A Kúria Bfv.1340/2015/7. számú precedensképes határozata csalás bűntette tárgyában. [1998. évi XIX. törvény (Be.) 373. §, 416. §, 426. §, 2012. évi C. törvény (Btk.) 396. §] Bírók: Feleky István, Molnár Gábor Miklós, Tuba István

A határozat elvi tartalma:

I. Az adóbevallás szempontjából a könyvelő quasi teljesítési segéd, hiszen az adóbevallás az adóalany kötelezettsége, s így az adóbevallás elmulasztásáért vagy valótlan tartalmú adóbevallás benyújtásért is felelős. II. A korábbi eljárási szabály szerint végzett eljárási cselekmény akkor is érvényes, ha ezt egy újabb eljárási szabály másként szabályozza. A Be. 605. §-ának (2) bekezdésében foglalt rendelkezést ugyanis az ítélkezési gyakorlat nemcsak a büntetőeljárást szabályozó korábbi és újabb törvények egészének viszonylatában értelmezi, hanem egyazon törvényen belül is.

***********

KÚRIA

Bfv.II.1340/2015/7.szám

A Kúria Budapesten, a 2016. év február hó 17. napján tartott tanácsülésen meghozta a következő

v é g z é s t:

A csalás bűntette és más bűncselekmények miatt I.r. terhelt és társai ellen folyamatban volt büntetőügyben az I. rendű terhelt védője által benyújtott felülvizsgálati indítványt elbírálva a Veszprémi Törvényszék 9.B.545/2008/145. számú ítéletét és a Győri Ítélőtábla, mint másodfokú bíróság Bf.24/2014/10. számú ítéletét I. rendű terhelt tekintetében hatályában fenntartja.

A végzés ellen fellebbezésnek és felülvizsgálatnak nincs helye, s ebben az ügyben sem az indítvány előterjesztője, sem azonos tartalommal más jogosult újabb felülvizsgálati indítványt nem nyújthat be.

I n d o k o l á s

I.

A Veszprémi Törvényszék a 2013. december 6. napján tartott tárgyaláson meghozott és kihirdetett 9.B.545/2008/145. számú ítéletével I. rendű terheltet bűnösnek mondta ki 2 rendbeli - ebből 1 esetben tettesként, tényállás I. pont, 1 esetben bűnsegédként, tényállás IV. pont elkövetett - csalás bűntettében [1978. évi IV. törvény (a továbbiakban: korábbi Btk.) 318. § (1) bekezdés, (5) bekezdés a) pont], 2 rendbeli - ebből 1 esetben tettesként, tényállás III. pont, 1 esetben bűnsegédként, tényállás IV. pont elkövetett - adócsalás bűntettében [korábbi Btk. 310. § (1) bekezdés, (3) bekezdés], magánokirat-hamisítás vétségében (korábbi Btk. 276. § - tényállás III. pont), bűnsegédként, folytatólagosan elkövetett csalás bűntettének kísérletében [korábbi Btk. 318. § (1) bekezdés, (6) bekezdés a) pont - tényállás VII. pont] és bűnsegédként elkövetett csődbűntettben [korábbi Btk. 290. § (1) bekezdés d) pont - tényállás IX. pont].

Ezért őt - halmazati büntetésül - 3 év 8 hónap börtönbüntetésre és 4 év közügyektől eltiltásra ítélte. Rendelkezett továbbá a bűnügyi költségről.

A védelmi fellebbezések alapján másodfokon eljárt Győri Ítélőtábla a 2014. szeptember 10. napján tartott nyilvános ülésen meghozott és kihirdetett Bf.24/2014/10. számú ítéletével I. rendű terhelt tekintetében az elsőfokú ítéletet megváltoztatta:

- cselekményeit felbujtóként elkövetett csalás bűntettének [2012. évi C. törvény (a továbbiakban: hatályos Btk.) 373. § (1) bekezdés, (3) bekezdés a) pont - tényállás I. pont], költségvetési csalás bűntettének [hatályos Btk. 396. § (1) bekezdés a) pont, (3) bekezdés a) pont - tényállás III. pont], hamis magánokirat felhasználása vétségének (hatályos Btk. 345. § - tényállás III. pont), felbujtóként elkövetett költségvetési csalás bűntettének [hatályos Btk. 396. § 1) bekezdés a) pont, (3) bekezdés a) pont - tényállás IV. pont], felbujtóként elkövetett költségvetési csalás bűntette kísérletének [hatályos Btk. 396. § (1) bekezdés a) pont, (4) bekezdés a) pont - tényállás VII. pont] és felbujtóként elkövetett csődbűncselekmény bűntettének [hatályos Btk. 404. § (1) bekezdés c) pont - tényállás IX. pont] minősítette;

