A Debreceni Törvényszék Fkf.661/2016/6. számú határozata kifosztás bűntette tárgyában. [1998. évi XIX. törvény (Be.) 75. §, 148. §, 155. §, 348. §, 351. §, 361. §, 362. §, 371. §, 372. §, 2012. évi C. törvény (Btk.) 366. §]

... TÖRVÉNYSZÉK

1.Fkf.661/2016/6. szám

A ... Törvényszék, mint másodfokú bíróság a 2017. február 21. napján megtartott nyilvános ülés alapján meghozta a következő

í t é l e t e t :

A kifosztás bűntette miatt I.rendű vádlott és társa ellen indított büntetőügyben a ... Járásbíróság, mint fiatalkorúak bírósága 2016. szeptember 30. napján kihirdetett ... számú ítéletét megváltoztatja.

I.r. vádlott börtönbüntetésének tartamát 2 (kettő) évre enyhíti.

Fk. II.r. vádlott javítóintézeti nevelésének tartamát 1 (egy) évre enyhíti.

A ... Törvényszék Gazdasági Hivatalánál ... szám alatt kezelt 1 db DNS maradvány lefoglalásának megszüntetése mellett annak megsemmisítését rendeli el.

Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja.

I n d o k o l á s

A ... Járásbíróság, mint fiatalkorúak bírósága a rendelkező részben jelölt ítéletével a 2016. április 12. napjától 2016. április 14. napjáig őrizetben, 2016. április 14. napjától 2016. május 27. napjáig előzetes letartóztatásban, majd 2016. május 27. napjától lakhelyelhagyási tilalom alatt álló I.r. vádlottat 2 rb. társtettesként elkövetett kifosztás bűntette [a Büntető Törvénykönyvről szóló 2012. évi C. törvény (továbbiakban: Btk.) 366. § (1) bekezdés c) pont] miatt halmazati büntetésül 3 év 6 hónap szabadságvesztés büntetésre és 4 év Magyarország területéről történő kiutasításra ítélte. A szabadságvesztés büntetés végrehajtási fokozatát börtönben határozta meg, míg a feltételes szabadságra bocsátás lehetőségének legkorábbi időpontját a büntetés kétharmad részének, de legkevesebb három hónapnak a kitöltését követő napban állapította meg.

A 2016. április 12. napjától 2016. április 14. napjáig őrizetben, 2016. április 14. napjától 2016. május 27. napjáig előzetes letartóztatásban, majd 2016. május 27. napjától lakhelyelhagyási tilalom alatt álló fk. II.r. vádlottnak 2 rb. társtettesként elkövetett kifosztás bűntette [Btk. 366. § (1) bekezdés c) pont] miatt 2 év javítóintézeti nevelését rendelte el, megállapítva, hogy a javítóintézeti nevelés felének, de legkevesebb 1 évnek a letöltése után ideiglenesen elbocsátható.

Mindkét vádlott esetében rendelkezett az előzetes fogvatartásban töltött idő szabadságvesztés, illetőleg javítóintézeti nevelés tartamába történő beszámításáról, az eljárás során lefoglalt DNS maradvány lefoglalásának megszüntetéséről és tárgyletétként történő kezeléséről, valamint a felmerült bűnügyi költség viseléséről.

Az elsőfokú bíróság ítélete ellen I.r. és fk. II.r. vádlottak - az ítélet kihirdetését követően - az irány megjelölése nélkül jelentették be fellebbezésüket, míg védőjük fellebbezése tényállás téves megállapítására, valamint kifosztás bűntette helyett lopás vétségének a megállapítására irányult, s összességében kiszabott büntetés enyhítését célozta.

Az ügyész az ítéletet a jogorvoslati nyilatkozat megtételére fenntartott három nap határidőn belül mindkét vádlott vonatkozásában tudomásul vette.

A ... Megyei Főügyészség a 2016. december 27. napján benyújtott ... számú átiratában a bejelentett védelmi fellebbezéseket alaptalannak tartotta és az elsőfokú ítélet tanácsülésen történő helybenhagyására tett indítványt. Közölte a nyilvános ülésen történő elbírálás esetén azon részt venni nem kíván.

