ÍH 2020.50 KÖZJEGYZŐ KÁRTÉRÍTÉSI FELELŐSSÉGE - KÖZJEGYZŐI OKIRAT FELOLVASÁSÁNAK HIÁNYA

- KÖZOKIRAT HIÁNYÁBAN VÉGREHAJTÁS MEGSZÜNTETÉSE - KÁROSULT KÖZREHATÁSA

I. Nyilvánvalóan tudnia kell a közjegyzőnek arról, hogy amennyiben az általa kiállított közjegyzői okirat a felolvasás hiánya miatt nem minősül közokiratnak, az az okirat alapján elrendelt közvetlen végrehajtás megszüntetését eredményezheti, ennek következtében pedig a végrehajtást kérőnek eljárási illetékből és perköltségből álló többletkiadásai merülhetnek fel, amely kiadások mint vagyoni károk megtérítéséért a közjegyző felelősséggel tartozik.

II. Kizárólag a közjegyző felel azért, hogy az általa kiállított közjegyzői okirat az eljárási szabályok maradéktalan betartása mellett készüljön el, ezért a közjegyzői okirat felolvasása elmaradásának következményeit egyedül az eljárási hibát vétő közjegyző köteles viselni, és nem hivatkozhat eredménnyel a károsult közrehatására azon az alapon, hogy e szabályok megszegését a hozzá forduló felek nem ismerték fel [1959. évi IV. törvény (Ptk.) 339. § (1) bekezdése, 349. §; a közjegyzőkről szóló 1991. évi XLI. törvény (Kjtv.) 120. § (1) bekezdés d) pontja].

A felperes és - az azóta felszámolt - adós 2008. május 6. napján folyószámlahitel-szerződést, valamint ennek biztosítására keretbiztosítéki vagyont terhelő zálogszerződést, keretbiztosítéki ingó jelzálogszerződést és keretbiztosítéki ingatlan jelzálogszerződést kötöttek. Az adós fizetési kötelezettségeinek további biztosítékaként a felperes, továbbá az adós ügyvezetője és az ő házastársa (ez utóbbi személy a továbbiakban: a kezes) között 2008. május 6. napján keretbiztosítéki ingatlan jelzálogszerződés és készfizető kezességi keretszerződés jött létre. Bár e szerződések megkötésére két ügyleti tanú aláírásával megerősített magánokiratban került sor, azokat - a 2008. május 6-án létrejött többi megállapodással együtt - e napon az alperes közjegyzői okiratba is foglalta.

A felperes 2011. július 1. napján végrehajtási záradék kiállítása iránti kérelmet terjesztett elő a kezessel szemben. E kérelem folytán az alperes e napon végrehajtási záradékkal látta el az általa kiállított közjegyzői okiratot, így a kezes ellen végrehajtás indult.

A kezes 2015. június 29-én pert indított a végrehajtás megszüntetése iránt. Arra hivatkozott, hogy a végrehajtás alapját képező közjegyzői okirat nem közokirat, hiszen azt az alperes nem olvasta fel, ezért a végrehajtás tárgyát képező követelés érvényesen nem jött létre. A felperes - e per alpereseként - a kereset elutasítását kérte.

