A Győri Ítélőtábla Bhar.25/2017/13. számú határozata rablás bűntette tárgyában. [1990. évi XCIII. törvény (Itv.) 42. §, 58. §, 1998. évi XIX. törvény (Be.) 117. §, 258. §, 352. §, 386. §, 387. §, 388. §, 393. §, 397. §, 398. §, 578. §, 2012. évi C. törvény (Btk.) 61. §, 62. §, 80. §, 81. §, 92. §, 346. §, 365. §, 366. §, 369. §, 370. §, 375. §, 383. §, 459. §] Bírók: Menyhárd István, Németh Balázs, Zólyomi Csilla

Kapcsolódó határozatok:

Veszprémi Járásbíróság B.583/2016/20., Veszprémi Törvényszék Bf.877/2016/4., *Győri Ítélőtábla Bhar.25/2017/13.*

***********

Győri Ítélőtábla, mint harmadfokú bíróság

Bhar.25/2017/13. szám

A Győri Ítélőtábla, mint harmadfokú bíróság a Győrött, 2017. június 22. napján megtartott nyilvános ülés alapján meghozta a következő

í t é l e t e t:

A rablás bűntette és más bűncselekmények miatt vádlott ellen indult büntetőügyben a Veszprémi Törvényszék 2016. december 12. napján kelt 6.Bf.877/2016/4. számú ítéletét megváltoztatja.

A Veszprémi Járásbíróság 1.B.583/2016/20. számú ítéletében megjelölt 3. sértett magánfélnek fizetendő kártérítés összege helyesen 6.450 (hatezer-négyszázötven) Ft, valamint a vádlott további 1.500 (ezerötszáz) Ft eljárási illetéket is köteles a Magyar Államnak külön felhívásra megfizetni.

Egyebekben helybenhagyja azzal, hogy a vádlott magyar állampolgár, személyazonosító igazolványának száma ....

A kiszabott szabadságvesztésbe beszámítja a vádlott által a másodfokú bíróság ítéletének kihirdetésétől a mai napig előzetes fogvatartásban töltött időt.

A harmadfokú eljárásban 5.000 (ötezer) Ft bűnügyi költség merült fel.

I n d o k o l á s

A Veszprémi Járásbíróság a 2016. szeptember 27. napján kihirdetett 1.B.583/2016/20. számú ítéletével vádlottat bűnösnek mondta ki rablás bűntettében (Btk. 365. § (2) bekezdés, (3) bekezdés g) pont), kifosztás bűntettében (Btk. 366. § (1) bekezdés c) pont), valamint 2 rb. csalás bűntettében (Btk. 375. § (1) bekezdés, (5) bekezdés), amelyből 1 rb. cselekmény kísérleti szakban maradt. Ezért a vádlottat, mint többszörös visszaesőt halmazati büntetésül 8 év 6 hónap szabadságvesztés büntetésre és 9 év közügyek gyakorlásától eltiltásra ítélte. A szabadságvesztés végrehajtási fokozatát fegyházban határozta meg, amelyből a vádlott feltételes szabadságra nem bocsátható. A szabadságvesztés büntetésbe a vádlott által 2016. január 21. napján őrizetben, 2016. január 22. napjától előzetes letartóztatásban töltött időt beszámította és 250 nap szabadságvesztés büntetést kitöltöttnek tekintett. Kötelezte a vádlottat, hogy az ítélet jogerőre emelkedésétől számított 30 napon belül fizessen meg 1. sértett magánfélnek 174.500.- Ft-ot, 3. sértett magánfélnek 7.950.- Ft-ot kártérítés jogcímén, továbbá - külön felhívásra - a Magyar Államnak 1.500.- Ft mérsékelt eljárási illetéket. Rendelkezett a bűnjelekről is, a vádlottat pedig 119.570.- Ft bűnügyi költség megfizetésére kötelezte.

Az ítélettel szemben az ügyész a vádlott terhére, súlyosításért, a szabadságvesztés büntetés és közügyektől eltiltás mellékbüntetés tartamának felemelése végett, míg a vádlott és a védő enyhítésért jelentett be fellebbezést.

A Veszprém Megyei Főügyészség a Bf.1068/2016/2-I. számú átiratában az ügyészi fellebbezést módosított formában tartotta fenn. Indítványozta, hogy a törvényszék az elsőfokú ítéletet megváltoztatva a tényállás 2. pontját egészítse ki és a vádlott bűnösségét állapítsa meg további 1 rb., a Btk. 365. § (1) bekezdésébe ütköző és a (3) bekezdés g) pontja szerint minősülő rablás bűntettében. Az 3. sértett sérelmére elkövetett rablás minősítését annyiban változtassa meg, hogy az nem a Btk. 365. § (2) bekezdésébe, hanem az (1) bekezdésébe ütközik. Indítványozta azt is, hogy a másodfokú bíróság a vádlottat mondja ki bűnösnek további 2 rb., a Btk. 346. § (1) bekezdés c) pontjának I. fordulatába ütköző és aszerint minősülő közokirattal visszaélés vétségében is, valamint a terhére megállapított 2 rb., a Btk. 375. § (5) bekezdésébe ütköző és az (1) bekezdés szerint büntetendő cselekményt csalás bűntette helyett információs rendszer felhasználásával elkövetett csalás bűntetteként nevezze meg, amely cselekményekből 1 rb. kísérleti szakban maradt. Mindezek alapján a törvényi középmértéket jobban megközelítő szabadságvesztés büntetés és hosszabb tartamú közügyektől eltiltás mellékbüntetés kiszabását indítványozta azzal, hogy a másodfokú bíróság egyebekben a járásbíróság ítéletét hagyja helyben.

