BH 1994.1.4 Összbüntetés esetén eggyel enyhébb büntetésvégrehajtási fokozat alkalmazása indokolt, ha a terhelt a csoportosan elkövetett rablás bűntettét mint fiatalkorú követte el, és jelenleg is fiatal felnőttként tölti a börtönbüntetést [Btk. 94. § (2) bek., 42. § (2) bek. b) pont, 321. § (3) bek. c) pont].

Az elsőfokú bíróság egy korábbi összbüntetésként alkalmazott 2 év 4 hónapi fiatalkorúak börtönbüntetését 2 évi börtönbüntetéssel foglalt (újabb) összbüntetésbe a Btk. 93. §-a (2) bekezdésének alkalmazásával, és 4 év 1 hó 20 napi börtönbüntetést állapított meg az újabb összbüntetési ítéletében. Megállapította, hogy az elítélt az akkor hatályos Btk. 47. §-a (3) bekezdésének M) pontja értelmében nem bocsátható feltételes szabadságra. Az újabb összbüntetésbe foglalást az tette szükségessé, hogy a 2 év 4 hónapi fiatalkorúak börtönbüntetését kiszabó ítélettel kapcsolatos feltételes szabadságot - az utóbbi ítélet folytán - a Btk. 48. §-ának (4) bekezdése alapján meg kellett szüntetni.

Az ítélet ellen az elítélt jelentett be fellebbezést, az összbüntetés tartamának a csökkentése végett.

A megyei bíróság tanácsülésben [Be. 356. § (2) bek. h) pont] megvizsgálta az elsőfokú bíróság ítéletét, és a fellebbezést nem találta alaposnak. Az elsőfokú bíróság által alkalmazott mérséklés megfelel a Legfelsőbb Bíróság iránymutatásának (BK. 105. számú állásfoglalás), és maradék nélkül kiküszöböli a részbeni együttes kiállásból eredő hátrányt. Az összbüntetés célja így megvalósult. Enyhítésre ezek szerint nincs törvényes ok.