A Fővárosi Ítélőtábla Bf.437/2012/13. számú határozata csalás bűntette tárgyában. [1978. évi IV. törvény (Btk.) 274. §, 318. §] Bírók: Mészáros László, Ruzsás Róbert, Török Zsolt

Fővárosi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság

6.Bf.437/2012/13 szám

A Fővárosi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság Budapesten, 2014. március 12. napján megtartott nyilvános tárgyaláson meghozta a következő

í t é l e t e t:

A csalás bűntette és más bűncselekmények miatt I.r. vádlott és társai ellen indított büntető ügyben a Fővárosi Törvényszék 2012. szeptember 27. napján kihirdetett 18.B.159/2006/163. számú ítéletét megváltoztatja.

I.r. vádlottat az ellene 2 rb. társtettesként elkövetett csalás bűntette (Btk.318. (1) bekezdés és a (5) bekezdés a) pont) és a 2 rb. társtettesként, egy esetben kísérleti szakban maradt közokirat-hamisítás bűntette (Btk.274.§ (1) bekezdés c) pontja) miatt emelt vád alól felmenti.

I.r. vádlott vonatkozásában felmerült 241.682 (kettőszáznegyvenegyezer-hatszáznyolcvankettő) forint bünűgyi költséget az állam viseli.

Az ítélet ellen a fellebbezésnek van helye.

I n d o k o l á s:

A Fővárosi Törvényszék 2012. szeptember 27. napján kihirdetett 18.B.159/2006/163. számú ítéletével I.r. vádlottat a Btk.318.§ (1) bekezdésébe ütköző, az (5) bekezdés a) pontja szerint minősülő 2 rb. társtettesként elkövetett csalás büntette, és Btk.274.§ (1) bekezdés c) pontjába ütköző 2 rb. - egyik esetben kísérleti szakban maradt - társtettesként elkövetett közokirat-hamisítás bűntette miatt - halmazati büntetésül - 1 évi és 2 hónapi - végrehajtásában 2 évi próbaidőre felfüggesztett -börtönbüntetésre ítélte. A vádlottat előzetesen mentesítette a büntetett előélethez fűződő hátrányos jogkövetkezmények alól.

Az elsőfokú tárgyaláson jelenlévő ügyész három napi gondolkodási időt tartott fenn nyilatkozatának bejelentésére, majd az elsőfokú ítéletet tudomásul vette. I.r. vádlott és védője felmentés érdekében jelentették be fellebbezésüket.

Az elsőfokú bíróság eljárt még II. és III.r. vádlottakkal szemben, akik tekintetében az elsőfokú ítélet jogorvoslatok hiányában 2012. október 1-én jogerőre emelkedett.

A Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség a BF.1265/2012/1. számú átiratában az elsőfokú ítélet helybenhagyására tett indítványt I.r. vádlott tekintetétben. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság olyan eljárási hibát nem vétett, amely a másodfokú érdemi felülbírálat akadályát képezné. Kifejtette, hogy az elsőfokú bíróság a bizonyítás anyagával összhangban állapította meg ítéletének tényállását, amelyből okszerűen következtetett I.r. vádlott bűnösségére, és helyesen minősítette cselekményét is. Ezért a felmentést célzó védelmi fellebbezések, mivel azok a bizonyítékok értékelésén keresztül a megállapított tényállást sérelmezik, eredményre nem vezethetnek. Mivel az elsőfokú bíróság által alkalmazott joghátrány méltányos, ezért annak enyhítésére nem látott lehetőséget.

