BH 2015.8.213 I. Hivatali visszaélés helyett hivatali bűnpártolást kell megállapítani, ha a hivatalos személy jogtalan előnyszerzés célzatával történt kötelességszegése abban áll, hogy a hivatalos eljárásának során tudomására jutott bűncselekmény bejelentését elmulasztotta [Btk. 305. §, 282. § (1) bek. a) pont, (3) bek. d) pont].

Kapcsolódó határozatok:

Gyulai Törvényszék B.121/2012/117., Szegedi Ítélőtábla Bf.595/2013/22., Kúria Bfv.1021/2014/13. (*BH 2015.8.213*)

***********

II. Nem valósul meg feltétlen hatályon kívül helyezéshez vezető eljárási szabálysértés, így a felülvizsgálatnak sem lehet alapja, ha a bíróság a magyar nyelvet nem ismerő tanú kihallgatásánál tolmácsot nem (vagy nem megfelelő tolmácsot) vesz igénybe.

Ennek az ún. relatív eljárási szabálysértésnek az a következménye, hogy a tolmács igénybevétele nélkül kihallgatott tanú vallomása bizonyítékként nem értékelhető [Be. 9. § (2) bek., 78. § (4) bek., 22. §, 373. § (1) bek. II/d) pont, 375. § (1) bek., 416. § (1) bek.].

[1] A törvényszék a 2013. június 3. napján kihirdetett ítéletével

[2] - az I. r. terheltet bűnösnek mondta ki hivatali visszaélés bűntettében [1978. évi IV. tv. 225. §]; és ezért őt hat hónapi - végrehajtásában kettő évi próbaidőre felfüggesztett - börtönbüntetésre ítélte;

[3] - a IV. r. terheltet bűnösnek mondta ki 2 rendbeli vesztegetés bűntettében [1978. évi IV. tv. 250. § (1) bek., (3) bek. 1. tétel], és ezért őt halmazati büntetésül két év börtönbüntetésre, a közügyektől háromévi eltiltásra és a rendőri foglalkozáson belül a határrendész szolgálati ágtól végleges eltiltásra ítélte, emellett 16 669 forint erejéig vagyonelkobzást rendelt el vele szemben;

[4] - a XI. r. terheltet pedig bűnösnek mondta ki vesztegetés bűntettében [1978. évi IV. tv. 250. § (1) bek., (3) bek. 1. tétel]; ezért őt kétévi - végrehajtásában háromévi próbaidőre felfüggesztett - börtönbüntetésre és a rendőri foglalkozáson belül a határrendész szolgálati ágtól végleges eltiltásra ítélte.

[5] A bejelentett fellebbezések alapján másodfokon eljáró ítélőtábla a 2014. március 7. napján kihirdetett ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta:

[6] az I. r. terhelt cselekményét a Btk. 305. § a) pontja szerinti hivatali visszaélés bűntettének, a IV. r. terhelt cselekményeit 2 rendbeli, a Btk. 294. § (1) bekezdése és a (3) bekezdés 1. tétel aa) pontja szerinti hivatali vesztegetés elfogadása bűntettének, míg a XI. r. terhelt cselekményét a Btk. 294. § (1) bekezdése és a (3) bekezdés 1. tétel aa) pontja szerinti hivatali vesztegetés elfogadása bűntettének minősítette;

[7] megállapította, hogy e terheltek a kiszabott szabadságvesztésből - az I. r. és a XI. r. terhelt a szabadságvesztés végrehajtásának elrendelése esetén - legkorábban a büntetés kétharmad részének kitöltése után bocsáthatók feltételes szabadságra;

[8] egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét e terheltekre vonatkozó részében helybenhagyta.

[9] A jogerős határozat ellen az I. r. és a IV. r. terheltek védője a Be. 416. § (1) bekezdés a), b) és c) pontjára, míg a XI. r. terhelt a Be. 416. § (1) bekezdés c) pontjára alapozva felülvizsgálati indítványt terjesztett elő.

[10] Az I. r. terhelt védője a felülvizsgálati indítványban arra hivatkozott, hogy az ítéleti tényállás nem tartalmazza a terhelt terhére megállapított bűncselekmény célzatát, ennek hiányában a terhelt büntetőjogi felelősségének megállapítására anyagi jogi szabálysértéssel került sor.

