A Miskolci Törvényszék P.20832/2017/25. számú határozata személyhez fűződő jog megsértése tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 23. §, (1) bek., 78. §, 233. §, 1998. évi XIX. törvény (Be.) 138. §, (1) bek., 2013. évi V. törvény (Ptk.) 2:43. §, 2:51. §, (3) bek., 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet (Kmr.) 13. §] Bíró: Hajkó Zsolt

Kapcsolódó határozatok:

*Miskolci Törvényszék P.20832/2017/25.*, Debreceni Ítélőtábla Pf.20142/2018/4.

***********

Miskolci Törvényszék

13.P.20.832/2017/25. szám

A Miskolci Törvényszék az Ügyvédi Iroda (székhelye, ügyintéző ügyvéd) által képviselt felperes neve (lakhelye) felperesnek - az alperesi képviselő (székhelye, ügyintéző) által képviselt alperes neve (székhelye) alperessel szemben személyhez fűződő jog megsértésének megállapítása, sérelemdíj megfizetése iránt folyamatban lévő eljárásában meghozta a következő

ítéletet:

A törvényszék a keresetet elutasítja.

Kötelezi felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg alperesnek 15.000.- (Tizenötezer) forint perköltséget.

Egyéb költségeiket felek maguk viselik.

Megállapítja, hogy a le nem rótt 150.000.- (Százötvenezer) forint illeték az Állam terhén marad.

Az ítélet ellen a kézbesítéstől számított tizenöt nap alatt a Debreceni Ítélőtáblához címzett fellebbezésnek van helye, melyet elektronikus úton a Miskolci Törvényszéknél kell benyújtani.

Tájékoztatja a bíróság a feleket, hogy a másodfokú bíróság az ítélet ellen irányuló fellebbezést tárgyaláson kívül bírálja el, a felek azonban tárgyalás tartását kérhetik, ha

§ a fellebbezés csak a perköltség viselésére vagy összegére vonatkozik;

§ a fellebbezés a teljesítési határidőt érinti,

§ a fellebbezés csak az ítélet indokolása ellen irányul,

§ megítélése szerint az ügy eldöntése tárgyaláson kívül is lehetséges.

A felek a fellebbezési határidő lejárta előtt előterjesztett közös kérelmük alapján a fellebbezés tárgyaláson kívüli elbírálását kérhetik.

Az ítélőtábla előtt a fellebbezést előterjesztő fél számára a jogi képviselet kötelező.

Indokolás

A törvényszék felperes keresetlevele, mellékletei, alperes érdemi ellenkérelmei, és az ügyben keletkezett egyéb iratok alapján az alábbi tényállást állapította meg:

Felperessel szemben büntetőeljárás van folyamatban a Nyíregyházi Járásbíróságon különösen nagy értékre elkövetett sikkasztás és más bűncselekmények miatt.

Az eljárás során felperes 2013. augusztus 17-étől 2013. augusztus 19. napjáig őrizetben, 2013. augusztus 19-től 2014. december 10-ig előzetes letartóztatásban volt, majd 2014. december 10-től a mai napig is házi őrizetben van.

A felperes személyi szabadságának korlátozása előtt elvégzett laborvizsgálat megemelkedett parathormon szintet mutatott, mely érték azóta is folyamatosan emelkedik. A kényszerintézkedések ideje alatt betegsége rosszabbodott, ezért felperes a Nyíregyházi Járásbíróságon 2016. június 21. napján kérelmet terjesztett elő a házi őrizete megszüntetése iránt, mivel egészségügyi állapota szakorvosi ellátást igényel. A Nyíregyházi Járásbíróság még 2016. február 8. napján elrendelte felperes egészségi állapotának általános vizsgálatát. Az igazságügyi szakértő 2016. március 16. napján kelt szakvéleményében megállapította, hogy hormontermelő mellékpajzsmirigy tumora, következményes és a mellékpajzsmirigy hormontúltengése, és hypercalcaemiaja, valamint epehólyag daganata és veseköve van a felperesnek, ezen kívül magas vérnyomás betegségben, súlyos anyagcsere betegségben, előrehaladott mellékpajzsmirigy daganatban is szenved. Megállapította azt is, hogy 2013-ban egy cseh orvosszakértő által véleményezett betegségek minden tekintetben romlottak. A még meg nem állapított jó- vagy rosszindulatú mellékpajzsmirigy daganata mielőbbi műtéti eltávolítást, kórházi beállítást, utókezelést igényel, magas vérnyomás, cukor- és vesebetegsége gyógyszeres kezelésre szorul. Álláspontja szerint ezek a "lakhelyelhagyási tilalom" feloldása nélkül megoldhatatlanok.