A Veszprémi Törvényszék, mint másodfokú bíróság a 2016. december 12. napján kihirdetett 6.Bf.877/2016/4. számú ítéletével az elsőfokú ítéletet megváltoztatta. A tényállás 1. pontjában írt cselekményt lopás vétségének (Btk. 370. § (1) bekezdés, (2) bekezdés be) pontja) minősítette, a 2. tényállási pontban írt cselekményeket érintően a vádlottat bűnösnek mondta ki további 1 rb. rablás bűntettében (Btk. 365. § (1) bekezdés, (3) bekezdés g) pont), a további 1 rb. rablás bűntettét pedig a Btk. 365. § (1) bekezdése és a (3) bekezdés g) pontja szerint minősítette. A vádlottat bűnösnek mondta ki 1 rb. okirattal visszaélés vétségében (Btk. 346. § (1) bekezdés c) pont), az elsőfokú ítéletben terhére megállapított 2 rb. csalás bűntettét pedig információs rendszer felhasználásával elkövetett csalás bűntettének, illetőleg információs rendszer felhasználásával elkövetett csalás bűntette kísérletének nevezte meg. Egyebekben az elsőfokú ítéletet helybenhagyta.

Ítéletének indokolásában megállapította, hogy az elsőfokú bíróság az eljárási szabályokat betartotta, az ügy helyes ténybeli és jogi megítéléséhez szükséges bizonyítékokat feltárta, megvizsgálta és az értékelés körébe vonta. Ennek eredményeként nagyrészt megalapozott tényállást állapított meg, amelyet azonban az iratok alapján szükséges volt azzal kiegészíteni, hogy a tényállás 2. pontjában szereplő 2. sértett és 3. sértett házastársak, a közös tulajdonukat képező készpénzt tartották abban a pénztárcában, amelyet tőlük a vádlott erőszakkal eltulajdonított. Az így kiegészített tényállás a Be. 352. § (2) bekezdése alapján minden tekintetben megalapozott és irányadó volt a fellebbezési eljárásban. Kifejtette, hogy tévedett az elsőfokú bíróság, amikor a tényállás 1. pontjában írt, 1. sértett sérelmére elkövetett bűncselekményt kifosztás bűntettének minősítette. Igaz ugyan, hogy a sértett idős és mozgásszervi betegségben szenved, azonban ezen állapotának nem volt köze a bűncselekmény elkövetéséhez, mert a figyelmetlensége adott lehetőséget a vádlott számára, hogy jogtalanul eltulajdonítsa az asztalon hagyott pénztárcát, ezzel pedig a Btk. 370. § (1) bekezdésébe ütköző és a (2) bekezdés be) pontja szerint minősülő lopás vétségét valósította meg. Mindkét tényállási pont vonatkozásában helytelen volt a bankkártyák felhasználásával elkövetett bűncselekmények megnevezése, ezt a másodfokú bíróság a 61. számú BK vélemény alapján korrigálta és információs rendszer felhasználásával elkövetett csalás bűntetteként, illetőleg e bűncselekmény kísérleteként nevezte meg. A 2. tényállási pontot érintően megállapította, hogy az elsőfokú bíróság helyesen következtetett a vádlott bűnösségére, azonban tévedett akkor, amikor elmulasztotta a bűnösségét megállapítani további bűncselekményekben. A BH1996.352. számú eseti döntésben is megjelenő irányadó bírói gyakorlat szerint ugyanis, amennyiben a vádlott több személlyel szemben alkalmaz a dolog eltulajdonítása érdekében erőszakot vagy fenyegetést, illetve több személy tulajdonában álló dolgot tulajdonít el, a rablás annyi rendbeli bűncselekményként minősül, ahány személlyel szemben alkalmazott erőszak vagy fenyegetés útján az elkövető a tulajdonukban lévő ingóságot jogtalan eltulajdonítás céljával elvette. A közös tulajdonban lévő pénzösszeg egy elvétellel történő jogtalan eltulajdonítása a házaspár mindkét tagjának sérelmére megalapozza a rablás elkövetésének megállapítását, feltéve, hogy velük szemben az elkövető külön-külön erőszakot vagy fenyegetést alkalmazott. Erre tekintettel az irányadó tényállás 2. pontja alapján a törvényszék arra vont következtetést, hogy a vádlott a pénztárca jogtalan eltulajdonításakor az 2. sértett és felesége közös tulajdonában lévő pénzt úgy szerezte meg, hogy mindkét sértettel szemben lenyűgöző erejű erőszakot alkalmazott, ezért cselekménye 2 rb., a Btk. 365. § (1) bekezdésébe ütköző és a (2) bekezdés g) pontja szerinti rablás bűntettének minősül. A tényállás alapján megállapította a másodfokú bíróság azt is, hogy a vádlott által eltulajdonított mindkét pénztárcában benne voltak a sértettek közokiratai is, amelyeket vádlott szintén elvett. Az 2.-3. sértett házaspártól eltulajdonított pénztárcában azonban kizárólag 3. sértett közokiratai voltak, ezért a törvényszék a vádlottat bűnösnek mondta ki további 1 rb., a Btk. 346. § (1) bekezdés c) pontjába ütköző és aszerint minősülő okirattal visszaélés vétségében. Kifejtette a másodfokú bíróság azt is, hogy mivel az 1. tényállási pont szerinti bűncselekményt kifosztás bűntette helyett a Btk. 370. § (1) bekezdésébe ütköző és a (2) bekezdés be) pontja szerint minősülő - azaz egy vagy több közokirat, magánokirat vagy készpénz-helyettesítő fizetési eszköz egyidejű elvételével elkövetett - lopás vétségének minősítette, e körben mellőzte a vádlott bűnösségének kimondását további 1 rb. okirattal visszaélés vétségében.