A vádlott védője előterjesztette fellebbezésének írásbeli indokolását. Ebben kifejtette, hogy az elsőfokú bíróság ítélete megalapozatlan, mivel hiányos, iratellenes és megállapított tényekről további tényre helytelenül következtetett. Elsődlegesen az ítélet hiányosságainak kiküszöbölését követően az ítélet megváltoztatására és védence bűncselekmény hiányában történő felmentésére tett indítványt. Amennyiben a másodfokú bíróság erre nem látna lehetőséget, az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezését indítványozta. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság ítélete több tekintetben azt rögzítette, hogy vádlottak ismeretlen körülmények között állapodtak meg, szerezték meg a tulajdonosok tulajdonszerzését igazoló hagyaték átadó végzését, és szerezték meg a Romániában élő tulajdonosok nevére hamisított útleveleket, amelyekről másolatot készítettek. Mindebből álláspontja szerint az a következtetés vonható le, hogy az elsőfokú ítélet tényállása esetleges, indokolása hiányos, önellentmondó és iratellenes, amelyre jogerős ítélet nem alapítható. Kifogásolta, hogy az elsőfokú bíróság egy koncepció mentén indokolta álláspontját, amelyet nem támaszt alá bizonyíték, az általa megállapított marasztó tényállás feltételezéseken alapszik. Álláspontja szerint az elsőfokú ítélet több logikátlan következtetést is tartalmaz. Véleménye szerint ilyennek tekinthető amikor az első fokú bíróság megállapítja, hogy az I.r. vádlott a II.r. vádlottal szándékegységben valósította meg a terhére rótt bűncselekményt. Az elsőfokú bíróság e következtetése levonásakor nem volt tekintettel arra, hogy I.r. vádlott vallomását alátámasztotta tanú1 tanú vallomása, aki részére kölcsönt adott a ... utcai ingatlan megvásárlásához. Véleménye szerint e vallomásból is egyértelműen megállapítható, hogy I.r. vádlott az ingatlan tulajdonjogát jogszerűen meg kívánta szerezni maga vagy családja számára, és ezért 70.000.000 ft vételárat meg is fizetett. Logikátlannak tartotta a bíróság azon következtetését, hogy a több évtizede ügyvédi pályán lévő I.r. vádlott az ítéletben leírt módon kívánt volna csalni, azaz olyan ingatlan tulajdonjogát akarta volna megszerezni, amelyről tudja, hogy azt nem a tulajdonosok árulják. Felhívta a figyelmet arra, hogy az adott ingatlan már volt hasonló bűncselekmény tárgya. Véleménye szerint logikusan csak arra lehet következtetni, hogy II.r. vádlott társaival I.r. vádlottat akarta megkárosítani, és ezzel együtt megállapítható, hogy az ügyből egyedül védencének származott kára, az ingatlan tulajdonosainak pedig nem. Álláspontja összefoglalásaként kifejtette, hogy bár az ítéleti tényállásban megjelenő verzió nem kizártan meg is történhetett, azonban az nem több mint egy a további lehetséges történések közül. Véleménye szerint az ítélet indokolása a bizonyítékok olyan logikailag összefűzött láncolatát nem állította fel, amely alapján ki lehetne jelenteni, hogy csak a bíróság által megállapított tényállásban írt módon történhetett a leírt cselekmény.

I.r. vádlott szintén előterjesztette fellebbezése írásbeli indokolását. Ebben felmentése érdekében bejelentett fellebbezését továbbra is fenntartva előadta, hogy a vádbeli cselekmények egyikét sem követte el, hanem a bűncselekmények sértettjének tekinthető. Indoklásként előadta, hogy amikor II.r. vádlott és társainak jogsértését észlelte, azonnal feljelentést tett velük szemben. Álláspontja szerint rá nézve terhelő bizonyíték nem áll rendelkezésre, a vád fantázián alapszik. Kifogásolta, hogy az elsőfokú bíróság az ügy ellentmondásait nem oldotta fel, és tényből további tényre helytelenül következtetve állapította meg bűnösségét. Véleménye szerint egyértelműen és a bíróság által is észlelhetően bebizonyosodott, hogy a II.r. vádlott nem szavahihető, ezzel szemben ő végig következetes vallomást tett az üggyel összefüggésben. Kifejtette, hogy az ítélet indokolása során a bíróság feltételezésekbe bocsátkozott, bűnössége megállapítása kizárólag feltételezéseken és nem tényeken alapult. Védekezéséhez fűződő jogait álláspontja szerint a tárgyaláson sérelem érte, mivel nem adhatta elő összefüggően védekezését csak a bíró által feltett kérdésekre válaszolhatott. Kifogásolta, hogy több általa fontosnak tartott tanú kihallgatása elmaradt, pedig ők ártatlanságát igazolhatták volna. Mindezek alapján elsődlegesen felmentését, másodlagosan az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezését indítványozta.