- ezért őt, halmazati büntetésül, 2 év 9 hónap börtönben végrehajtandó szabadságvesztésre és 3 év közügyektől eltiltásra ítélte;

- a szabadságvesztésből a büntetés kétharmad részének kitöltését követő nap bocsátható legkorábban feltételes szabadságra;

egyebekben az I. rendű terhelt tekintetében azzal hagyta helyben az elsőfokú ítéletet, hogy korrigálta a tárgyalási napok megjelölését, és egyes személyi körülményeket.

II.

A bíróság jogerős ügydöntő határozata (alapítélet) ellen az I. rendű terhelt védője nyújtott be felülvizsgálati indítványt a Be. 416. §-a (1) bekezdésének a) és c) pontja alapján arra hivatkozással, hogy az I. rendű terhelt bűnösségének megállapítására a büntető anyagi jog szabályainak megsértése miatt került sor és a bíróságok az indokolási kötelezettségüket is elmulasztották.

A védő indítványa szerint a jogerős ügydöntő határozat indokolása súlyos hiányosságokban szenved, mert a tárgyalás során meghallgatott (helyesen: kihallgatott) tanúk jelentős részét meg sem említi az ítélet, nyilatkozatuk (helyesen: vallomásuk) tartalmát így nem is értékeli, nem veti össze azokat egymással és az egyéb tényekkel, bizonyítékokkal. Példaként a bíróság által kihallgatott ... könyvelőt hozza föl, aki a saját szerepéről önkritikusan vallott, ennek a körülménynek azonban az I. rendű terhelt felelősségére gyakorolt hatásáról az indokolás nem szól.

A védő szerint az elsőfokú bíróság megszegte azon kötelezettségét is, hogy a terhelt törvényes határidőn belül benyújtott indítványa ellenére nem rendelt ki más szakértőt.

A védő kijelentette, hogy kizárólag a minősítést, és azzal összefüggésben a büntetéskiszabást támadja. Azt állította, hogy megállapított tényállásból nem következik a minősítés. Ennek alátámasztására kifejtette, hogy az elkövető tudattartalmát érintő - jogi fogalmak formájában megjelenő - következtetések a jogi értékelés körébe tartoznak, amelyek a másodfokú eljárásban (és a felülvizsgálat során) a megalapozatlanság kiküszöbölése kapcsán megfogalmazott kötöttségek nélkül módosíthatók (BH 2005.167.). A célzat, valamint a csalás tényállását illetően a tévedésbe ejtést vagy tévedésben tartást megalapozó szándékosság ebbe a körbe tartozik. Úgyszintén támadhatóak azok a jogkövetkeztetések, amelyek a tényálláshoz kapcsolódóan fogalmazódtak meg (például a jelzáloggal terhelt ingatlan elidegenítését, megterhelését illetően).

A védő szerint a terhelt terhére rótt bűncselekmények tényállási elemei nem valósultak meg, ezért a terhelt felmentését indítványozta az ellene emelt vádak alól

A Legfőbb Ügyészség a BF.1372/2015. számú átiratában a védő felülvizsgálati indítványát részben a törvényben kizártnak, érdemben pedig alaptalannak találta.

Kifejtette, hogy a Be. 416. §-a (1) bekezdésének c) és d) pontjaiban írt eljárási szabálysértések körén kívül esik a Be. 111. §-ának 2011. július 12. napjáig hatályban volt (4) bekezdésében foglalt rendelkezés megsértése, így emiatt felülvizsgálatnak nincs helye.

A Be. 423. §-ának (1) bekezdése szerint a felülvizsgálati eljárásban a jogerős határozatban megállapított tényállás irányadó, és az nem támadható. A tudati tények tényből tényre következtetéssel állapíthatóak meg (EBH 2012.B.24.), ezek vitatása a tényállás támadását jelenti, ami a törvényben kizárt (BH 2011.3.).

A Legfőbb Ügyészség erre figyelemmel a támadott határozat tanácsülésen történő hatályában fenntartását indítványozta.