A járásbíróság a 2015. december 7. napján kelt ítéletével a végrehajtást megszüntette. Kötelezte a felperest, hogy fizessen meg a kezes részére 500 000 Ft elsőfokú perköltséget, az államnak pedig 1 500 000 Ft le nem rótt kereseti illetéket. A határozatát azzal indokolta, hogy a kezes - nem vitásan - a szerződéskötés napján 14 óra 30 perckor érkezett meg az alperes közjegyzői irodájába, aki - ezt igazoló tanúsítványok szerint - a vagyont terhelő zálogjogot 15 óra 32 perckor, a keretbiztosítéki ingózálogjogot pedig 15 óra 38 perckor jegyezte be a zálogjogi nyilvántartásba. A kezes által csatolt nyelvészeti magánszakvélemény alapján e két időpont között nem lehetett felolvasni a 33 oldalas közjegyzői okiratot, hiszen ahhoz gyors, ütemes felolvasás esetén 2 óra 45 percre, normál tempójú, megfelelően tagolt, értelmezési szüneteket is tartalmazó felolvasás mellett pedig 5 óra 30 percre lett volna szükség. Megállapította, hogy jelen per felperese nem csatolt olyan bizonyítékot, amely alkalmas lett volna e szakvélemény bizonyító erejének megkérdőjelezésére. Kitért arra is, hogy a felolvasás semmiképpen sem történhetett úgy, ahogy azt a per során tanúként kihallgatott közjegyző - jelen per alperese - és a közjegyzőhelyettes állították. E vallomások szerint ugyanis a zálogjogokat már a felolvasás befejezése előtt rögzítették a zálogjogi nyilvántartásban, amelyre azért volt szükség, mert e jogokat a szerződéskötés napján mindenképp nyilvántartásba kellett venni, a nyilvántartást pedig 17 órakor lezárták. Amennyiben azonban - e vallomásokkal egyezően - egy oldal felolvasása valóban csupán 2, illetve 2 és fél percig tartott, akkor a közjegyző - jelen per alperese - 15 óra 32 percig már felolvasott 33-ból 22 oldalt, így a zálogjogokat 17 óráig a fennmaradó 11 oldal felolvasása után is kényelmesen rögzíteni tudta volna a nyilvántartásban, nem volt indok tehát arra, hogy mindezt a felolvasás befejezése előtt tegye meg.

A járásbíróság ítélete ellen a felperes fellebbezést terjesztett elő, amelyen lerótt 2 500 000 Ft fellebbezési illetéket. E fellebbezés folytán a törvényszék a 2016. március 3-án kelt ítéletével az elsőfokú ítéletet helybenhagyta, és kötelezte a felperest, hogy fizessen meg a kezesnek 300 000 Ft másodfokú perköltséget. A határozatának indokolásában visszautalt az elsőfokú bíróság által kifejtett helyes indokokra, és kitért arra is, hogy a magánszakvélemény aggályosságát a felperes nem igazolta, így nem kellett tájékoztatni őt arról, hogy új szakértő kirendelését kérheti.

A jogerős ítélettel szemben a felperes felülvizsgálati kérelmet nyújtott be, amelyen lerótt 3 500 000 Ft felülvizsgálati illetéket. E felülvizsgálati kérelem folytán a Kúria a 2017. június 21-én kelt ítéletével a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta, és kötelezte a felperest, hogy fizessen meg a kezesnek 100 000 Ft felülvizsgálati költséget. A határozatát azzal indokolta, hogy a közjegyzői iroda munkatársainak tanúvallomása - a másodfokú határozatban kifejtett helyes indokok miatt - nem volt alkalmas a magánszakvélemény megállapításainak megcáfolására. Utalt arra is, hogy az elsőfokú eljárásban a felperes még úgy nyilatkozott, hogy a magánszakvélemény megdöntése érdekében szakvéleményt kíván benyújtani, mindezt azonban a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (1952. évi Pp.) 141. §-ának (2) és (6) bekezdéseire történt figyelmeztetés ellenére sem tette meg, így e magánszakvélemény aggályosságát nem tudta bizonyítani.

A végrehajtást megszüntető jogerős ítéletet követően a kezes pert indított a felperessel szemben az alperes által készített közjegyzői okirat alapján bejegyzett ingatlant terhelő keretbiztosítéki jelzálogjog törlése iránt. A törvényszék ítéletével e keresetnek helyt adott, és kötelezte a felperest, hogy fizessen meg a kezes részére 600 000 Ft elsőfokú perköltséget, az államnak pedig 1 500 000 Ft le nem rótt kereseti illetéket. A határozatát azzal indokolta, hogy a végrehajtási perben született jogerős ítélet szerint a jelzálogjog bejegyzésének alapját képező közjegyzői okirat nem közokirat, továbbá az nem minősíthető bejegyzésre alkalmas magánokiratnak sem, ezért e jelzálogot törölni kell. A törvényszék ítélete ellen a felperes fellebbezést terjesztett elő, amelyen lerótt 2 500 000 Ft fellebbezési illetéket. E fellebbezés folytán az ítélőtábla a 2018. február 8-án kelt ítéletével az elsőfokú ítéletet - szövegezésbeli pontosítással és kiegészítéssel - helybenhagyta, és kötelezte a felperest, hogy fizessen meg a kezesnek 500 000 Ft másodfokú perköltséget. A határozatának indokolásában a per érdemét illetően visszautalt az elsőfokú bíróság által kifejtett helyes indokokra.