62010CJ0155[1]

A Bíróság (első tanács) 2011. szeptember 15-i ítélete. Williams és társai kontra British Airways plc. Előzetes döntéshozatal iránti kérelem: Supreme Court of the United Kingdom - Egyesült Királyság. Munkafeltételek - 2003/88/EK irányelv - Munkaidő-szervezés - Az éves szabadsághoz való jog - Légijármű-pilóták. C-155/10. sz. ügy

C-155/10. sz. ügy

Williams és társai

kontra

British Airways plc

(a Supreme Court of the United Kingdom, korábban House of Lords [Egyesült Királyság] által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem)

"Munkafeltételek - 2003/88/EK irányelv - Munkaidő-szervezés - Az éves szabadsághoz való jog - Közforgalmi pilóták"

Az ítélet összefoglalása

Szociálpolitika - A munkavállalók biztonságának és egészségének védelme - Munkaidő-szervezés - A fizetett éves rendes szabadsághoz való jog - Közforgalmi pilóták

(2003/88 európai parlamenti és tanácsi irányelv, 7. cikk; 2000/79 tanácsi irányelv, csatolt megállapodás, 3. szakasz)

A munkaidő-szervezés egyes szempontjairól szóló 2003/88 irányelv 7. cikkét, valamint a polgári repülésben dolgozó utazó munkavállalók munkaidejének szervezéséről szóló európai megállapodásról szóló 2000/79 irányelvhez csatolt megállapodás 3. szakaszát úgy kell értelmezni, hogy egy közforgalmi pilóta az éves szabadsága alatt nemcsak az alapbérének fenntartására, hanem egyrészt a munkaszerződése szerinti feladatainak az ellátásához ténylegesen kapcsolódó és a teljes díjazásába beszámított összeggel kompenzált valamennyi elemre, másrészt a közforgalmi pilóta személyi és foglalkoztatási státusához kötődő valamennyi elemre is jogosult.

A nemzeti bíróság feladata annak értékelése, hogy e munkavállaló teljes díjazását alkotó különböző elemek megfelelnek-e ezen kritériumoknak.

(vö. 31. pont és a rendelkező rész)

A BÍRÓSÁG ÍTÉLETE (első tanács)

2011. szeptember 15.(*)

"Munkafeltételek - 2003/88/EK irányelv - Munkaidő-szervezés - Az éves szabadsághoz való jog - Közforgalmi pilóták"

A C-155/10. sz. ügyben,

az EUMSZ 267. cikk alapján benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem tárgyában, amelyet a Supreme Court of the United Kingdom, korábban House of Lords (Egyesült Királyság) a Bírósághoz 2010. április 2-án érkezett, 2010. március 24-i határozatával terjesztett elő az előtte

a Williams és társai

és

a British Airways plc

között folyamatban lévő eljárásban,

A BÍRÓSÁG (első tanács),

tagjai: A. Tizzano tanácselnök, J.-J. Kasel, A. Borg Barthet, E. Levits (előadó) és M Berger bírák,

főtanácsnok: V. Trstenjak,

hivatalvezető: L. Hewlett főtanácsos,

tekintettel az írásbeli szakaszra és a 2011. április 14-i tárgyalásra,

figyelembe véve a következők által előterjesztett észrevételeket:

- Williams és társai képviseletében J. McNeill QC, és M. Ford barrister,

- a British Airways plc képviseletében C. Jeans és A. Short QC,

- a dán kormány képviseletében V. Pasternak Jørgensen és C. Vang, meghatalmazotti minőségben,

