarthat igényt. Ez esetben megalapozottan nem hivatkozhat arra, hogy a munkáltató a bizonyítási érdeke ellenére bizonyítási kötelezettségének nem tett eleget [a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (Mt.) 167. § (2) bek.].

Pertörténet:

Debreceni Törvényszék M.70085/2021/41., Debreceni Ítélőtábla Mf.50014/2023/5., Kúria Mfv.10116/2023/5. (*BH 2024.7.164*)

***********

A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás

[1] A vadgazdálkodási szakmérnök végzettséggel rendelkező felperes 2017. szeptember 7-től a garantált bérminimumnak megfelelő alapbér fizetése mellett hivatásos vadász munkakörben állt az alperes alkalmazásában, munkáját az alperes környékén fekvő, megjelölt kódszámú vadászterületen látta el.

[2] A peres felek között létrejött munkaszerződés 6. pontja, valamint az alperes Alapszabálya és Házi Szabályzata alapján a felperes felett a munkáltatói jogokat az alperes Intézőbizottsága, illetőleg annak felhatalmazása alapján a vadásztársaság elnöke gyakorolta.

[3] A felperesnek nem volt munkaviszonyból származó kötelezettsége naponta a perbeli vadászterület saját gépjárművel történő ellenőrzése, ezen feladatot a felperes heti rendszerességgel, de pontosan meg nem határozható időpontban, módon és mértékben végezte el. Munkaviszonya fennállása alatt az alperesnek szóban és írásban sem jelzett ezzel kapcsolatos költségigényt.

[5] Az alperes elnöke 2019. június 7-én a közgyűlésen egy, már előre megírt felmondást tartalmazó borítékot helyezett az asztal sarkára, felszólítva a felperest annak átvételére, amelynek azonban a felperes nem tett eleget. Az alperes 2019. június 12-én postára adott felmondását, a június 17-től augusztus 23-ig keresőképtelen állományban lévő felperes június 19-én vett át.

[6] A már korábban is őstermelő családi gazdaságban tevékenykedő felperes a munkaviszonya megszűnését követően álláskeresőként nem regisztráltatta magát, a családi gazdaságon kívül elhelyezkedni nem próbált, egyéb munkát nem keresett. Az alperes a munkaviszony megszüntetésekor kiadandó igazolásokat 2020. szeptember 21-én küldte meg a felperes részére, amelyben a munkaviszony megszűnésének időpontjaként 2019. július 7-ét jelölte meg.

[7] A felperes 2019. július 17-én előterjesztett, majd módosított keresete alapján a törvényszék a részítéletével - egyebek mellett - a 2019. június 7-én közölt felmondás jogellenességére figyelemmel kötelezte az alperest 2 340 000 forint elmaradt jövedelem címén járó kártérítés és kamata, valamint 80 685 forint felmondási időre járó távolléti díj és kamata megfizetésére. Az ítélőtábla részítéletével az elsőfokú bíróság részítéletének az elmaradt jövedelem címén járó kártérítés és felmondási időre járó távolléti díj fizetésére kötelező rendelkezését hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróságot új eljárás lefolytatására és új határozat meghozatalára utasította.

A kereseti kérelem és az alperes védekezése

[8] A megismételt eljárásban a felperes módosított keresetében a 2019. június 7-én kelt felmondás jogellenességére tekintettel 2019. november 1. és 2021. január vége közötti időszakra 2 340 000 forint elmaradt jövedelem címén járó kártérítés és ezen összeg 2020. június 11. napjától számított késedelmi kamata, a 2019. augusztus 24. és október 24. közötti kettő hónap felmentési időre járó 390 000 forint távolléti díj és ennek az összegnek a késedelmi kamata, 2017. szeptember 9. és 2019. június 16. közötti időszakra 940 330 forint útiköltség-térítés és késedelmi kamata megfizetésére kérte kötelezni az alperest.

[9] Az alperes az ellenkérelmében elsődlegesen az eljárás megszüntetését, másodlagosan a kereset elutasítását kérte.