[11] Emellett eljárási szabálysértést követtek el az eljárt bíróságok azzal, hogy a bizonyítás során elmaradt a török kamionsofőr személyazonosságának tisztázása. A szabad védekezés elvét pedig megsértették azzal, hogy a terhelt vallomását elvetették, noha csak azokat a bizonyítékokat lehetett volna kirekeszteni, amelyeket törvénysértéssel szereztek be.

[12] A IV. r. terhelt tekintetében a védő arra hivatkozott, hogy az alkalomszerű elkövetésekre figyelemmel terhére az üzletszerűség és ennek hiányában a minősített eset megállapításának nem lett volna helye.

[13] Vitatta a telefonbeszélgetések lehallgatásáról készült okiratok felhasználásának törvényességét is. Álláspontja szerint eljárási szabálysértést vétett a bíróság, amikor ugyan rögzítette, hogy a lehallgatási anyag a IV. r. terhelttel szemben nem használható fel, azonban a Be. 78. § (4) bekezdése ellenére elfogadta a XIII. r. terheltnek a lehallgatási anyag elétárását követően tárgyaláson tett és a IV. r. terheltet terhelő vallomását.

[14] Felhozta azt is, hogy az eljárt hatóság a lehallgatást követően késedelmesen tette meg a feljelentést, megsértve a haladéktalanság elvét.

[15] A határozatok meghozatalára - álláspontja szerint - a Be. 373. § (1) bekezdés II. d) pontjában meghatározott eljárási szabálysértéssel került sor, mivel nem a külön jogszabályban meghatározott feltételeknek megfelelő személy járt el eseti tolmácsként az eljárásban, és a nyomozó hatóság ezen eljárási szabálysértését az elsőfokú bíróság is észlelte.

[16] A XI. r. terhelt a felülvizsgálati indítványában feltétlen hatályon kívül helyezést eredményező eljárási szabálysértésre hivatkozott, mivel az eljárás lefolytatásához szükséges feljelentés hiányzott, emiatt a vád sem volt törvényes, továbbá - a Be. 373. § (1) bekezdés II. d) pontra utalva - hivatkozott a törvényes tolmács hiányára és arra, hogy a bíróságok indokolási kötelezettségüknek sem tettek eleget, mivel nem indokolták meg, hogy miért nem szembesítették őt a vád tanújával és miért nem hallgatták ki a védelem által megjelölt tanúkat.

[17] Végezetül a lehallgatási hanganyag felhasználását is sérelmezte, mivel álláspontja szerint a Be. 206/A. § (2) és (3) bekezdésében írt feltételek nem álltak fenn.

[18] A Legfőbb Ügyészség a felülvizsgálati indítványokat részben törvényben kizártnak, részben alaptalannak találta.

[19] Álláspontja szerint a felülvizsgálati indítványoknak az a hivatkozása, amelyekben az indítványozók a lehallgatási anyagok elétárását követő vallomásra, illetőleg a lehallgatási anyag törvénysértő figyelembevételével kapcsolatosak, törvényben kizártak, mivel az indítványozók ezzel a törvényi tilalom ellenére a bizonyítékokat és ezen keresztül a tényállást támadták.

[20] Ugyanezen ok miatt törvényben kizártnak tartotta a XI. r. terhelt felülvizsgálati indítványának a szembesítés elmaradását és a védelmi tanúk kihallgatásának mellőzését sérelmező részét.

[21] Álláspontja szerint az eljárt bíróságok indokolási kötelezettségüknek is eleget tettek, megfelelő módon indokolták azt, hogy mire alapították a tényállást, az indokolásból nyomon követhető bizonyítékértékelő tevékenységük, ahogy jogi álláspontjuk is.

[22] Megalapozatlannak találta a felülvizsgálati indítványok azon részét is, melyben az indítványozók a tolmácsra vonatkozó jogszabályok megsértésére hivatkoztak, mivel a tolmácsra nem a magyar anyanyelvű terheltek, hanem a török anyanyelvű tanúk miatt volt szükség, és álláspontja szerint a tolmács elmaradása a tárgyalásról csak a nem magyar anyanyelvű terheltekhez köthetően valósíthat meg feltétlen hatályon kívül helyezést eredményező eljárási szabálysértést.