BH 2018.11.301 A kétszeres eljárás tilalma - az ún. "ne bis in idem" elv alkalmazása - Magyarországon az Alaptörvényben rögzített alkotmányos követelmény. Az Alaptörvény XXVIII. cikk (2) bekezdése szerint senki nem tekinthető bűnösnek mindaddig, amíg büntetőjogi felelősségét a bíróság jogerős határozata nem állapította meg. A XXVIII. cikk (6) bekezdése pedig akként rendelkezik, hogy a jogorvoslat törvényben meghatározott rendkívüli esetei kivételével senki nem vonható büntetőeljárás alá, és nem ítélhető el olyan bűncselekményért, amely miatt Magyarországon vagy - nemzetközi szerződés, illetve az Európai Unió jogi aktusa által meghatározott körben - más államban törvénynek megfelelően már jogerősen felmentették vagy elítélték. Ekként az ártatlanság vélelmét tartalmazó alaptörvényi rendelkezés a büntetőjogi felelősség végleges megállapítását kifejezetten és kizárólag a bíróság (és nem más hatóság) jogerős határozatához köti. A "ne bis in idem" elvét előíró rendelkezés pedig felmentésre és elítélésre utal, ilyen tartalommal pedig fogalmilag csak bíróság hozhat határozatot. A magyar jogrendszerben "res iudicata" hatás kiváltására tehát az Alaptörvény rendelkezései szerint csak bírósági határozat képes. Ez nem érinti az Európai Unió másik tagállamában hozott - ugyanilyen hatás kiváltására alkalmas - más jogi aktus érvényességét [Be. 6. § (3) bek. d) pont; Alaptörvény XXVIII. cikk (2) és (6) bek.].

[1] A járásbíróság a 2016. március 22-én kelt ítéletében az I. r. terheltet bűnösnek mondta ki folytatólagosan elkövetett csalás bűntettében [2012. évi C. tv. - a továbbiakban: Btk. - 373. § (1) bek. és (3) bek. a) pont], valamint csalás vétségében [Btk. 373. § (1) bek. és (2) bek. a) pont]. Ezért halmazati büntetésül 30 napi elzárásra, 288 napi tétel, napi tételenként 1400 forint, összesen 403 200 forint pénzbüntetésre és 160 óra - szellemi munkakörben letöltendő - közérdekű munkára ítélte.

[2] Az I. r. terhelt tekintetében kétirányú fellebbezések alapján eljárva a törvényszék a 2017. június 14-én kihirdetett ítéletével a terhelt büntetését 1 év 2 hónapi szabadságvesztésre és 2 évi közügyektől eltiltásra súlyosította azzal, hogy a szabadságvesztést börtönben kell végrehajtani, és abból a terhelt legkorábban a büntetés kétharmad részének kitöltését követően bocsátható feltételes szabadságra. Elrendelte a kerületi bíróság ítéletével kiszabott 1 évi - eredetileg végrehajtásában próbaidőre felfüggesztett - börtönbüntetés végrehajtását; egyebekben az elsőfokú ítéletet e terhelt tekintetében helybenhagyta.

[3] A jogerős ítéleti tényállás szerint az I. r. terhelt a folytatólagosan elkövetett csalás bűntetteként értékelt cselekményét 2013. február 15. és 2013. február 21. napján az N.-B. Kft., a csalás vétségeként minősülő cselekményét 2013. március 4-én Cz. L. sértett sérelmére követte el.

[4] A kerületi ügyészség a 2015. január 6-án kelt határozatával a terhelttel szemben az N. N. G. sérelmére 2013. február 20-án elkövetett csalás vétsége miatt indított nyomozást megszüntette, és a terheltet megrovásban részesítette.

[5] A bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen a terhelt védője terjesztett elő felülvizsgálati indítványt, annak törvényes okaként a Be. 416. § (1) bekezdés b) és c) pontját megjelölve. Érdemben a jogerős ítélet megváltoztatását és az eljárás megszüntetését vagy a terhelt felmentését indítványozta. Álláspontja szerint a terhelt elítélésére a törvényi egység figyelmen kívül hagyásával, ítélt dolog miatt került sor. Az indítvány jogszabályi alapjaként hivatkozott még a Be. 373. § (1) bekezdés I. pont c) alpontjára is.

[6] Indokai szerint a terhelt 2013. február 27-én csalást követett el, ami miatt vele szemben intézkedést alkalmaztak; az ügyészség a terhelt bűnösségét megállapította, eljárási pozíciója ezáltal elítélt lett.

