1437/B/1990. AB határozat
a helyi önkormányzati képviselők és polgármesterek választásáról szóló 1990. évi LXIV. törvény 51. §-a alkotmányellenességének vizsgálatáról
Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítvány tárgyában meghozta a következő
határozatot.
Az Alkotmánybíróság a helyi önkormányzati képviselők és polgármesterek választásáról szóló 1990. évi LXIV. törvény 51. §-a alkotmányellenességének megállapítására vonatkozó indítványt és megsemmisítésére irányuló kérelmet elutasítja.
INDOKOLÁS
I.
Indítványozó a helyi önkormányzati képviselők és polgármesterek választásáról szóló 1990. évi LXIV. törvény (a továbbiakban: Övtv.) 51. §-a alkotmányellenességének megállapítását és e törvényi rendelkezés megsemmisítését kérte. Indítványában azt állította, hogy ellentmondás áll fenn a jogorvoslathoz fűződő alapjog és a törvény kifogásolt rendelkezése között. Álláspontja szerint alkotmányellenes az a törvényi szabályozás, amely a választási eredménnyel és a választási törvény megsértésével kapcsolatban hozott bírósági döntés ellen további bírósági jogorvoslatot nem tesz lehetővé.
Indítványozó véleménye szerint az Övtv. említett rendelkezése értelmében rendkívüli jogorvoslatnak sincs helye és ennek következtében a Legfelsőbb Bíróság elnökének, valamint a legfőbb ügyésznek egyéb jogszabályban rögzített joga is korlátozásra került.
II.
1. Az Övtv. 51. § (1) bekezdése szerint:
"A választási törvény megsértése, továbbá a választási eredmény ellen bármely választópolgár a választási szervhez kifogást, illetőleg a bírósághoz jogorvoslati kérelmet (a továbbiakban együtt: kifogás) nyújthat be. A kifogás benyújtásával egyidejűleg bizonyítási indítványt kell előterjeszteni. A bizonyítási indítvány nélkül benyújtott kifogást érdemi vizsgálat nélkül el kell utasítani. Kifogást legkésőbb a sérelmezett tevékenységtől, illetőleg döntéstől számított 3 napon belül lehet a helyi választási bizottságnál benyújtani, s azt a beérkezéstől számított 3 napon belül az illetékes választási bizottságnak, illetőleg bíróságnak el kell bírálnia". E § (2)-(4) bekezdése pedig azt határozza meg, hogy a különböző jellegű és fokozatú választási szervek döntéseivel szemben mely bíróságtól lehet jogorvoslatot kérni. Az (5) bekezdés a bírósághoz előterjesztett jogorvoslati kérelem elbírálásának eljárási rendjét állapítja meg.
Az Alkotmány 57. § (5) bekezdése kimondja: "A Magyar Köztársaságban a törvényekben meghatározottak szerint mindenki jogorvoslattal élhet az olyan bírói, államigazgatási vagy más hatósági döntés ellen, amely jogát vagy jogos érdekét sérti." Az Alkotmány a jogorvoslathoz való jogot az alapvető jogokat és kötelességeket meghatározó XII. fejezetben rögzíti. Az alapvető jogokkal és kötelességekkel összefüggésben az Alkotmány 8. § (2) bekezdése így rendelkezik: "A Magyar Köztársaságban az alapvető jogokra és kötelességekre vonatkozó szabályokat törvény állapítja meg, alapvető jog lényeges tartalmát azonban nem korlátozhatja". Az Alkotmány 70/K. §-a pedig megállapítja: "Az alapvető jogok megsértése miatt keletkezett igények, továbbá a kötelességek teljesítésével kapcsolatban hozott állami döntések elleni kifogások bíróság előtt érvényesíthetők."
2. Az Övtv. 51. §-ának rendelkezései nem jelentik alapvető jog lényeges tartalmának korlátozását. Az Alkotmány ugyanis nem sorolja fel a jogorvoslat eszközeit és nem állapítja meg fórumrendszerét. Azt sem írja elő, hogy mind az első fokú, mind a másodfokon eljáró fórum bíróság legyen. E vonatkozásban alapjog korlátozása akkor állna fenn, ha az Övtv. 51. § nem biztosítaná az Alkotmány 57. § (5) bekezdése szerinti jogorvoslathoz való jogot. Az Alkotmány a különböző eljárásokra vonatkozó törvényi szabályozásra bízza a jogorvoslati formák megjelölését, a jogorvoslatot elbíráló fórumok megállapítását, valamint annak meghatározását, hogy hány fokú jogorvoslati rendszer érvényesülhet. [L. az 5/1992. (I. 30.) AB határozatot.] Az alkotmányi meghatározásból nem következik, hogy minden esetben valamennyi jogorvoslati fórumként bíróságnak kell eljárnia. Biztosítja azonban az Alkotmány a törvényben meghatározott feltételek esetén a közigazgatási határozatok törvényességének bírósági ellenőrzését. [50. § (2) bekezdés] [L. a 32/1990. (XII. 22.) AB határozatot.]
Az Övtv. kifogásolt §-ának alkotmányellenessége az Alkotmány 57. § (5) bekezdésének és 70/K. §-ának összevetése alapján sem állapítható meg. Az Övtv. 51. § (2)-(5) bekezdése ugyanis lehetőséget nyújt arra, hogy a választási szerveknek a választójog érvényesülésével összefüggő választópolgári kifogások tárgyában hozott döntéseit másodfokon bíróság bírálja el. Ezekkel a bírósági döntésekkel szemben további jogorvoslatnak nincs helye. Ez a megoldás azonban nem alkotmánysértő, mivel az Alkotmány csak azt garantálja, hogy az alapvető jogok megsértése miatt keletkezett igények bíróság előtt érvényesíthetők, de nem teremt alanyi jogot ahhoz, hogy a jogorvoslati eljárásban hozott bírói döntés is megtámadható legyen.
3. A törvényességi óváshoz az Alkotmány nem biztosít alanyi jogot. Ezért az indítványnak a törvényességi óvás lehetőségének hiányára vonatkozó kifogásait az Alkotmánybíróság nem vizsgálta. Ezzel összefüggésben az Alkotmánybíróság mégis megjegyzi, hogy a 9/1992. (I. 30.) AB határozat a törvényességi óvás emelésére vonatkozó jogszabályi rendelkezéseket 1992. december 31-i hatállyal, azokat a büntető eljárási szabályokat pedig, amelyek szerint a törvényességi óvás alapján terheltre kiható hatállyal a jogerős határozatban megállapítottnál hátrányosabb rendelkezést lehet hozni, a határozat közzététele napjától megsemmisítette.
Mindezek alapján az Alkotmánybíróság a kifogásolt törvényi rendelkezések alkotmányellenességének megállapítására vonatkozó indítványt és megsemmisítésére irányuló kérelmet elutasította.
Budapest, 1992. február 24.
Dr. Sólyom László s. k.,
az Alkotmánybíróság elnöke
Dr. Ádám Antal s. k.,
előadó alkotmánybíró
Dr. Lábady Tamás s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Szabó András s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Kilényi Géza s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Schmidt Péter s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Tersztyánszky Ödön s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Zlinszky János s. k.,
alkotmánybíró