A Miskolci Törvényszék P.20832/2017/25. számú határozata személyhez fűződő jog megsértése tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 23. §, (1) bek., 78. §, 233. §, 1998. évi XIX. törvény (Be.) 138. §, (1) bek., 2013. évi V. törvény (Ptk.) 2:43. §, 2:51. §, (3) bek., 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet (Kmr.) 13. §] Bíró: Hajkó Zsolt

Miskolci Törvényszék

13.P.20.832/2017/25. szám

A Miskolci Törvényszék az Ügyvédi Iroda (székhelye, ügyintéző ügyvéd) által képviselt felperes neve (lakhelye) felperesnek - az alperesi képviselő (székhelye, ügyintéző) által képviselt alperes neve (székhelye) alperessel szemben személyhez fűződő jog megsértésének megállapítása, sérelemdíj megfizetése iránt folyamatban lévő eljárásában meghozta a következő

ítéletet:

A törvényszék a keresetet elutasítja.

Kötelezi felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg alperesnek 15.000.- (Tizenötezer) forint perköltséget.

Egyéb költségeiket felek maguk viselik.

Megállapítja, hogy a le nem rótt 150.000.- (Százötvenezer) forint illeték az Állam terhén marad.

Az ítélet ellen a kézbesítéstől számított tizenöt nap alatt a Debreceni Ítélőtáblához címzett fellebbezésnek van helye, melyet elektronikus úton a Miskolci Törvényszéknél kell benyújtani.

Tájékoztatja a bíróság a feleket, hogy a másodfokú bíróság az ítélet ellen irányuló fellebbezést tárgyaláson kívül bírálja el, a felek azonban tárgyalás tartását kérhetik, ha

§ a fellebbezés csak a perköltség viselésére vagy összegére vonatkozik;

§ a fellebbezés a teljesítési határidőt érinti,

§ a fellebbezés csak az ítélet indokolása ellen irányul,

§ megítélése szerint az ügy eldöntése tárgyaláson kívül is lehetséges.

A felek a fellebbezési határidő lejárta előtt előterjesztett közös kérelmük alapján a fellebbezés tárgyaláson kívüli elbírálását kérhetik.

Az ítélőtábla előtt a fellebbezést előterjesztő fél számára a jogi képviselet kötelező.

Indokolás

A törvényszék felperes keresetlevele, mellékletei, alperes érdemi ellenkérelmei, és az ügyben keletkezett egyéb iratok alapján az alábbi tényállást állapította meg:

Felperessel szemben büntetőeljárás van folyamatban a Nyíregyházi Járásbíróságon különösen nagy értékre elkövetett sikkasztás és más bűncselekmények miatt.

Az eljárás során felperes 2013. augusztus 17-étől 2013. augusztus 19. napjáig őrizetben, 2013. augusztus 19-től 2014. december 10-ig előzetes letartóztatásban volt, majd 2014. december 10-től a mai napig is házi őrizetben van.

A felperes személyi szabadságának korlátozása előtt elvégzett laborvizsgálat megemelkedett parathormon szintet mutatott, mely érték azóta is folyamatosan emelkedik. A kényszerintézkedések ideje alatt betegsége rosszabbodott, ezért felperes a Nyíregyházi Járásbíróságon 2016. június 21. napján kérelmet terjesztett elő a házi őrizete megszüntetése iránt, mivel egészségügyi állapota szakorvosi ellátást igényel. A Nyíregyházi Járásbíróság még 2016. február 8. napján elrendelte felperes egészségi állapotának általános vizsgálatát. Az igazságügyi szakértő 2016. március 16. napján kelt szakvéleményében megállapította, hogy hormontermelő mellékpajzsmirigy tumora, következményes és a mellékpajzsmirigy hormontúltengése, és hypercalcaemiaja, valamint epehólyag daganata és veseköve van a felperesnek, ezen kívül magas vérnyomás betegségben, súlyos anyagcsere betegségben, előrehaladott mellékpajzsmirigy daganatban is szenved. Megállapította azt is, hogy 2013-ban egy cseh orvosszakértő által véleményezett betegségek minden tekintetben romlottak. A még meg nem állapított jó- vagy rosszindulatú mellékpajzsmirigy daganata mielőbbi műtéti eltávolítást, kórházi beállítást, utókezelést igényel, magas vérnyomás, cukor- és vesebetegsége gyógyszeres kezelésre szorul. Álláspontja szerint ezek a "lakhelyelhagyási tilalom" feloldása nélkül megoldhatatlanok.

Felperes házi őrizet megszüntetésére irányuló kérelmét a Nyíregyházi Járásbíróság végzésével elutasította. Kifejtette, hogy álláspontja szerint a felperes gyógyszeres kezelése a házi őrizet fenntartása mellett is megoldható, illetve a részleges feloldás mellett nincs akadálya kórházi kezelésnek, esetleges műtéti beavatkozásnak sem, ahogy az eljárás során eddig, ezt követően is a bíróság haladéktalanul elbírálja felperes e kérelmeit, amennyiben a házi őrizet részleges feloldására van szükség, így a gyógykezelésnek nincs akadálya. Ugyanakkor a külföldi állampolgár vádlott öttől tíz évig terjedő szabadságvesztés büntetéssel fenyegetett büntetőügyben a házi őrizet további fenntartása, mozgásának nyomon követő technikai eszközzel történő ellenőrzése szükséges.