- az Európai Bizottság képviseletében M. van Beek és N. Yerrell, meghatalmazotti minőségben,

a főtanácsnok indítványának a 2011. június 16-i tárgyaláson történt meghallgatását követően,

meghozta a következő

Ítéletet

1 Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem a munkaidő-szervezés egyes szempontjairól szóló, 2003. november 4-i 2003/88/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL L 299., 9. o.; magyar nyelvű különkiadás 5. fejezet, 4. kötet, 381. o.) 7. cikkének, valamint a Európai Légitársaságok Szövetsége (AEA), az Európai Közlekedési és Szállítási Dolgozók Szövetsége (ETF), az Európai Közforgalmi Pilóták Szövetsége (ECA), az Európai Regionális Légitársaságok Szövetsége (ERA) és a Légiszállítók Nemzetközi Szövetsége (IACA) által kötött, a polgári repülésben dolgozó utazó munkavállalók munkaidejének szervezéséről szóló európai megállapodásról szóló, 2000. november 27-i 2000/79/EK tanácsi irányelvhez (HL L 302., 57. o.; magyar nyelvű különkiadás 5. fejezet, 4. kötet, 75. o.) csatolt megállapodás (továbbiakban: európai megállapodás) 3. szakaszának az értelmezésére vonatkozik.

2 E kérelmet S. Williams és társai munkavállalók és munkáltatójuk, a British Airways plc (a továbbiakban: British Airways) között a fizetett éves szabadságuk alatt kapott díjazás tárgyában folyamatban lévő eljárás keretében terjesztették elő.

Jogi háttér

Az uniós szabályozás

3 A 2003/88 irányelv "Éves szabadság" című 7. cikke előírja:

"Éves szabadság

"(1) A tagállamok meghozzák a szükséges intézkedéseket annak biztosítására, hogy minden munkavállalót legalább négy hét [helyesen: négy hét fizetett] éves szabadság illessen meg a nemzeti jogszabályok és/vagy gyakorlat által megállapított ilyen szabadságra való jogosultság és a szabadság biztosítása [helyesen: és ennek megadása] feltételeinek megfelelően.

(2) Az éves szabadság minimális időtartama nem helyettesíthető annak fejében nyújtott juttatással, a munkaviszony megszűnésének esetét kivéve."

4 Az európai megállapodás 3. szakasza a következőképpen rendelkezik:

"(1) A polgári repülésben dolgozó utazó személyzet legalább négyhetes éves fizetett szabadságra jogosult a nemzeti jog és/vagy gyakorlat által az ilyen szabadságra való jogosultság és ennek megadása feltételeinek megfelelően.

(2) A rendes szabadság minimális időtartama nem helyettesíthető az annak fejében nyújtott juttatással, a munkaviszony megszűnésének esetét kivéve."

A nemzeti szabályozás

5 A polgári repülésről (munkaidő) szóló, 2004. évi rendelet (Civil Aviation [Working Time] Regulations 2004 [Statutory Instruments 2004., 756. sz.]) a következőképpen rendelkezik:

"4. (1) A személyzet tagja legalább négy hét fizetett éves szabadságra jogosult, vagy egy évnél rövidebb munkaviszony esetén a négy hét megfelelő hányadára.

(2) A személyzet tagját a jelen rendelet alapján megillető éves szabadságot:

(a) részletekben is ki lehet venni;

(b) pénzbeli juttatással csak akkor váltható meg, ha a személyzet tagjának munkaviszonya megszűnt."

6 E rendelet 9. cikke alapján valamennyi munkáltatónak biztosítania kell, hogy:

"[...] adott hónapban

a) az általuk foglalkoztatott személyek egyike sem végezhet munkaidejében a személyzet tagjaként munkát, ha a 12 hónapos - az adott hónapot megelőző hónap végén lejáró - időszak alatt e személy összesített repülési ideje a 900 órát meghaladja, és

b) az általa foglalkoztatott személyzet tagjának nem lehet több az éves összesített munkaideje 2000 óránál a 12 hónapos - az adott hónapot megelőző hónap végén lejáró - időszak alatt."

Az alapeljárás és az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések

7 S. Williams és társai a British Airways alkalmazásában álló pilóták (a továbbiakban: pilóták). Munkafeltételeiket a British Airwaysszel a pilóták szakszervezete, a British Air Line Pilots Association tárgyalta. E feltételek megtalálhatók a 2005. április 1-jei egyetértési megállapodásban (Memorandum of Agreement; a továbbiakban: MOA).