[7] A terhelt a járásbíróság ítéletével elbírált csalási cselekményeit 2013. február 13. és 2013. március 4. napján követte el, melyek ekként törvényi egységet alkotnak, az összefoglalt bűncselekmény részcselekményeit alkotják. Utalt arra, hogy ha a vád az összefoglalt bűncselekmény alapcselekményének a tényállási elemeit nem tartalmazza, törvényes vád hiányában a bíróságnak nincs lehetősége arra, hogy a vád tárgyává tett cselekményt - a vádtól eltérően - az abból hiányzó részcselekmény figyelembevételével minősítse. Az összefoglalt bűncselekmény esetén - hasonlóan a természetes egységhez és a folytatólagossághoz - a jogerős határozat meghozatalának egységteremtő hatása van. A törvényi egységbe tartoznak mindazok a részcselekmények, amelyek elkövetésére a jogerős határozat meghozatalát megelőzően került sor.

[8] A védő álláspontja szerint a kerületi ügyészség határozata "res iudicatát" eredményezett a törvényi egységbe tartozó valamennyi bűncselekmény vonatkozásában, ezért az újabb ügyben a bíróságnak a Be. 6. § (3) bekezdés d) pontjára tekintettel az eljárást meg kellett volna szüntetnie, vagy a terheltet fel kellett volna mentenie.

[9] Az indítvány ezen túlmenően hivatkozott arra, hogy a terhelt 2009. évben is követett el csalási cselekményeket, melyek miatt öt különböző eljárás indult vele szemben. A védő álláspontja szerint meg kell vizsgálni azt is, hogy e cselekmények nem alkotnak-e törvényi egységet a 2013. évben elkövetett csalási cselekményekkel.

[10] A fentieken túl a védő kiemelte azt is, hogy az I. r. terhelt sem 2009-et megelőzően, sem 2013. év közepe után nem követett el bűncselekményeket. Ezen időszakban zsarolási cselekmény sértettje volt, ami miatt az elkövetőkkel szemben jogerős ítélet is született, és bűncselekményeit kizárólag e bűnös igény kielégítése érdekében követte el. Ezért cselekményei nem egy bűnöző, hanem egy kényszer és fenyegetés hatása alatt álló ember meggondolatlan, és törvényi egységbe tartozó cselekményei.

[11] A Legfőbb Ügyészség az indítványt törvényben kizártnak tartotta, és az indítvány elutasítását indítványozta.

[12] Indokai szerint a Be. 416. § (1) bekezdés c) pontja taxatíve felsorolja azokat az eljárási szabálysértése­-

ket, amelyek miatt felülvizsgálatnak van helye. A Be. 373. § (1) bekezdés d) pontja szerinti eljárási szabálysértés, ha a bíróság olyan cselekmény miatt hoz ügydöntő határozatot, melyet már jogerősen elbíráltak. Ez viszont a felülvizsgálatra okot adó eljárási szabálysértések felsorolásában nem szerepel, ellenben a Be. 408. § (1) bekezdés b) pontja alapján amiatt perújításnak van helye.

[13] A Legfőbb Ügyészség átirata kapcsán a védő írásban észrevételezte, hogy indítványában a Be. 416. § (1) bekezdés b) pontjában írt felülvizsgálati okot is megjelölte, mely tekintetében a Legfőbb Ügyészség nem foglalt állást. Ezért eredeti - az ítélt dolog miatti ismételt elítélésre tekintettel a terhelt felmentésére vagy az eljárás megszüntetésére - irányuló indítványát megismételte.

[14] A védői észrevétel kapcsán a Legfőbb Ügyészség akként nyilatkozott, hogy az átiratában foglaltakat módosítani, kiegészíteni nem kívánja.

[15] Ezt követően a védő újabb beadványt terjesztett elő - mely 2018. március 29. napján kelt és a Kúriára 2018. április 3-án érkezett -, s ehhez csatolta a törvényszék 2018. március 1. napján kelt végzését, melyben a terhelt védőjének a jelen indítvánnyal is támadott határozatok ellen előterjesztett perújítási indítványát elutasította. A védő kifejtette, hogy nem ért egyet a törvényszék azon álláspontjával, miszerint jogerőhatás kifejtésére csak bírósági határozat képes, és e tájékoztatás figyelembevételét is kérte.