Felperes védőjének fellebbezés folytán az alperes, mint másodfokú bíróság az elsőfokú döntést határozatával helybenhagyta. A fellebbezés során hivatkozott arra, hogy a beszerzett szakértői véleményt az elsőfokú bíróság teljes egészében figyelmen kívül hagyta, orvosi szakkérdésben foglalt állást amikor azt állapította meg, hogy a beteg gyógyszeres kezelése a házi őrizet fenntartása mellett is megoldható. A másodfokú bíróság az elsőfokú bírói döntést helybenhagyó határozatának indokolásában rámutatott arra, az elsőfokú bíróság helyesen állapította meg, hogy a vád tárgyává tett bűncselekmények kiemelkedő tárgyi súlyára, büntető törvényi fenyegetettségére és arra is figyelemmel, hogy a vádlott hatóság elé állítására csak nemzetközi elfogatóparancs kibocsátásának eredményeként kerülhetett sor, változatlanul fennáll a szökés, elrejtőzés veszélye, alappal lehet következtetni arra, hogy az eljárási cselekményeknél való jelenléte csak a kényszerintézkedés alkalmazásával biztosítható, melynek megszüntetését a vádlott egészségügyi állapotának romlása nem indokolja. Téves a védő fellebbezésének azon hivatkozása, hogy a bíróság orvosszakértői szakkérdésben foglalt állást, amikor az igazságügyi szakértő véleményével ellentétben azt állapította meg, hogy a vádlott gyógykezelése a házi őrizet fenntartása mellett is megoldható. Kétségtelen ugyan, hogy a vádlott egészségügyi állapotának felmérése orvosi szakkérdés, az igazságügyi orvosszakértő szakértelme ugyanakkor arra nem terjed ki, hogy a házi őrizet vagy a lakhelyelhagyási tilalom fenntartása a gyógykezelésnek akadálya-e. Ennek eldöntéséhez ugyanis a kényszerintézkedés természetének, illetve a kijelölt lakás elhagyása feltételeinek ismerete szükséges, ami nem orvosszakértői kérdés.

A törvényszék a főügyészség e körben kifejtett álláspontjával mindenben egyetértett. Tekintettel arra, hogy a házi őrizet elrendeléséről szóló határozat értelmében a vádlott a kijelölt lakást gyógykezelés céljából elhagyhatja, a kényszerintézkedés a gyógykezelésének nem lehet akadálya.

A Nyíregyházi Járásbíróság minden esetben megadta az engedélyt felperesnek - kérelmére - arra, hogy házi őrizete alatt a gyógykezelése érdekében orvosi vizsgálatokon részt vegyen. Felperes kórházi kezelése folyamatosan, jelenleg is zajlik.

§-§-§-§-§-§

Felperes keresetében a 2013. évi V. törvény (Ptk.) 2:51. § (1) bekezdés a.) pontja alapján annak megállapítását kérte, hogy alperes megsértette a Ptk. 2:43. § a.) pontját, a 2:52. § (1) bekezdése szerint pedig 2.500.000.- forint sérelemdíj, annak 2016. szeptember 2-től számított kamata és perköltsége megfizetésére kérte kötelezni az alperest. Arra hivatkozott, hogy a Nyíregyházi Járásbíróság, illetve az alperes házi őrizet megszüntetésére irányuló kérelmét elutasító határozataival megsértették az egészséghez fűződő személyiségi jogát. A bíróságok döntése jogellenes volt, mert a tényállást nem derítették fel kellőképpen ahhoz, hogy megállapíthassák, a házi őrizet fenntartása mellett is megelőzhető a felperes további egészségromlása. A szakértő állást foglalt abban, hogy a "lakhelyelhagyási tilalom" feloldása az orvosi kezeléséhez elengedhetetlen, az orvosi kezelés megoldhatatlan a kényszerintézkedés megszüntetése nélkül. Így eleve olyan szakvéleményt bírált felül a bíróság, amelyet csak akkor tehetett volna meg, ha büntetőeljárás lefolytatásához fűződő érdek erősebb lett volna, mint az egészsége megóvásához fűződő jogi érdek. Ez azonban nem állapítható meg felperes esetében, mert az eljárás nyomozati szakasza befejeződött, és a bírósági szakasz is több, mint két éve folyamatban volt. Vitán felül áll az, hogy a Nyíregyházi Járásbíróság minden esetben biztosította a gyógykezelés lehetőségét felperes részére, tehát nem arról van szó, hogy ne tudná igénybe venni az egészségügyi ellátást, az egészsége károsodása a gyógyulás körülményeinek akadályozásával áll összefüggésben, hiszen önmagában az orvosi vizsgálatokon, kezeléseken való részvétel nem elegendő a gyógyuláshoz, hiszen a súlyos beteg felperesnek a nap 24 órájából 22 órát egy belvárosi levegőtlen, egészségügyileg hiányosan felszerelt agglegénylakásban kell töltenie ahelyett, hogy felépülése érdekében legalább a napi szabad levegőn töltött időt maga határozhatná meg. Sokkal összetettebb az egészségügyi problémája annál, hogy csak egyféle kezelést kapjon, magas vérnyomás betegség, csontjaiban fellelhető áttétek, mozgásszervi elváltozások és nehézségek mind olyan tünetek, amelyek azonnali beavatkozást, illetve a beteg részéről aktív terápiát igényelnének, ezért napi két óra kimozdulási lehetőség semmire nem elég, ez nem szolgálja a gyógyulását. Álláspontja szerint neki a perben nem is azt kell bizonyítania, hogy a jelenlegi egészségügyi állapota és a műtéti beavatkozás szükségessége kizárólag 2016. július 14. napja után kialakult és bekövetkezett egészségkárosodás eredménye, hiszen jól látható, hogy ez, mármint az egészségromlás egy korábban elindult folyamat következménye volt. A személyhez fűződő jogai ott sérültek, hogy az alperes a házi őrizet fenntartásával a gyógyulásában felperest hátráltatja mind a mai napig.