8 A MOA értelmében a pilóták díjazása három elemből áll. Az elsőt egy éves fix összeg képezi. A másodikat és harmadikat olyan pótlékok képezik, amelyek egyrészt a repüléssel töltött idő alapján - amelynek során tehát a pótlékot a tervezett repülésért óránként kapott 10 GBP alapján számítják ki - és másrészt a bázison kívül eltöltött idő alapján - amely esetben a pótlék óránként 2,73 GBP - változnak. A repüléssel töltött idő alapján fizetett pótlék teljes egészében adóköteles díjazás, míg a bázison kívül eltöltött időért fizetett pótlékkal kapcsolatban 82%-ot költségtérítésként kezelnek, és csak 18%-ot tekintenek adóköteles díjazásnak.

9 Egy pilóta repüléssel töltött ideje függ azon útvonaltól, amelyre beosztották, valamint a repülési tervtől. A Supreme Court of the United Kingdom (az Egyesült Királyság legfelsőbb bírósága) szerint ez általában körülbelül havi tizenöt napot jelent.

10 A MOA szerint a fizetett éves szabadság idejére kapott összeg alapját csak a díjazás első eleme, azaz az éves fix összeg alapján állapítják meg.

11 A pilóták azzal érvelnek, hogy az uniós jog szerint az éves szabadság idejére fizetett összegnek a teljes díjazásukon kell alapulnia, beleértve a pótlékokat is.

12 Az Employment Tribunal (munkaügyi bíróság) és az Employment Appeal Tribunal (munkaügyi fellebbviteli bíróság) helyt adott e kérelemnek. A Court of Appeal (England & Wales) (Civil Division) - úgy határozva, hogy a díjazás csak az éves fix összegből áll - elfogadta a British Airways ellentétes álláspontját.

13 A kérdést előterjesztő bíróság kétségét fejezi ki a "fizetett éves szabadság" kifejezés jelentését és a nemzeti jogszabályok vagy gyakorlatok számára az "ilyen szabadságra való jogosultság és ennek megadása feltételei"-nek a meghatározására rendelkezésre álló szabadság terjedelmét illetően.

14 Ilyen körülmények között a Supreme Court of the United Kingdom úgy döntött, hogy az eljárást felfüggeszti, és a következő kérdéseket terjeszti a Bíróság elé előzetes döntéshozatalra:

"1) Az a) [a 2000. június 22-i 2000/34/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvvel (HL L 195., 41. o.; magyar nyelvű különkiadás 5. fejezet, 4. kötet, 27. o.) módosított, a munkaidő-szervezés egyes szempontjairól szóló, 1993. november 23-i] 93/104/EK [tanácsi] irányelv [HL L 307., 18. o.; magyar nyelvű különkiadás 5. fejezet, 2. kötet, 197. o.] 7. cikke, valamint a 2003/88[...] irányelv 7. cikke és b) az [...] európai megállapodás 3. szakasza alapján:

a) meghatároz-e vagy tartalmaz-e követelményeket az európai jog a fizetett éves szabadság időszaka tekintetében teljesítendő kifizetés jellegére vagy mértékére vonatkozóan, és ha igen, milyen mértékben;

b) meghatározhatják-e a tagállamok e kifizetések kiszámításának módját, és ha igen, milyen mértékben?

2) Különösen elegendő-e, hogy a nemzeti jog, gyakorlat, illetve a munkáltatók és munkavállalók által nemzeti szinten elfogadott kollektív szerződések, illetve szerződéses megállapodások alapján teljesített kifizetés lehetővé teszi a munkavállaló számára (és ösztönzi őt arra), hogy kivegye és gyakorolja - e szavak legteljesebb értelmében - az éves szabadságát, és nem jár-e annak jelentős veszélyével, hogy a munkavállaló nem így tesz?

3) Vagy szükséges-e, hogy

a) a kifizetés pontosan megfeleljen a munkavállaló "rendes" díjazásának, vagy

b) nagyjából összehasonlítható legyen azzal?

