A Budapest Környéki Törvényszék Bf.85/2010/13. számú határozata rágalmazás vétsége tárgyában. [1978. évi IV. törvény (Btk.) 179. §, 1998. évi XIX. törvény (Be.) 52. §, 351. §, 371. §]

Kapcsolódó határozatok:

Szentendrei Járásbíróság B.361/2005/62., *Budapest Környéki Törvényszék Bf.85/2010/13.*, Kúria Bfv.950/2011/3. (BH 2012.6.148)

***********

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

A Bíróság mint másodfokú bíróság a számú ügyben év hó napján tartott nyilvános ülésen meghozta az alábbi

végzést

A rágalmazás vétsége miatt I. r. vádlott és társa ellen indult büntető ügyben a Városi Bíróság . év hó . napján kihirdetett számú ítéletét helybenhagyja azzal, hogy a vádlottakat helyesen

2 rendbeli rágalmazás vétsége [Btk. 179.§ (1) bekezdés] miatt emelt vád alól tekinti felmentettnek.

Felhívja magánvádló 2 magánvádlót, hogy 8 (nyolc) napon belül - leletezés terhe mellett - 6.000,- (Hatezer) - 6.000,- (Hatezer) forint eljárási illetéket rójon le.

Az ítélet bevezető részében az ügyszámot feltünteti, a vádlott nevére és a bűncselekmény megnevezésére utalást mellőzi.

Indokolás:

I. r. és II. r. vádlottakat az elsőfokú bíróság a rágalmazás vétsége miatt [Btk. 179.§ (1) és (2) bekezdés a) pontja] emelt vád alól felmentette.

Az ítélet ellen magánvádló 2 és magánvádló 1 magánvádlók jelentettek be fellebbezést a felmentést sérelmezve a bűnösség megállapítása és büntetés kiszabása érdekében, melyet a magánvádlók írásban részletesen megindokoltak.

A másodfokú bíróság nyilvános ülésén magánvádló 2 magánvádló - aki a Be. 52.§ (2) bekezdése értelmében év hó napján elhalálozott magánvádló 1 helyébe lépett - a fellebbezést fenntartotta.

A fellebbezés írásbeli indokolásával egyezően a tényállás megalapozatlanságára hivatkozott. Álláspontja szerint a vádlottak cselekménye nem csak becsületcsorbításra alkalmas, hanem egyúttal jogellenes is, következésképpen büntetőjogi felelősséget kell maga után vonjon. Az elsőfokú bíróság bizonyítékértékelő tevékenységét támadva azzal érvelt, hogy téves jogi következtetésen alapul a vádlottak felmentése és a jogellenesség hiányának megállapítása is.

E körben hivatkozott több olyan jogesetre, amely során téves a jogellenesség hiányának megállapítása olyan esetben, amikor jogos magánérdek védelmére hivatkozással tesznek állami szervekhez bejelentést, amelyek részben vagy egészben valótlanok.

Ezért a tényállás megváltoztatását, a vádlottak bűnösségének megállapítását és velük szemben büntetés kiszabását indítványozta.

A tényállást támadó érvelés nem alapos. Az elsőfokú bíróság azt a bizonyítási eljárás szabályainak megtartásával maradéktalanul felderítette. A rendelkezésre álló bizonyítékokat értékelési körbe vonta és iratszerűen a logika és az ésszerű gondolkodás szabályainak megfelelően értékelte.

A tényállás tartalmazza azokat a tényeket, melyekből további ténybeli következtetéssel a büntetőjogi kérdésekről dönteni lehet.

Erre, valamint arra figyelemmel, hogy a megállapított tényállás mentes a Be. 351. §-ának (2) bekezdés a)-d) pontjában írt hibáktól és hiányosságoktól, annak kiegészítésére nincs törvényi lehetőség, az a Be. 351.§-ának (1) bekezdése értelmében a másodfokú eljárásban is irányadó.

Azt - a tényállás megalapozottságát nem érintő körben - a másodfokú bíróság helyesbíti azzal, hogy a birtokháborítás miatt a Közigazgatási Hivatallal szemben szám alatt folyamatban volt perben a beavatkozók a magánvádlók voltak (2. oldal harmadik bekezdése).