A ... Törvényszék, mint másodfokú bíróság a bejelentett védelmi fellebbezések nyomán az ügyet a büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény (továbbiakban: Be.) 361. § szerinti nyilvános ülésen bírálta felül, figyelemmel a Be. 362. § (3) bekezdésben írtakra is a nyilvános ülésre szabályszerűen megidézett vádlottak távollétében, ugyanis a nyilvános ülés eredményeként megállapítható volt, hogy a fellebbezés elbírálásához a meghallgatásuk nem szükséges. Rendelkezésre állt ugyanis egy a meghatalmazott védő által benyújtott nyilatkozat miszerint a vádlottak értesültek a nyilvános ülés megtartásának időpontjáról, melyen részt venni nem kívánnak. A Be. 362. § (2) bekezdés alapján a nyilvános ülésen az ügyész részvétele nem volt kötelező.

A nyilvános ülésen a vádlottak meghatalmazott védője védőbeszédében a bűncselekmények kifosztás bűntetteként történő minősítését tévesnek tartotta. Álláspontja szerint azok az ún. "trükkös" lopások sorozatába tartoznak amikor a sértett bizalmába férkőzve mennek be a lakásba és figyelemeltereléssel veszik el az értékeket. Jelen ügyben nem vitatta, hogy a sértettek idős személyek, de hangsúlyozta, hogy szellemi képességük tiszta tudatában voltak; védencei a sértettek figyelmetlenségét kihasználva alapvetően a lakásban való mozgásukkal tudták az ékszereket eltulajdonítani. Ennek megfelelően kisebb értékre elkövetett lopás vétségének a megállapítását kérte. A kiszabott büntetést és az alkalmazott intézkedést is jelentős mértékben eltúlzottnak értékelte; a büntetés és intézkedés tartamának két év alá történő leszállítását és azok próbaidőre történő felfüggesztését kérte mindkét védence vonatkozásában.

A másodfokú bíróság a fellebbezéssel megtámadott ítéletet az azt megelőző bírósági eljárással együtt a Be. 348. § (1) bekezdésben biztosított jogkörében teljes körűen felülbírálta. Az ítélet tényállásának megalapozottságára, a bűnösség megállapítására, a bűncselekmények minősítésére, a büntetés kiszabására, valamint intézkedés alkalmazására vonatkozó rendelkezéseit a másodfokú bíróság arra tekintet nélkül bírálta felül, hogy ki, milyen okból fellebbezett. Hivatalból döntött a másodfokú bíróság az előbbiekhez kapcsolódó járulékos kérdésekben is.

A járásbíróság a perrendi szabályok megtartásával folytatta le a bizonyítási eljárást, melynek során ügyfelderítési kötelezettségének is eleget tett. Teljesítve a Be. 75. § (1) bekezdésben előírtakat, törekedett a tényállás alapos és hiánytalan, a valóságnak megfelelő tisztázására; ennek érdekében az ügy megítélése szempontjából jelentős bizonyítási eszközöket beszerezte és megvizsgálta.

A bizonyítási eljárás eredményeként a járásbíróság megalapozott történeti tényállást állapított meg, mely mentes a Be. 351. § (2) bekezdésben meghatározott megalapozatlansági okoktól.

A járásbíróság az indokolási kötelezettségét is - a számon-kérhetőség követelményének megfelelően - hiánytalanul teljesítette; az adott indokolásból ellenőrizhető volt, hogy a történeti tényállást mely személyi, szakértői és okirati bizonyítékok alapján állapította meg. A bizonyítékokat kellő részletességgel, iratszerűen vette számba, majd azokat - bírói mérlegelési jogkörébe vonva - megfelelően, a logika szabályait betartva értékelte is.

Követhető volt, hogy a vádlottaknak a tárgyaláson teljes körűvé vált beismerő vallomását fogadta el és vette alapul a járásbíróság a tényállás megalkotásakor, ugyanis ezen beismerő vallomások voltak összhangban az egyéb bizonyítékokkal, s legfőképp a sértettek következetes, a járásbíróság által hitelesnek értékelt vallomásaival.

A meghatalmazott védő védőbeszédében elhangzottakkal szemben a vádlottaknak a nyomozás során előterjesztett vallomása nem volt teljes körűnek tekinthető, ugyanis a dr. Zs.Gy. sértett tulajdonát képező férfi aranypecsétgyűrű, illetőleg dr. Zs.Gy.-né sértett tulajdonát képező női aranykarkötő jogtalan eltulajdonítását még a sértettekkel történő szembesítés során is tagadták.