4) Továbbá a harmadik kérdés a) vagy b) pontjára adandó igenlő válasz esetén az irányadó vagy összehasonlítható díjazás alapja

a) az a fizetés, amelyet a munkavállaló az adott szabadság időtartama alatt megkeresett volna, ha szabadság helyett dolgozott volna, vagy

b) az a fizetés, amelyet ő valamilyen más, munkával töltött időtartam alatt megkeresett, és ha igen, mely időtartam alatt?

5) Hogyan kell a »rendes« vagy »összehasonlítható« díjazást megítélni olyan körülmények között, ha

a) a munkavállaló díjazását meghatározott, általa végzett különös tevékenység esetén és annak mértékében kiegészítik;

b) vagy ha éves vagy egyéb határa van a munkavállaló által végezhető ilyen tevékenység mértékének vagy időtartamának, és a munkavállaló ezt a határt már elérte, vagy majdnem elérte az éves szabadság kivételekor, így tehát valójában nem végezhetne ilyen tevékenységet akkor sem, ha szabadság helyett dolgozna?"

Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésekről

15 Együttesen vizsgálandó kérdéseivel a kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra vár választ a Bíróságtól, hogy a 2003/88 irányelv 7. cikke és az európai megállapodás 3. szakasza tartalmaz-e utalásokat azon díjazásra vonatkozóan, amelyre egy közforgalmi pilóta az éves szabadsága alatt jogosult, és adott esetben melyek ezek.

16 Előzetesen meg kell jegyezni, hogy egyrészt a 2000/79 és a 2003/88 irányelv tárgya ugyanaz, vagyis a munkaidő munkavállalók biztonsága és egészsége érdekében történő szervezése, és hogy másrészt az európai megállapodás 3. szakaszának szövege lényegében azonos a 2003/88 irányelv 7. cikkével. Ebből következik, hogy - amint a főtanácsnok az indítványának 43. pontjában megjegyezte - az ítélkezési gyakorlatnak a Bíróság által az ezen utóbbi rendelkezés értelmezésén keresztül kidolgozott elvei átültethetők az európai megállapodás 3. szakaszára. Márpedig a 2003/88 irányelv 7. cikkének értelmezését a szövege, valamint az általa elérendő cél fényében kell elvégezni.

17 A 2003/88 irányelv 7. cikkének szövege nem tartalmaz semmiféle, a munkavállalót az éves szabadsága alatt megillető díjazásra vonatkozó kifejezett utalást. Az ítélkezési gyakorlat azonban emlékeztetett arra, hogy e cikk (1) bekezdésének magából a szövegéből is kitűnik, amely rendelkezéstől ezen irányelv nem enged eltérést, hogy minden munkavállalót megillet legalább négy hét fizetett éves szabadság, és hogy a fizetett éves szabadsághoz való e jogot a közösségi szociális jog különleges fontossággal bíró elvének kell tekinteni (lásd a C-350/06. és C-520/06. sz., Schultz-Hoff és társai egyesített ügyekben 2009. január 20-án hozott ítélet [EBHT 2009., I-179. o.] 22. és 54. pontját, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot).

18 Az ilyen fizetett éves szabadság időszakához való jogot továbbá kifejezetten rögzíti az Európai Unió Alapjogi Chartája 31. cikkének (2) bekezdése, amely Chartának az EUSZ 6. cikk (1) bekezdése a Szerződésekkel megegyező jogi kötőerőt ismer el.

19 Ilyen körülmények között a Bíróságnak már volt alkalma meghatározni, hogy a 2003/88 irányelv 7. cikkének (1) bekezdésében szereplő "fizetett éves szabadság" kifejezés azt jelenti, hogy az ezen irányelv értelmében vett "éves szabadság" idejére a munkabért továbbra is folyósítani kell, és hogy más szóval a munkavállalónak erre a pihenőidőre meg kell kapnia a rendes munkabérét (lásd a C-131/04. és C-257/04. sz., Robinson-Steele és társai egyesített ügyekben 2006. március 16-án hozott ítélet [EBHT 2006., I-2531. o.] 50. pontját, valamint a fent hivatkozott Schultz-Hoff és társai egyesített ügyekben hozott ítélet 58. pontját).

