BH 2002.7.281 A munkaképesség-csökkenés mértéke megállapításának szempontjai a társadalombiztosítási perekben [Pp. 339. § (2) bek. g) pont, 341. § e) pont, KK 31. sz.].

Az OEP OOSZI orvosi bizottságai 1994. márciusától 67%-ban állapították meg a felperes munkaképesség-csökkenésének mértékét, ezért az alperes a III. csoportú rokkantsági foknak megfelelő rokkantsági nyugdíjat folyósított a részére.

A felperes soros felülvizsgálata során az orvosi bizottságok már csak 50%-ban találták megállapíthatónak a felperes munkaképesség-csökkenésének mértékét. Erre figyelemmel az alperes az 1998. június 11-én kelt határozatával 1998. augusztus 1-jétől kezdődően megszüntette a rokkantsági nyugdíj folyósítását. Ezt a határozatot az alperes igazgatóságának vezetője az 1998. október 22-én hozott határozatával helybenhagyta. Mindkét határozat az orvosi szakvélemények megállapításain alapult.

A felperes az e határozatokat támadó keresetlevelében hivatkozott a korábbi balesetét követően bekövetkezett és a rokkantsága megállapítását indokoló több betegségére, valamint arra, hogy az orvosi bizottságok a rehabilitálhatósága feltételéül szabják a kényszertesttartást igénylő munka végzésének mellőzését.

Előadta továbbá, hogy az utóbbi években pszichiátriai kezelésben is részesült, és a helyzete az alperes döntése alapján kilátástalanná vált. A per során kérte igazságügyi orvos szakértő kirendelését annak megállapítására, hogy folyamatosan rokkant.

A városi bíróság az ítéletével hatályon kívül helyezte az alperes mindkét fokon hozott határozatát, és az alperest új eljárásra kötelezte. Ítéletének indokolásában hivatkozott az Alkotmány 50. §-ára, az 1957. évi IV. törvény 72. §-ára és alapvetően arra: az alperes határozatai nem tartalmaznak részletes indokolást arra vonatkozóan, hogy az orvosi bizottságok mire alapozták a felperes munkaképesség-csökkenése mértékével kapcsolatos álláspontjukat. Ezért az alperes olyan eljárásjogi szabálysértést követett el, amely a Legfelsőbb Bíróság Közigazgatási Kollégiuma 31. számú állásfoglalása szerint is kihat a döntés érdemére, és a bírósági eljárásban nem orvosolható. Egyebekben iránymutatást adott a további eljárás lefolytatására.