BH 1998.8.401 A jogerős ítélet felülvizsgálatát jogszabálysértés miatt lehet kérni, az anyagi és az eljárási szabályok megsértése egyaránt alapot ad a felülvizsgálati kérelem előterjesztésére. Ha a bíróság ítéletének a megállapított tényállása iratellenes, okszerűtlen vagy logikai ellentmondást tartalmaz, a jogszabálysértés megállapítható. Nem állapítható meg azonban a jogszabálysértés, ha a kérelem a bizonyítékok okszerű mérlegelését támadja [Pp. 270. § (1) bek.].

A munkaügyi bíróság ítéletével kötelezte a II. rendű alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 1916 DM-et és ennek 1993. július hó 11. napjától járó évi 20%-os kamatát. Az I. rendű alperessel szemben elutasította a keresetet.

A felperes fellebbezése alapján a megyei bíróság az ítéletével megváltoztatta a munkaügyi bíróság ítéletét, és kötelezte az I. rendű alperest, hogy a tőketartozást a II. rendű alperessel egyetemlegesen fizesse meg. A megyei bíróság szerint a külföldön végzett munkáért járó devizaellátmányt az I. rendű alperesnek kell megfizetnie, mert a felperes vele állt munkaviszonyban, a II. rendű alperes fellebbezésének hiányában az ítéletnek az első fokon jogerőre emelkedett rendelkezését nem érintette.

Az ítélet ellen az alperesek perújítási kérelmet nyújtottak be, mert a felperes a vitatott időszakban - 1993. júniusában - a németországi munkahelyen nem dolgozott, a megállapított márkaórabére pedig alacsonyabb volt.

A munkaügyi bíróság az ítéletével az alapperben hozott ítéletet hatályon kívül helyezte, a keresetet az I. rendű alperessel szemben elutasította, a II. rendű alperest pedig 437,5 DM és kamatai megfizetésére kötelezte. A munkaügyi bíróság szerint a felperest az I. rendű alperes a II. rendű alpereshez rendelte ki munkavégzésre, ezért a kikötött valutaellátmányt, ami óránként 7 DM volt, a II. rendű alperesnek kell megfizetnie. A felperes 1993. június 7. napjáig dolgozott a külföldi munkahelyen, a teljesített 62,5 órára illeti meg a költségtérítés.

Az ítélet ellen a felperes fellebbezett.

A megyei bíróság az ítéletével megváltoztatta a munkaügyi bíróság ítéletét: az alapperben jogerőre emelkedett ítéletet, illetőleg ítéleti rendelkezést az alpereseket 1676,5 DM és kamatai egyetemleges megfizetésére kötelező részében hatályában fenntartotta, ezt meghaladóan hatályon kívül helyezte a jogerős ítéleteket, és elutasította a felperes keresetét. A megyei bíróság szerint a másodfokú eljárásban beszerzett bizonyítékokat az első fokú eljárás adataival egybevetve nem lehet megállapítani, hogy a felperes 1993. júniusában nem dolgozott a II. rendű alperes építkezésén, ezért az alapperben megállapított tényállás nem dőlt meg. Ezzel szemben alapos volt az alperesek perújítási kérelme az egy órára elszámolható térítés tekintetében, ezért csökkentette a marasztalás összegét. Az alapperben a jogkérdés tekintetében elfoglalt álláspontot nem lehet perújítással támadni, ezért az I. rendű alperes - eltérő jogértelmezéssel - nem mentesíthető.

A jogerős ítélet hatályon kívül helyezése és a munkaügyi bíróság ítéletének helybenhagyása iránt az I. rendű alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet. A kérelmező szerint a felperes nem tudta bizonyítani, hogy a vitatott időszakban Németországban dolgozott volna. A megyei bíróság tévesen értékelte két tanú vallomását, akik egyértelműen vallották, hogy a felperes 1993. június elején hazajött, mert az italozása miatt hazaküldték. Hasonló módon tévesen értékelte más tanúk vallomását a bíróság, illetőleg mellőzte a figyelembevételüket.