A Fővárosi Ítélőtábla Kbf.34/2024/11. számú határozata kényszerítés bűntette tárgyában. [2017. évi XC. törvény (Be.) 605. § (1) bek.] Bírók: Belovai Henriette, Szabó Éva, Török Zsolt

A határozat elvi tartalma:

Tény, hogy a másodfokú bíróság eljárásának legkevesebb eljárási garanciát biztosító, legegyszerűbb, ezáltal legszűkebb körben érvényesülő eljárási formája a tanácsülés. Erre figyelemmel ezek körét a büntetőeljárási törvény taxatíve sorolja fel. A Be. 598. § (1) bekezdés b) pontja értelmében a másodfokú bíróság tanácsülésen határoz a vádlott felmentéséről, azaz tanácsülésen van lehetőség a fellebbezés elbírálására, ha annak eredményeként a fellebbezéssel érintett terhelt felmentéséről határoz a másodfokú bíróság. Ilyen esetben a fellebbezés érdemi, tartalmi elbírálására kerül sor, azonban ezen esetek eredményezik a terhelt számára a lehető legkedvezőbb döntést, így értelemszerűen kizárható, hogy az eljárási garanciák - tárgyaláshoz való jogának, illetve védekezésének előadásához fűződő jogának - csorbulása tényleges jogsérelem előidézéséhez vezetne. Az ügyben a pótmagánvádló maradéktalanul kifejthette jogi álláspontját, amelyet a másodfokú katonai tanács megismert, a vádlottnak és védőnek is kézbesített. A bíróság a favor defensionis (védelem kedvezménye) elvére figyelemmel az a Be. 598. § (1) bekezdés b) pontja kógens rendelkezésének alkalmazásával is igyekezett a terhelt hátrányos helyzetét kiküszöbölni.

A Be. 598. § (5) bekezdése értelmében, ha a tanács elnöke a (2) bekezdésben meghatározott esetben hivatalból nem tűzött ki nyilvános ülést, akkor van lehetőség az észrevétel előterjesztésére rendelkezésre álló határidő alatt nyilvános ülés kitűzésének indítványozására. Ebben az esetben az indítványnak köteles a másodfokú bíróság eleget tenni. Jelen esetben - a fentebb írtak szerint - a tanácsülés kitűzésére nem a Be. 598. § (2) bekezdése alapján került sor, hanem a Be. 598. § (1) bekezdés b) pontjára figyelemmel, ezért nyilvános ülés kitűzése indítványozásának hiányzik a törvényi alapja. A fellebbviteli bíróság tehát a favor defensionis elvére és a büntetőeljárási törvény korábban idézett kógens rendelkezésére figyelemmel tartott az ügyben tanácsülést, nem adva helyt a nyilvános ülés tartására irányuló pótmagánvádlói és jogi képviselői indítványnak.

Nem róható a vádlott terhére a Btk. 195. §-ába ütköző kényszerítés bűntettének kísérlete azon tényállás alapján, mely szerint a vádlott az oltás elmulasztásának következményeiről adott tájékoztatást az érintettek részére. A tájékoztatás, amely megfelelt az 599/2021. (X. 28.) kormányrendelet és az 54/2020. (X. 29.) HM utasítás, valamint a honvédek jogállásáról szóló 2012. évi CCV. törvény (Hjt.) releváns rendelkezéseinek, illetve a Magyar Honvédség Parancsnoksága által kiadott állásfoglalásnak, sem fenyegetés, sem pedig erőszak kifejtésének megállapítására nem ad alapot. Ezért a kényszerítés törvényi tényállási elemeinek teljessége fel sem merülhet.

Kapcsolódó határozatok:

Fővárosi Törvényszék Kb.67/2022/22., Fővárosi Ítélőtábla Kbf.57/2022/8., 3222/2024. (VI. 25.) AB határozat, *Fővárosi Ítélőtábla Kbf.34/2024/11.*

***********

Fővárosi Ítélőtábla 2

6K.Kbf.34/2024/11/II

Fővárosi Ítélőtábla Katonai Tanácsa

6.Kbf.34/2024/11.

A Fővárosi Ítélőtábla Katonai Tanácsa mint másodfokú bíróság Budapesten, a 2024. szeptember 6. napján megtartott tanácsülésen meghozta a következő

v é g z é s t:

A kényszerítés bűntettének kísérlete miatt Terhelt1 vádlott ellen indított büntetőügyben a Fővárosi Törvényszék Katonai Tanácsa 2022. november 8. napján kihirdetett 42.Kb.67/2022. számú ítéletét helybenhagyja.