Az első- és a másodfokú ítélet

[12] A törvényszék ítéletével az alperes eljárás megszüntetésére irányuló kérelmét elutasította. Kötelezte az alperest 390 000 forint felmentési időre járó távolléti díj és ezen összeg 2019. június 20-tól a kifizetésig számított késedelmi kamatának megfizetésére. Ezt meghaladóan a felperes keresetét elutasította.

[13] Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint az alperes elnöke a felperes munkaviszonyának megszüntetéséről az IB felhatalmazása nélkül egy személyben döntött, ezért a felmondás jogellenes. A jogellenes munkáltatói intézkedés következményeként kötelezte az alperest két havi felmentési időre járó távolléti díj megfizetésére.

[14] Az elmaradt jövedelemből származó kártérítési igény körében a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (a továbbiakban: Mt.) 29. § (5) bekezdése alapján irányadó Mt. 82. § alkalmazásával - a lefolytatott bizonyítás eredményeként - arra a következtetésre jutott, hogy a felperes a perben nem igazolta a kárenyhítési kötelezettsége teljesítését. Álláskeresési támogatást nem vett igénybe, "civil", valamint vadászati tevékenységgel kapcsolatos állást sem keresett aktívan, amelynek következtében saját felróható magatartása miatt elmaradt jövedelemből eredő kárának megtérítésére nem tarthat igényt.

[15] Az elsőfokú bíróság a felperes útiköltség-térítésével összefüggésben rámutatott arra, hogy a perben a felperest terhelte annak bizonyítása, hogy az általa hivatkozott munkanapokon 70 kilométert tett meg gépkocsival az alperes érdekében, ezzel összefüggésben milyen költségei merültek fel. A rendelkezésre álló bizonyítékok alapján az elsőfokú bíróság álláspontja szerint azonban nem lehetett ítéleti bizonyossággal megállapítani a felperesi tényállítások valóságát, ezért a bizonyítatlanság a felperes terhére esett, amelyből következően a felperes szakértő kirendelésére vonatkozó indítványa teljesítését is mellőzte a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.) 276. § (5) bekezdése alapján.

[17] A peres felek fellebbezése alapján eljárt ítélőtábla ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett részét nem érintette, fellebbezett részét helybenhagyta.

[18] Ítéletének indokolásában egyetértett az elsőfokú bírósággal abban, hogy a felperes költségigényeivel kapcsolatban megállapított tényállás nem indokolta szakértői vizsgálat lefolytatását, mivel a felperes a bizonyítási érdeke ellenére a bizonyítási kötelezettségét nem teljesítette olyan mértékben, amely a szakértői vizsgálat alapjául szolgálhatna.

[19] Az ítélőtábla álláspontja szerint helytálló az elsőfokú bíróság ítéletének az elmaradt jövedelemből eredő kártérítési igény elutasítására vonatkozó rendelkezése. A felperes személyes előadása alapján megállapította, hogy a munkaviszonya megszüntetését követően nem keresett állást, ezért nem volt jelentősége az Alaptörvény XII. cikkében meghatározott, a munka és foglalkozás szabad megválasztásához való alapjoga érvényesülésének sem. A felperes fellebbezési érvelésével szemben - személyes előadása figyelembevételével - a Pp. 266. § (1) bekezdése alapján arra a következtetésre jutott, hogy az alperes részéről szükségtelen volt a felperes iskolai végzettségének, szakképzettségének megfelelő és felajánlható üres álláshelyekre vonatkozó további bizonyítási eljárás lefolytatása. Az elsőfokú bíróság helytállóan értékelte a kárenyhítési kötelezettség körében azt a körülményt is, hogy a felperes 2021. júliustól átvette a családi gazdaság vezetését, e körben pedig a másodfokú eljárásban a Pp. 373. § (2) bekezdése alapján már nem volt figyelembe vehető a 2022. évi családi gazdálkodói jövedelem igazolása érdekében pótlólag csatolni kívánt adóbevallás sem.