BH 1998.4.176 Az örökös közreműködése nem teszi - nem teheti - érvénytelenné az öröklési szerződést, így nincs kellő jogi indoka annak, hogy a hozzátartozója bármilyen közreműködése érvénytelenségre vezessen [Ptk. 632. §, 649. §, 656. §].

R. I. örökhagyó és egyik fia: az alperes 1989. december 30-án öröklési szerződést kötöttek; a szerződés egyik tanúja az alperes házastársa volt.

Az örökhagyó 1992. május 7-én bekövetkezett halála után indult hagyatéki eljárásban a közjegyző végzésével a hagyatékot az öröklési szerződés alapján az alperesnek adta át.

A felperesek keresetükben az öröklési szerződés érvénytelenségének megállapítását - egyebek mellett - abból az okból is kérték, hogy az alperes házastársának tanúkénti közreműködése folytán az a Ptk. 632. §-ának (1) bekezdésébe ütközik, és ezért érvénytelen.

Az elsőfokú bíróság (kiegészített) ítéletével a keresetnek helyt adott, és megállapította, hogy az 1989. december 30-án kötött öröklési szerződés érvénytelen. Az ítélet indokolásában kiemelte: "az örökhagyó és a szerződéses örökös a Ptk. 205. §-ának (3) bekezdése alapján a szerződés megkötésénél együttműködni kötelesek, és a szerződés a 205.§ (1) bekezdése alapján az egybehangzó akaratnyilvánításukkal jön létre. Ugyanakkor a szerződéses tanúk aláírása nem azért szükséges, hogy valamilyen többletmagatartást valósítsanak meg a szerződő felek akaratához képest." A tanúk szerepe az, hogy az örökhagyók aláírását igazolják és "ezen keresztül azt is, hogy az örökhagyó szabad, befolyástól mentes akarattal írta alá a szerződést". A Ptk. 632. §-ának (1) bekezdésében a törvényalkotó valójában "azt a követelményt fogalmazta meg, hogy a juttatásban részesülő személytől teljesen független személyek legyenek a tanúk, akik az örökhagyó halála után is igazolni tudják az örökhagyó aláírását és ezen keresztül szerződéses akaratát. Ebből, valamint abból, hogy a Ptk. 656. §-a kifejezetten meghatározza, hogy mely eltéréseket kell alkalmazni az öröklési szerződések érvényességére, a Ptk. írásbeli végrendeletre vonatkozó 632. §-ának (1) bekezdését alkalmazni kell az öröklési szerződésre."

A másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú ítéletet megváltoztatta, és a keresetet elutasította. Ítélete indokolásában abból indult ki, hogy a Ptk. 656. §-a szerint "az öröklési szerződésre akkor is a más által írt végrendelet alakiságai irányadók, ha az valamelyik fél saját kézírásával készült". A végrendelet alakiságaira vonatkozó szabályokat a Ptk. 629. §-a határozza meg, és ezeknek az alakiságoknak a perbeni öröklési szerződés megfelel. A Ptk. 632. §-ának (1) bekezdése az öröklési szerződésre már abból az okból sem alkalmazható, "mert nem tartozik a végrendelet alaki érvényességi feltételei körébe, hiszen az alaki érvényességi kellékeket kiterjesztően értelmezni nem lehet". Ugyanakkor az öröklési szerződés "az örökhagyó és a szerződéses örökös egybehangzó akaratnyilvánításával jön létre. Vagyis a felek együttesen határozzák meg a szerződés tartalmát, a szerződés megkötésénél pedig együttműködni kötelesek. A szerződéses örökös közreműködése nélkül a szerződés nem jöhet létre, az örökös közreműködése a szerződést nem teheti érvénytelenné. Ha pedig a szerződéses örökös köteles a szerződés tartalmának meghatározásában részt venni, ennél többet az ő érdekkörében közreműködő hozzátartozója sem tehet".

A jogerős ítélet ellen a felperesek felülvizsgálati kérelmeket nyújtottak be, és a másodfokú ítélet hatályon kívül helyezésével az elsőfokú ítélet helybenhagyását kérték. Álláspontjuk szerint helytálló az elsőfokú bíróságnak a tanúk fokozott szerepére vonatkozó okfejtése, és ehhez képest a Ptk. 632. §-ának (1) bekezdésének alkalmazása szempontjából különbséget kell tenni a szerződéses örökös hozzátartozójának a szerződésnél való közreműködése, illetőleg tanúkénti eljárása között. "Nem mosható egybe a szerződés létrehozásában közreműködő szereplők és a szerződés jogszerű létrejöttének tényét tanúsító kívülálló személyek jogi szerepe, aminek következtében automatikusan nem terjeszthető ki az egyikre vonatkozó szabály a másik irányába is." Kiemelték, hogy a Ptk. 632. §-a kógens szabályának félretétele valójában törvénysértő.

Az alperes ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását kérte, a döntést mindenben helytállónak tartotta.