I n d o k o l á s

[1] A Fővárosi Törvényszék Katonai Tanácsa a 2022. november 8. napján kihirdetett 42.Kb.67/2022. számú ítéletével Terhelt1 vádlottat az ellene a Btk. 195. §-ába ütköző kényszerítés bűntettének kísérlete miatt emelt vád alól felmentette, egyben kötelezte a pótmagánvádlót az ügyben felmerült 39.680 Ft bűnügyi költség megfizetésére.

[2] A tárgyaláson a pótmagánvádló és jogi képviselője egyaránt három munkanap gondolkodási időt tartottak fenn, majd a törvényes határidőn belül mindkettőjük által aláírt iraton fellebbezést jelentettek be a vádlott bűnösségének megállapítása érdekében. A vádlott és védője a kihirdetett ítéletet tudomásul vették.

[3] A pótmagánvádló és jogi képviselője a Fővárosi Ítélőtábla Katonai Tanácsánál előterjesztették fellebbezésük részletes írásbeli indokolását, melyben kifejtették, hogy az elsőfokú bíróság a tényállást érdemben helyesen állapította meg, azonban a megállapított tényeket az irányadó jogszabályi környezettel nem megfelelően ütköztette, ezért a levont jogi következtetései okszerűtlenek, melyek az elsőfokú ítélet megalapozatlanságát eredményezik. A beadvány a jogszabályi környezet elemzése körében rögzíti, hogy a Hjt. 23. § (2) bekezdése a más kereső tevékenységet, mint egy korlátozható alapvető jogot rögzít az állomány tagja számára, továbbá, hogy bár a törvény a más kereső tevékenységet a munkáltatói jogkört gyakorló előzetes engedélyéhez köti, de a szellemi tevékenység és a közérdekű önkéntes tevékenység tekintetében kivételt tesz. Felhívta a figyelmet arra, hogy a munkáltatói jogkört gyakorló számára a Hjt. 81. § (7) bekezdése mérlegelési jogkört biztosít az előzetes engedély megadása vagy elutasítása kapcsán, amely a jogkört gyakorló számára egyszersmind jog és kötelezettség a szolgálati érdek figyelembevételével. Ha a más kereső tevékenység ellentétes a honvédelmi érdekkel, akkor nem engedélyezhető, minden más esetben azonban fennáll ez a kötelezettség. A pótmagánvádló és jogi képviselője által kifejtett álláspont szerint így nincs jelentősége annak, hogy a munkáltató1 Parancsnokságának mi volt az álláspontja az oltást megtagadó katonák más kereső tevékenységével kapcsolatban, mert a törvényben az szerepel, hogy mérlegelés alapján kell a döntést meghozni, és a honvédség a mérlegelés mellőzésére törvényi felhatalmazást nem kapott. Utaltak továbbá arra, hogy az 599/2021. (X. 28.) Korm. rendelet nem tartalmaz rendelkezést a fizetés nélküli szabadság idejére vonatkozóan a más keresőtevékenységről. Ebből következően a jogalkotó szándéka nem terjedt ki a más kereső tevékenység folytatására vonatkozó jog korlátozására. Álláspontjuk szerint jogellenes volt a mérlegelés lefolytatásának mellőzése, mert a honvédségnek nem volt arra törvényadta lehetősége. A munkáltató1 Parancsnokának álláspontja jogellenes volt, ebből következően a vádlott által adott tájékoztatás is. A jogellenesség tényét Rolkó ezredes tudatának át kellett fognia. A pótmagánvádló és jogi képviselője fellebbezésük indokolásában utaltak arra, hogy a COVID-19 világjárványhoz kapcsolódóan az oltások egészségügyi kockázatának megítélése ma sem egyértelmű. Kiemelték, hogy több ország hadserege visszavonta az oltási kötelezettséget, míg néhány ország hadserege azt eleve el sem rendelte. A fentiekre figyelemmel elsődlegesen arra tettek indítványt, hogy a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletet változtassa meg akként, hogy állapítsa meg a vádlott bűnösségét kényszerítés bűntettének kísérletében és vele szemben pénzbüntetést szabjon ki. Másodsorban az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság új eljárásra utasítását indítványozták.