BH 1994.8.409 Az írásbeli magánvégrendelet alakiságának megítélésénél a bizonyítékok mérlegelésének szempontjai [Ptk. 629. § (1) bek., Pp. 206. § (1) bek., Pp. 275/A. § (2) bek.].

Az elsőfokú bíróság ítéletével megállapította, hogy az örökhagyó 1990. május 5-én kelt írásbeli magánvégrendelete a peres felek viszonyában érvénytelen. Az elsőfokú bíróság az ítélet indokolásában kifejtette, hogy bár a végrendelkezés idején az örökhagyó belátási képessége korlátozott volt, de nem állt ilyen hatályú gondnokság alatt, ezért írásbeli magánvégrendeletet alkothatott. Megállapította továbbá, hogy az örökhagyó szürkehályog megbetegedés miatt jobb szemével nem látott, bal szemével azonban szemüveggel írni és olvasni tudott, ezért a végrendelet a Ptk. 624. §-ának (3) bekezdésében foglalt okból sem érvénytelen. Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint azonban a végrendeletet az örökhagyó nem a két végrendeleti tanú: a végrendelet elkészítéséhez segítséget nyújtó dr. V. M. és Sz. L.-né együttes jelenlétében írta alá, illetőleg aláírását a tanúk együttes jelenlétében sajátjának nem ismerte el. "Sz. L.-né meghallgatása során úgy nyilatkozott, hogy amikor az örökhagyó a végrendeletet legépelve áthozta, azon az aláírás már rajta volt. Az örökhagyó nem tett olyan nyilatkozatot, amellyel az aláírást a sajátjának ismerte volna el. Később dr. V. M.-mel történt szembesítés eredményeképpen előadását annyiban módosította, hogy amikor ő a konyhából bement, az örökhagyó aláírása a végrendeleten már rajta volt. Mindkét előadás azt jelenti, hogy a tanú a végrendelet aláírásakor nem volt jelen, így ez a végrendelet érvénytelenségét eredményezi a Ptk. 629. §-a (1) bekezdésének b) pontjában írt feltételek hiányában. Bár a másik végrendeleti tanú előadása ettől eltérő volt, a tanú szakmailag érdekelt volt abban, hogy ne tárjon fel olyan körülményt, amely a végrendelet érvénytelenségét eredményezi, ezért e körben a vallomása nem fogadható el." A másodfokú bíróság ítéletével az első fokú ítéletet megváltoztatta, és a keresetet elutasította. A másodfokú bíróság tanúként hallgatta meg az alperes által a fellebbezésében bejelentett K. G.-nét, és az így kiegészített bizonyítás alapján megállapította, hogy "az elsőfokú bíróság ítéletében írt tényállással ellentétben az örökhagyó végrendeletét két tanú együttes jelenlétében írta alá. Ezt támasztotta alá dr. V. M. végrendeleti tanú vallomásán kívül K. G.-né

érdektelen tanú vallomása is. Sz. L.-né tanú már az első fokú eljárásban sem tett következetes vallomást (előbb azt vallotta, hogy az örökhagyó már aláírva hozta a lakására a végrendeletet, később viszont már nem tartotta kizártnak, hogy az örökhagyó az ő lakásában írta alá), majd tovább módosította vallomását a másodfokú eljárásban. Ilyen körülmények között az ellentétes két másik tanúvallomással szemben az érvénytelenségi ok bizonyítására Sz. L.-né ellentmondásos tanúvallomása nem alkalmas. A másodfokú bíróság utal arra, hogy ha Sz. L.-né első fokú eljárásban tett tanúvallomása felelne meg a valóságnak, akkor is megállapítható lenne a Ptk. 629. §-a (1) bekezdése b) pontjának második fordulata szerinti vagylagos érvényességi feltétel fennállása. Sz. L.-né akkori vallomása szerint is az örökhagyó maga hozta el a végrendeletet, mint a sajátját, és kérte őket, hogy végrendeleti tanúként írják azt alá. Ezzel egyértelműen kifejezésre juttatta, hogy a végrendeleten lévő aláírását a két tanú előtt magáénak ismeri el." A jogerős ítélet ellen a felperesek felülvizsgálati kérelmet nyújtottak be, és jogszabálysértésre hivatkozva a másodfokú ítélet hatályon kívül helyezésével az első fokú ítélet helybenhagyását kérték. Álláspontjuk szerint a másodfokú bíróság az ellentmondásos tanúvallomások helytelen értékelésével és a Ptk. 629. §-a (1) bekezdésének b) pontjában foglaltak megsértésével jutott arra a következtetésre, hogy az örökhagyó végrendelete érvényes.

A felülvizsgálati kérelem az alábbi körben megalapozott.

A Pp. 270. §-ának (1) bekezdése értelmében jogerős ítélet ellen felülvizsgálati kérelem előterjesztésének jogszabálysértés esetén van helye. Ez a rendelkezés az anyagi jogi és az eljárásjogi szabályok megsértésére egyaránt irányadó. A Pp. 206. §-ának (1) bekezdése értelmében a bíróság a tényállást a felek előadásának és a bizonyítási eljárás során felmerült bizonyítékoknak egybevetése alapján állapítja meg; a bizonyítékokat a maguk összességében értékeli, és meggyőződése szerint bírálja el.

A tényállást tehát úgy kell megállapítani, hogy azt a bizonyítékok - okszerű mérlegelés alapján - alátámasszák. Ha a felülvizsgálati kérelem - egyebek mellett - azt sérelmezi, hogy a bíróság a jogerős ítélet alapjául szolgáló tényállást a Pp. 206. §-ának megsértésével állapította meg, a Pp. 275/A. §-a (2) bekezdése alkalmazásának akkor van helye, ha a tényállás iratellenes, illetőleg a bíróság a bizonyítékokat - azok egybevetése során - nem a maguk összességében értékelte, ennélfogva a megállapított tényállás nyilvánvalóan okszerűtlen.