Felperes házi őrizet megszüntetésére irányuló kérelmét a Nyíregyházi Járásbíróság végzésével elutasította. Kifejtette, hogy álláspontja szerint a felperes gyógyszeres kezelése a házi őrizet fenntartása mellett is megoldható, illetve a részleges feloldás mellett nincs akadálya kórházi kezelésnek, esetleges műtéti beavatkozásnak sem, ahogy az eljárás során eddig, ezt követően is a bíróság haladéktalanul elbírálja felperes e kérelmeit, amennyiben a házi őrizet részleges feloldására van szükség, így a gyógykezelésnek nincs akadálya. Ugyanakkor a külföldi állampolgár vádlott öttől tíz évig terjedő szabadságvesztés büntetéssel fenyegetett büntetőügyben a házi őrizet további fenntartása, mozgásának nyomon követő technikai eszközzel történő ellenőrzése szükséges.

Felperes védőjének fellebbezés folytán az alperes, mint másodfokú bíróság az elsőfokú döntést határozatával helybenhagyta. A fellebbezés során hivatkozott arra, hogy a beszerzett szakértői véleményt az elsőfokú bíróság teljes egészében figyelmen kívül hagyta, orvosi szakkérdésben foglalt állást amikor azt állapította meg, hogy a beteg gyógyszeres kezelése a házi őrizet fenntartása mellett is megoldható. A másodfokú bíróság az elsőfokú bírói döntést helybenhagyó határozatának indokolásában rámutatott arra, az elsőfokú bíróság helyesen állapította meg, hogy a vád tárgyává tett bűncselekmények kiemelkedő tárgyi súlyára, büntető törvényi fenyegetettségére és arra is figyelemmel, hogy a vádlott hatóság elé állítására csak nemzetközi elfogatóparancs kibocsátásának eredményeként kerülhetett sor, változatlanul fennáll a szökés, elrejtőzés veszélye, alappal lehet következtetni arra, hogy az eljárási cselekményeknél való jelenléte csak a kényszerintézkedés alkalmazásával biztosítható, melynek megszüntetését a vádlott egészségügyi állapotának romlása nem indokolja. Téves a védő fellebbezésének azon hivatkozása, hogy a bíróság orvosszakértői szakkérdésben foglalt állást, amikor az igazságügyi szakértő véleményével ellentétben azt állapította meg, hogy a vádlott gyógykezelése a házi őrizet fenntartása mellett is megoldható. Kétségtelen ugyan, hogy a vádlott egészségügyi állapotának felmérése orvosi szakkérdés, az igazságügyi orvosszakértő szakértelme ugyanakkor arra nem terjed ki, hogy a házi őrizet vagy a lakhelyelhagyási tilalom fenntartása a gyógykezelésnek akadálya-e. Ennek eldöntéséhez ugyanis a kényszerintézkedés természetének, illetve a kijelölt lakás elhagyása feltételeinek ismerete szükséges, ami nem orvosszakértői kérdés.

A törvényszék a főügyészség e körben kifejtett álláspontjával mindenben egyetértett. Tekintettel arra, hogy a házi őrizet elrendeléséről szóló határozat értelmében a vádlott a kijelölt lakást gyógykezelés céljából elhagyhatja, a kényszerintézkedés a gyógykezelésének nem lehet akadálya.

A Nyíregyházi Járásbíróság minden esetben megadta az engedélyt felperesnek - kérelmére - arra, hogy házi őrizete alatt a gyógykezelése érdekében orvosi vizsgálatokon részt vegyen. Felperes kórházi kezelése folyamatosan, jelenleg is zajlik.