20 Ugyanis az e szabadság kifizetése követelményének célja az, hogy a munkavállalót az említett szabadság idején olyan helyzetbe hozza, amely a munkabér tekintetében összehasonlítható a munkavégzéssel töltött időszakokkal (lásd a fent hivatkozott Robinson-Steele és társai egyesített ügyekben hozott ítélet 58. pontját, valamint a fent hivatkozott Schultz-Hoff és társai egyesített ügyekben hozott ítélet 60. pontját).

21 Amint a főtanácsnok az indítványának 90. pontjában megjegyezte, a fentiekből következik, hogy az éves szabadság idejére járó díjazást főszabály szerint úgy kell számítani, hogy az megfeleljen a munkavállaló rendes díjazásának. Ebből az is következik, hogy nem felel meg az uniós jog követelményeinek az olyan pénzbeli juttatás, amelynek az összege csupán azon jelentős kockázat kizárását teszi lehetővé, hogy a munkavállaló nem veszi ki az éves szabadságát.

22 Márpedig, amennyiben a munkavállaló által kapott díjazás több elemből áll, e rendes díjazás és következésképpen azon összeg meghatározása, amelyre e munkavállaló az éves szabadsága alatt jogosult, egyedi elemzést követel meg. Ez a helyzet a közforgalmi pilótának mint valamely légitársaság utazó személyzete tagjának a díjazása esetében, amely egy éves fix összegből, valamint a repüléssel töltött időhöz és a bázison kívül eltöltött időhöz kapcsolódó, változó pótlékokból áll.

23 E tekintetben meg kell állapítani, hogy bár valamely munkavállaló rendes díjazásának a szerkezete mint olyan a tagállami jog által szabályozott rendelkezések és gyakorlatok hatálya alá tartozik, annak nem lehet hatással valamely munkavállalónak a jelen ítélet 19. pontjában említett azon jogára, hogy szabad- és pihenőideje alatt olyan gazdasági feltételeket élvezzen, mint amelyek a munkavégzésére vonatkozó gazdasági feltételekkel összehasonlíthatóak.

24 Így bármely, a munkavállalónak a munkaszerződése szerinti feladatainak az elvégzéséhez ténylegesen kapcsolódó és a munkavállaló teljes díjazásába beszámított összeggel kompenzált olyan kellemetlenségnek, mint a közforgalmi pilóták esetében a repüléssel töltött idő, szükségszerűen részét kell, hogy képezze azon összegnek, amelyre a munkavállaló az éves szabadsága alatt jogosult.

25 Ezzel szemben nem kell figyelembe venni az éves szabadság alatt folyósítandó kifizetés számítása során a munkavállaló teljes díjazásának azon elemeit, amelyek célja kizárólag az eseti jellegű vagy kiegészítő, a munkavállalónak a munkaszerződése szerinti feladatainak az elvégzése során felmerülő olyan költségek fedezése, mint amelyek azon időhöz kapcsolódnak, amelyet a pilótáknak a bázison kívül kell eltölteniük.

26 E tekintetben a nemzeti bíróság feladata, hogy értékelje a munkavállaló teljes díjazását alkotó különböző elemek és a munkaszerződése szerinti feladatainak az elvégzése közötti tényleges kapcsolatot. Ezen értékelést egy reprezentatívnak ítélt referencia-időszak átlaga alapján és a fent hivatkozott azon ítélkezési gyakorlatban megállapított elv fényében kell alkalmazni, miszerint a 2003/88 irányelv az éves rendes szabadsághoz való jogot és a rendes szabadságra járó bér kifizetéséhez való jogot egy egységes jog két alkotórészeként kezeli (lásd a fent hivatkozott Robinson-Steele és társai egyesített ügyekben hozott ítélet 58. pontját, valamint a fent hivatkozott Schultz-Hoff és társai egyesített ügyekben hozott ítélet 60. pontját).

