A Fővárosi Ítélőtábla Kbf.49/2017/12. számú határozata közokirat-hamisítás bűntette (TÁRSTETTESKÉNT elkövetett közokirat-hamisítás bűntette) tárgyában. Bírók: Belovai Henriette, Ruzsás Róbert, Szabó Éva

Kapcsolódó határozatok:

Győri Törvényszék Kb.6/2016/17., *Fővárosi Ítélőtábla Kbf.49/2017/12.*, Győri Törvényszék Kb.7/2019/31., Fővárosi Ítélőtábla Kbf.15/2021/24., Kúria Bhar.1420/2021/13. (BH 2022.7.173)

***********

Fővárosi Ítélőtábla Katonai Tanácsa

6.Kbf.49/2017/12. szám

A Fővárosi Ítélőtábla Katonai Tanácsa mint másodfokú bíróság Budapesten, a 2018. január 19. napján megtartott nyilvános ülésen meghozta a következő

í t é l e t e t:

A társtettesként, hivatalos személy által elkövetett közokirat-hamisítás bűntette és más bűncselekmények miatt ... I. r. vádlott és társa ellen indított büntetőügyben a Győri Törvényszék Katonai Tanácsa 2017. március 06. napján kihirdetett Kb.II.6/2016/17. számú ítéleté t megváltoztatja.

... I. r. vádlottal szemben kiszabott szabadságvesztés büntetést 1 (egy) évi börtönbüntetésre enyhíti, míg a rendfokozatban visszavetés katonai mellékbüntetést mellőzi.

... II. r. vádlottal szemben alkalmazott pénzbüntetést megrovás intézkedésre enyhíti.

Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét ... I. r. és ... II. r. vádlottak tekintetében helybenhagyja.

... II. r. vádlottat kötelezi a másodfokú eljárásban felmerült 15.880,- (tizenötezer-nyolcszáznyolcvan) forint bűnügyi költség megfizetésére.

Indokolás:

A Győri Törvényszék Katonai Tanácsa a 2017. március 06. napján kihirdetett Kb.II.6/2016/17. számú ítéletével ... I.r. vádlottat bűnösnek mondta ki társtettesként, hivatalos személy által elkövetett közokirat-hamisítás bűntettében (Btk. 343. § (1) bekezdés c./ pont), hivatalos eljárásban elkövetett bántalmazás bűntettében (Btk. 301. § (1) bekezdés) és foglalkozás körében elkövetett gondatlan veszélyeztetés vétségében (Btk. 165. § (1) bekezdés), ezért halmazati büntetésül 1 év 10 hónapi szabadságvesztésre, 2 évre a zászlósi rendfokozatba történő visszavetésre ítélte. A szabadságvesztés büntetés végrehajtását 2 évi próbaidőre felfüggesztette. Rendelkezett arról, hogy a szabadságvesztés végrehajtása esetén azt börtönben kell végrehajtani, valamint a feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi időpontjáról. Az I.r. vádlottat előzetes mentesítésben részesítette. ... II.r. vádlottat bűnösnek mondta ki társtettesként, hivatalos személy által elkövetett közokirat-hamisítás bűntettében (Btk. 343. § (1) bekezdés c./ pont), ezért 120 napi tétel, napi tételenként 1.500 forint pénzbüntetésre ítélte. Rendelkezett a pénzbüntetés meg nem fizetése esetén annak szabadságvesztésre történő átváltoztatásáról, továbbá a vádlottakat kötelezte az eljárás során felmerült bűnügyi költség viselésére.

Az elsőfokú tárgyaláson jelenlévő katonai ügyész három napi gondolkodási időt tartott fenn jogorvoslati nyilatkozatának bejelentésére, majd az ítéletet tudomásul vette mindkét vádlott vonatkozásában. Az I. és II.r. vádlott, valamint a védőjük ugyancsak három napi gondolkodási időt tartottak fenn, majd a törvényes határidőn belül fellebbezést jelentettek be az I.r. vádlott vonatkozásában elsődlegesen felmentés, másodlagosan a kiszabott büntetés enyhítése, a II.r. vádlott vonatkozásában pedig felmentés érdekében.

A Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség a BF.350/2017/1. számú átiratában a bejelentett fellebbezéseket nem tartotta megalapozottnak. Átiratában jelezte, hogy a katonai tanács a 2016. április 07-i vádemelést követő 2017. január 03-i tárgyalás kitűzéssel megsértette a Be. 278. § (1) bekezdésében írt rendelkezést, amely az érdemi elbírálást nem befolyásolta. Kifejtette, hogy az elsőfokú bíróság egyebekben a perrendi szabályokat betartva lefolytatott eljárásában ügyfelderítési kötelezettségét teljesítette. A bűnügy releváns bizonyítékait megvizsgálta és mérlegelési jogkörében eljárva helyesen állapította meg a tényállást. Álláspontja szerint az I.r. vádlott személyi körülményei tekintetében a tényállás annyiban szorul korrekcióra, hogy a vádlottat 10 esetben fenyítették, míg érdem után mindössze egy alkalommal részesült dicséretben. E pontosítással a tényállás felülbírálatra alkalmas. Hivatkozott arra is, hogy az eljárt katonai tanács indokolási kötelezettségének eleget tett. A megalapozott tényállást felmentés érdekében támadó fellebbezések a bizonyítékok felülmérlegelésének tilalmára tekintettel nem vezethetnek eredményre. Az elsőfokú bíróság okszerűen következtetett a vádlottak bűnösségére és helyesen minősítette az általuk elkövetett cselekményeket. Érvelt amellett, hogy az elsőfokú bíróság a büntetéskiszabási körülmények között elmulasztotta súlyosító körülményként értékelni a többszörös halmazatot, a büntetőeljárás hatálya alatti és a társas elkövetést. Kifejtette azt is, hogy az enyhítés érdekében bejelentett fellebbezés sem lehet eredményes. A kiszabott büntetések és az I.r. vádlott esetében a katonai mellékbüntetés együttesen alkalmasak a büntetési célok elérésére. Rámutatott ugyanakkor arra, hogy a mellékbüntetés jogalapja helyesen a Btk. 139. § (1),(2) és (3) bekezdése; míg az előzetes mentesítéssel kapcsolatban a Btk. 102. § (1) bekezdése. Ezért indítványozta, hogy a részletezett pontosításokkal a Fővárosi Ítélőtábla Katonai Tanácsa az ítéletet hagyja helyben.

A másodfokú nyilvános ülésen az I.r. vádlott védője perbeszédében a bejelentett fellebbezést változatlanul fenntartotta. A korábbi védő perbeszédét kiegészítve az okirat-hamisítás tekintetében kifejtette azon jogi álláspontját, hogy azt nem követhették el a vádlottak, ugyanis az elkövetés csak szándékos magatartással valósulhat meg, de a hivatalos személy által elkövetett fordulat célzatos bűncselekmény, a gondatlan elkövetés kizárt. Hivatkozott arra, hogy álláspontja szerint akkor lett volna a szándékos elkövetés megállapítható, ha a vádlottak tudták volna, hogy a fogvatartott személy megszökött vagy meg fog szökni. Ők erről nem tudtak, még eshetőleges szándékuk sem terjedt ki valótlan tény jelentésbe foglalására. Tévedésüket javításnak kellett volna követnie, amely azért maradt el, mert már leadták a jelentésüket a szolgálati elöljárójuknak. Erre tekintettel kérte az I.r. vádlott bűncselekmény hiányában történő felmentését. A hivatalos eljárásban elkövetett bántalmazás bűntette vonatkozásában kifejtette, hogy a bíróság logikai hibát vétett akkor, amikor elvetette az I.r. vádlott járőrtársa által is megerősített azon védekezését, hogy nem történt bántalmazás. Ha történt is fizikai kontaktus, az nem érte el a bűncselekmény szintjét, nem irányult fájdalom okozására, és emberi méltóságában sem alázta meg a sértettet. Ezért a cselekmény vonatkozásában bizonyítottság hiányában történő felmentésre tett indítványt. Megjegyezte, hogy a cselekmény társadalomra veszélyessége szinte a semmivel egyenlő. A foglalkozás körében elkövetett gondatlan veszélyeztetés tekintetében arra hivatkozva, hogy az I.r. vádlott elismerte a büntetőjogi felelősségét, kérte, hogy enyhítő szakasz alkalmazásával pénzbüntetést szabjon ki a bíróság.

A II.r. vádlott védője perbeszédében a bejelentett fellebbezést fenntartotta. A korábbi védő álláspontjával egyetértve kifejtette, hogy ugyan védence ténybeli beismerő vallomást tett, de a bűnösségét vitatta. Felelőssége nem állapítható meg, mert a kapitányságon ez volt a kialakult gyakorlat. Hiányzik a cselekmény társadalomra veszélyessége, ezért bűncselekmény hiányában kérte védence felmentését. Észrevételezte egyben, hogy megrovás alkalmazása is elégséges szankció lett volna.