BH 2000.9.402 A vadnak gyorsforgalmi utakon való hirtelen felbukkanása a vadászatra jogosult fokozott veszéllyel járó tevékenysége körében bekövetkezett elháríthatatlan oknak (rendellenességnek) minősül [Ptk. 346. § (2)-(3) bek., 1/1975. (II. 5.) KPM-BM r. 25. § (1) bek., 26. § (1) és (4) bek.].
A felperes 1997. március 25-én éjjel Audi típusú személygépkocsijával az M1-es autópályán haladt, mintegy 120 km/óra sebességgel. A vadveszélyt jelző táblát követően a 82. kilométerszelvénybe érve az autópályát megosztó bozótos, korláttal elzárt területről őzbak ugrott közvetlenül a jármű elé, amellyel a frontális ütközés nem volt elkerülhető. A gépkocsiban jelentős összegű kár keletkezett, az őzbak pedig elhullott.
A felperes keresetében 810 781 forint kártérítés és kamata megfizetésére kérte a vadásztársaság alperes kötelezését; az alperes ellenkérelme a kereset elutasítására irányult.
Az elsőfokú bíróság ítéletében kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 729 703 forintot és annak 1997. március 26. napjától a kifizetésig járó évi 20%-os kamatát és 85 150 forint perköltséget; az ezt meghaladó keresetet elutasította.
A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletének fellebbezett rendelkezéseit megváltoztatta, és a keresetet teljes egészében elutasította. A jogerős ítélet indokolása szerint a vad védelméről, a vadgazdálkodásról, valamint a vadászatról szóló 1996. évi LV. törvény (a továbbiakban: Vtv.) 75. §-ának (3) bekezdésében foglalt rendelkezés szerint a vadászatra jogosult a polgári törvénykönyvnek a fokozott veszéllyel járó tevékenységre vonatkozó szabályai szerint köteles megtéríteni a károsultnak a vad által a mezőgazdálkodáson és erdőgazdálkodáson kívül másnak okozott kárt. A peres felek egyező előadása, valamint a peradatok mérlegelése alapján a bíróság arra a következtetésre jutott, hogy adott esetben a kár bekövetkezése egyik félnek sem róható fel, ennélfogva a Ptk. 346. §-ának (1) bekezdése alapján az egymás közti viszonyukban a kártérítési felelősség általános szabálya [Ptk. 339. § (1) bek.] nem alkalmazható. Miután a vadnak a szabad természet az élettere, így szükségszerűen keresztülhalad a közúton is, amely évszázados vadváltóinak része. Következésképpen az a tény, hogy a vad a közútra került, nem minősül rendellenes helyzetnek sem; tehát a vadászatra jogosult felelőssége a Ptk. 346. §-ának (2) bekezdése alapján sem áll meg. A káreseménnyel összefüggésben így egyik fél terhén sem állapítható meg felróhatóság, illetve rendellenesség, ezért a Ptk. 346. §-a (3) bekezdésének második fordulata alapján mindkét fél a saját kárának viselésére köteles.
A jogerős ítélet ellen - annak hatályon kívül helyezése és az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyása végett - a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet. Álláspontja szerint az alperes fokozott veszéllyel járó tevékenysége körében bekövetkezett rendellenességnek minősül az, hogy a vadon élő állat az autópályára feljutott, és ott súlyos balesetet okozott. Jogszabályt sértett tehát a másodfokú bíróság, amikor az alperes felelősségét illetően a Ptk. 346. §-a (2) bekezdésének rendelkezését nem tartotta a perben alkalmazhatónak.
A tartalom megtekintéséhez jogosultság szükséges. Kérem, lépjen be a belépőkódjaival vagy a telepített Jogkódexből!
Ha személyes segítségre van szüksége, írjon nekünk!