27 Ennek megállapítását követően emlékeztetni kell továbbá arra, hogy a Bíróság már döntött úgy, hogy egy légitársaság vezető légiutas-kísérőjeként dolgozó és terhessége miatt átmenetileg földi szolgálatra beosztott munkavállaló az átmeneti beosztása alatt nem csak az alapbérére, hanem a díjazás azon elemeire vagy azokra a pótlékokra is jogosult, amelyek foglalkoztatási státusához kötődnek. Így a vezetői beosztásához, a szolgálati idejéhez és a szakmai képesítéséhez kötődő pótlékokat fenn kell tartani (lásd ebben az értelemben a C-471/08. sz. Parviainen-ügyben 2010. július 1-jén hozott ítélet [az EBHT-ban még nem tették közzé] 73. pontját). Ezen ítélkezési gyakorlat alkalmazandó a munkavégzés alól mentesített várandós munkavállalóra is (a C-194/08. sz. Gassmayr-ügyben 2010. július 1-jén hozott ítélet [az EBHT-ban még nem tették közzé] 65. pontja).

28 Ebből következik, hogy a jelen ítélet 24. pontjában említett teljes díjazás elemei mellett mindazon elemet, amely a közforgalmi pilóta személyi és foglalkoztatási státusához kötődnek, fenn kell tartani az említett munkavállaló fizetett éves szabadsága alatt.

29 Végül még meg kell állapítani, hogy mind a 2003/88 irányelv, mind az európai megállapodás csak minimális védelmet ír elő az éves szabadságon lévő munkavállalóknak a jövedelmükhöz való jogukat illetően.

30 Így az uniós jog semmiféle rendelkezése nem akadályozza meg a tagállamokat vagy adott esetben a szociális partnereket abban, hogy a munkavállalók uniós szabályozásban biztosított minimális védelmét kiterjesszék, és hogy előírják azon teljes díjazás valamennyi elemének a fenntartását, amelyre a munkavállaló a munkaideje alatt jogosult (lásd ebben az értelemben a fent hivatkozott Parviainen-ügyben hozott ítélet 63. pontját).

31 A fenti megállapítások fényében az előterjesztett kérdésekre azt a választ kell adni, hogy a 2003/88 irányelv 7. cikkét és az európai megállapodás 3. szakaszát úgy kell értelmezni, hogy egy közforgalmi pilóta az éves szabadsága alatt nem csak az alapbérének fenntartására, hanem egyrészt a munkaszerződése szerinti feladatainak az ellátásához ténylegesen kapcsolódó és a teljes díjazásába beszámított összeggel kompenzált valamennyi elemre, másrészt a közforgalmi pilóta személyi és foglalkoztatási státusához kötődő valamennyi elemre is jogosult. A nemzeti bíróság feladata annak értékelése, hogy e munkavállaló teljes díjazását alkotó különböző elemek megfelelnek-e ezen kritériumoknak.

A költségekről

32 Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg.

A fenti indokok alapján a Bíróság (első tanács) a következőképpen határozott:

A munkaidő-szervezés egyes szempontjairól szóló, 2003. november 4-i 2003/88/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv 7. cikkét, valamint az Európai Légitársaságok Szövetsége (AEA), az Európai Közlekedési és Szállítási Dolgozók Szövetsége (ETF), az Európai Közforgalmi Pilóták Szövetsége (ECA), az Európai Regionális Légitársaságok Szövetsége (ERA) és a Légiszállítók Nemzetközi Szövetsége (IACA) által kötött, a polgári repülésben dolgozó utazó munkavállalók munkaidejének szervezéséről szóló európai megállapodásról szóló, 2000. november 27-i 2000/79/EK tanácsi irányelvhez csatolt megállapodás 3. szakaszát úgy kell értelmezni, hogy egy közforgalmi pilóta az éves szabadsága alatt nem csak az alapbérének fenntartására, hanem egyrészt a munkaszerződése szerinti feladatainak az ellátásához ténylegesen kapcsolódó és a teljes díjazásába beszámított összeggel kompenzált valamennyi elemre, másrészt a közforgalmi pilóta személyi és foglalkoztatási státusához kötődő valamennyi elemre is jogosult.

A nemzeti bíróság feladata annak értékelése, hogy e munkavállaló teljes díjazását alkotó különböző elemek megfelelnek-e ezen kritériumoknak.

Aláírások

*Az eljárás nyelve: angol.