1582/B/1990. AB határozat

az Állami Vagyonügynökségről és a hozzá tartozó vagyon kezeléséről és hasznosításáról szóló 1990. évi VII. törvény 9. § (1) bek. a) pontja, valamint a kiskereskedelmi és vendéglátóipari és fogyasztási szolgáltatási tevékenységet végző állami vállalatok vagyonának privatizálásáról szóló 1990. évi LXXIV. törvény 1. §-a alkotmányellenességének utólagos megállapítására vonatkozó indítvány, és megsemmisítésre irányuló kérelem vizsgálatáról.

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

Az Alkotmánybíróság jogszabályok alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítvány ügyében meghozta az alábbi

határozatot.

Az Alkotmánybíróság az Állami Vagyonügynökségről és a hozzá tartozó vagyon kezeléséről és hasznosításáról szóló 1990. évi VII. törvény 9. § (1) bek. a) pontja, valamint a kiskereskedelmi és vendéglátóipari és fogyasztási szolgáltatási tevékenységet végző állami vállalatok vagyonának privatizálásáról szóló 1990. évi LXXIV. törvény 1. §-a alkotmányellenességének utólagos megállapítására vonatkozó indítványt, és ezen jogszabályhelyek megsemmisítésére irányuló kérelmet elutasítja.

Az Alkotmánybíróság a helyi önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. törvény 107. § (1) bek. b) pontja értelmezésére, és e törvény egyes szakaszainak módosítására vonatkozó kérelmet visszautasítja.

INDOKOLÁS

I.

Az indítványozó álláspontja szerint az önkormányzatoknak rendelkezési joggal kell bírniuk a tanácsi vállalatok privatizálásánál. A döntéseket alapvetően az önkormányzatok részvételével kell meghozni, és a befolyó privatizációs ellenértékkel is nekik kell rendelkezniük. Ellenkező esetben az alkotmányos jogaik gyakorlásában megakadályozzák az önkormányzatokat. A kialakult helyzetért a hiányos törvényalkotást tartja felelősnek.

Az Alkotmánybíróságtól kéri az önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. tv. (a továbbiakban: Ötv.) 107. § (1) bekezdés b) pontjának értelmezését, és a törvény egyes rendelkezései vonatkozásában jogszabálymódosítás kezdeményezését.

A tanácsi vállalatok és a tanácsi vagyon elosztásával kapcsolatban támadja az indítványozó az Állami Vagyon-ügynökségről szóló 1990. évi VII. tv. 9. § (1) bek. a) pontjának rendelkezéseit, illetve a kiskereskedelmi, a vendéglátóipari és a fogyasztási szolgáltatást végző állami vállalatok privatizálásáról rendelkező 1990. évi LXXIV. tv. 1. §-át.

Kéri az indítványozó az Alkotmánybíróságtól ezen jogszabályok alkotmányellenességének megállapítását és megsemmisítését, mert álláspontja szerint e szabályok sértik az önkormányzatoknak az Alkotmány 44/A. § (1) bek. b) pontjában foglalt jogait.

II.

Az Alkotmány a helyi önkormányzatok alapjogaként a 44/A. § (1) bek. b) pontjában a következőket fogalmazza meg:

"/Az önkormányzat/ gyakorolja az önkormányzati tulajdon tekintetében a tulajdonost megillető jogokat, az önkormányzat bevételeivel szabadon gazdálkodik, saját felelősségére vállalkozhat."

Az Alkotmány nem rendelkezik arról, hogy az önkormányzat milyen módon szerez tulajdont. A fenti szabály a már megszerzett tulajdon tekintetében biztosítja az önkormányzatnak a tulajdonosi jogokat.

Az Alkotmány tehát a jogalkotásra bízza annak eldöntését, mimódon és milyen körben juttatja tulajdonhoz az önkormányzatokat.

Az önkormányzat nem minősül jogutódnak a korábban tanácsi kezelésben állott ingatlanvagyon tekintetében. A tanácsrendszer fennállásának tartama alatt ugyanis sem önkormányzat, sem önkormányzati vagyon nem létezett, de - önálló tulajdoni fajtaként - nem volt tanácsi vagyon sem, hanem a tanács és szervei csupán kezelői jogot gyakoroltak az állami vagyonba tartozó egyes vagyontárgyak tekintetében. Az önkormányzati vagyon nem jogutódlással jön létre a korábbi tanácsi kezelésű ingatlanokból, hanem - az önkormányzati ingatlanvagyon körét részben az Ötv. 107. §-a, részben pedig az 1991. évi XXXIII. törvény állapította meg, méghozzá oly módon, hogy egyfelől nem szükségképpen kerül önkormányzati tulajdonba minden tanácsi kezelésű ingatlan, másfelől viszont önkormányzati tulajdonba kerülnek olyan ingatlanok is, amelyek nem voltak tanácsi kezelésben.

A kezelői jog, minthogy nem azonos a tulajdonjoggal, hatályos jogunkban akkor sem jelent erősebb pozíciót a volt tanácsoknak a vállalataik vonatkozásában, ha azoknak alapítói voltak. Tanácsi tulajdon, mint tulajdoni forma ugyanis ezeken a vállalatokon nem létezett.

Minderre figyelemmel az Alkotmánybíróság álláspontja szerint, a jogutódlás az ingatlan tulajdonlás kérdésében kizárt, az önkormányzatok a törvényhozó által meghatározott módon és ingatlanokra nézve szereznek tulajdonjogot.

Az önkormányzatnak tulajdonosi várományosi pozíciójában nincs az Alkotmányból levezethető olyan jogosítványa, amelynek alapján beleszólhatna az állami tulajdon elosztásába. /Más kérdés, hogy az önkormányzati vagyon körének meghatározásánál a törvényhozó sem rendelkezik teljesen korlátlan döntési felhatalmazással.

Mindezekre figyelemmel az Alkotmánybíróság megállapítása szerint az önkormányzatoknak a tulajdonszerzésére vonatkozó törvényi rendelkezések, - minthogy az önkormányzatok tulajdonszerzése nem az Alkotmány által szabályozott kérdés - nem sértik az önkormányzatoknak az Alkotmány 44/A. § (1) bek. b) pontjában megfogalmazott - de még meg nem szerzett - tulajdonosi jogait.

Az 1990. évi LXV. tv. 107. § (1) bek. b) pontja, az Állami Vagyonügynökségről szóló 1990. évi VII. tv. 9. § (1) bek. a) pontja, amely szerint: "Külön törvény rendelkezik a tanácsok által alapított és a tanácsok felügyelete alatt álló közüzemi célra alapított állami gazdálkodó szervezetek vagyona tekintetében és az e szervezetekből átalakuló gazdasági társaságokban az államot megillető vagyonrész tekintetében a tulajdonjogról", nem alkotmányellenes éppúgy, mint a kiskereskedelmi, a vendéglátóipari és fogyasztási szolgáltató tevékenységet végző állami vállalatok vagyonának privatizálásáról /értékesítéséről, hasznosításáról/ szóló 1990. évi LXXIV. törvénynek a személyi hatályról rendelkező 1. § (1) bekezdésének rendelkezése.

Ezért az Alkotmánybíróság e jogszabályoknak az Alkotmány 44/A. § (1) bek. b) pontja sérelmét jelentő alkotmányellenességének utólagos megállapítására vonatkozó indítványt, és megsemmisítésükre vonatkozó kérelmet elutasította.

Az indítványnak azon részét, amely a helyi önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. tv. 107. § (1) bek. b) pontja értelmezésére, valamint e törvény egyes rendelkezése módosításának kezdeményezésére vonatkozó részét az Alkotmánybíróság, mint hatáskörébe nem tartozót visszautasította.

Budapest, 1991. november 19.

Dr. Herczegh Géza s. k.

az Alkotmánybíróság helyettes elnöke

Dr. Ádám Antal s. k.

alkotmánybíró

Dr. Lábady Tamás s. k.

alkotmánybíró

Dr. Szabó András s. k.

alkotmánybíró

Dr. Vörös Imre s. k.

alkotmánybíró

Dr. Kilényi Géza s. k.

előadó alkotmánybíró

Dr. Schmidt Péter s. k.

alkotmánybíró

Dr. Tersztyánszky Ödön s. k.

alkotmánybíró

Dr. Zlinszky János s. k.

alkotmánybíró

Tartalomjegyzék